Megvan a módszer, hogy hogyan gyógyuljunk meg a leggyorsabban; elég, ha valaki, akiről nekünk kell gondoskodni beteg lesz.
A blökim tegnap este nagyon levert volt, lógott füle-farka, enni sem akart. Sétálni se, labdázni se. Reggel láttam csak, hogy sötétbarna a vizelete - 10 perc múlva a kullancsot is megtaláltam benne. Hiába volt másfél hónapja levédve a kutya, rengeteget úszik, már nem hatott a kullancsölő csepp.
Nyolcra már az állatorvosnál voltunk, a diagnózist mondani sem kellett, tudtam magamtól: babesiosis.
A blöki megkapta a szuriját, a gazdi meg a jótanácsokat: itatni, itatni, ha nem iszik, vissza kell vinni infúzióra.
Most itt ülök a munkahelyemen, minden levél megírva, minden elintézhető elintézve és távolról próbálom kitalálni, hogy mennyi víz lehet a kutyalábosban.
A doki egyébként azt mondta, hogy egyrészt jó, mert időben bevittem és megkapta a gyógyszert, másrészt viszont egy nyolc éves kutya már öregnek számít - a babéziózishoz legalábbis.