:-) Szépjóestét!
megvagyok ám, jól megvagyok, pláne miután pénteken sikerült 12 órát aludnom. Végre nyugodtan, a kutyu ugyanolyan gyorsan épült fel a betegségből mint amilyen drámai hirtelenséggel beleesett. Ma már futkorászott, pasizott, mintha semmi sem történt volna. Csak az étvágya mutatja, hogy három napos koplalást kell neki bepótolni. Szinte szemmel láthatóan rakódik rá vissza az a hús, amit a láz leégetett róla.

Délután másoddolgoztam, valamit próbáltam behozni abból amit a héten elmulasztottam. Annyira hajtottam magam hogy folyt a sejhajomon a víz - estére színházba hívtak, muszáj volt végeznem. Az Örkény Színház mai bemutatójára, az Első éjszaka avagy utolsó -ra kaptam két jegyet ajándékba- köszönet érte az ajándékozónak. Mindazok, akiket felhívtam és nem értek rá, bánhatják, mert remekül szórakoztam. (A szék nem maradt üresen, a másik jegyet odaajándékoztam egy idős hölgynek aki a pénztárban állt sorba).
Szórakoztató, kacagtató darab, különösen az első felvonása feszes és sziporkázó. A színlap szerint "Pikáns és kegyetlen, szertelen humorú mesék ihlették a szerzőt, és az a leplezetlen őszinteség, mely úgy mutatja be férfi és nő kapcsolatát, mint valami szerelmi világháborút." Szerintem inkább azokat a közhelyszámba menő félelmeket mutatja be, amiket a férfiak érezhetnek ha egy nővel összekerülnek. Hisz valóban, oly könnyű egy szerelmes férit hülyére venni. Még annál is egyszerűbb egy megunt férfit megcsalni hajjaj, és pláne milyen jó, ha a megcsalást egy szerecsen közreműködésével tehetjük meg!! Naná hogy az ezeregyéjszaka sejkjei és tevehajcsárai is attól félnek, hogy vannak náluk nagyobb farkak.... akarom mondani farkúak. Egy pillanatra elképzeltem, mekkora szívás ha egy arabus királyt mind a húsz felesége egyszerre megcsalja (szerecsenekkel, természetesen) .... de nem ettől félnek igazán a férfiak. Hogy mitől félnek azt most nem fogom elárulni. Esetleg holnap, de lehet hogy holnap se, mert ha elmondom, elveszítem az érdekességem és titokzatosságom és akkor jajjnekem, hiába vagyok szökkenő keblű és feszes seggű, arcom hiába olyan mint a holdvilág és hiába vagyok zegzugos, ha unalmassá válok bizony lecsapják a fejem. Mindazonáltal még -ha unalmassá válok- az olvasóim is elpártolhatnak tőlem, így aztán dehogyis árulom el, hogy mit csinált Umáma Átikával. Mert ez itt a nagy kérdés, azt úgyis mindenki tudja, hogy Seherezádé mivel csábította el a Királyt :-))
Tényleg nagyon tetszett az első felvonás, komédiához képest gondosan és finoman kidolgozták a Király és Seherezádé viszonyát, az ő kettősük igazi, örök férfi kontra nő paródia. Akarom mondani nő kontra férfi paródia. Nna.
Emlékezetes még az öreg halász és a palackba zárt szellem jelenete is. (Ez az egyik kedvenc mesém, tán még a blogon is hivatkoztam már rá. Számomra ez a mese tanította meg, hogy senkit sem szabad túl sokáig várakoztatni, mert egyrészt közben a másik érzelmei akár ellenkező előjelbe is válthatnak, másrészt meg évekig ábrándozni valamiről amiből a végén beteljesülés helyett lufipukkasztás lesz, hmm, szóval hogy is mondjam csak, legalább akkora szívás mintha az embert mind a három szeretője megcsalja.) Visszatérve a darabra - a mesén csavartak egyet, nagyon szórkoztató jelenete az előadásnak, nagyokat kacagtam közben.
A második felvonás kissé szétesett, nekem legalábbis nagyon sok volt a szószátyár borbélyból és a nők csalárdsága miatt picsogó pasik kanmurijából. Valahogy úgy éreztem, mintha eredetileg egyfelvonásos darab akart volna íródni csak aztán feltupírozták mert mégis, a néző elvár legalább két felvonást a pénzéért. A remek, pergő első felvonás után szinte leülni látszott az előadás, néhány holtponton jószerivel a színészek komédiás kedve lendíti csak át - erre hagyatkozni azonban veszélyes, mondanivaló -illetve ironizálni való- híján a legjobb szinészi alakítás is könnyen bohóckodásnak tűnhet. Zavart még Umáma alakja, ő valahogy nem úgy tűnt, mint akinek a szerelem elvette az eszét - sokkal inkáb úgy nézett ki, mint akinek sosem is volt. Az is lehet persze, hogy én nem értettem meg valamit. A végére szerencsére ismét visszatért az időközben megőszült Sherezádé és a Király. Megnyugodhatunk, a nők (legalábbis egy részük) nem csak hűségesek, de okosak is. Még annál is sokkal-sokkal okosabbak, mint ahogy attól a férfiak tartanak. Kár, hogy a pasiknak meg kell vénülniük ahhoz hogy ezt értékelni tudják.
Mindazonáltal még megismerhetjük a szappanoperák népszerűségének titkát; mindig akkor kell abbahagyni egy rész elmesélését, amikor éppen történne valami.
Mára ennyi, majd holnap elmondom, hogy mit csinált Umáma Átikával.