:-) Szépjóestét!
Máma aligha lesz blog, a Critical Mass védelmében az összes puskaporom ellődöztem az Élőben a városból blogon.
A szept. 23-i, "Kedves Kerékpárosok, Autósok, Motorosok, Teherautósok, Gyalogosok!" kezdetű bejegyzés "comment"-jére kattintson rá az, akit érdekel hogyan álltam a "macsó" autósok és motorosok rohamát :-))
Hiába, no, a valkür vérem! Istenek leánya nem kezd holmi piszlicsáré alakokkal, csak méltó ellenfelekkel tör lándzsát.
Viccen kívül; jó kis vita, érdemes elolvasni.

Andrassew Ivánnak külön köszönet a Lótrágya című jegyzetéért.

Más:
máma -szokás szerint, hisz péntek van- beugrottam a Lehelre. Az egyik őstermelői pulton apró, kicsattanóan piros, fényes, étvágygerjesztő almákat láttam. A pult mögött egy szőke, 10-12 éves kiskölök állt, egy bácsit puhított éppen. Be nem állt a szája, arról vallatta az öreget hogy hol született, közben szaporán kapkodta az almácskákat a zacskóba, mért, utánapakolt, megint mért, fejben számolt (pontosan!!!), elvette a pénzt, visszaadott (szintén pontosan!!), elköszönt, jó étvágyat kívánt .... el voltam bűvölve. Én is kértem másfél kiló almát, addig is gyönyörködhettem a kölyökben. Amikor tőlem is elköszönt, hátrakiáltott: "Fater, váltsál le, ki kell mennem!" Nem álltam meg, visszaléptem, gratuláltam a pasinak a fiához. Egy néninél vettem sárgarépát és zellert, mire újra arra kerültem, már megint a kisfiú állt a mérleg mögött - vidáman, fürgén. Szorgalmasan.
Annyira jó ilyen ügyes, talpraesett kölyköket látni!
Azon a környéken ahol én lakom, az ilyen korúak már cigiznek és közben fennhangon taglalják hogy kinek az MP lejátszója jobb. Sőt, a lányok szekszuális képességeit elemezegetik. Nem beszélve a "félkezűekről". Azokról a srácokról van szó, akik egyik karjukat behúzzák a dzseki vagy a póló alá mert ott, a ruha alá bújtatva tartják a zacskót - hígítóval töltve. Néha bebújnak a gallérjuk mögé, jó nagyokat szipppantanak és zombiként kóvályognak át az életen. Észre sem veszik hogy közben az orrukból vékony szálon csorog a takony.
De ez az ügyes kissrác ma egész felvidított.

Más:
máma megvolt az első komoly összecsapás Madame Kekeccel. Roppant udvarias és halk hangon közöltem vele hogy nem bírom elviselni ahogy rámtelepszik. Ő hasonló visszafogott hangnemben közölte velem hogy rosszindulatú vagyok és kerülöm a munkát és hogy ő már nem is szeret engem semmire sem megkérni. Mély, dallamos mellhangon visszaidéztem neki az első hetet, aminek a végén ő közölte velem, hogy semmit nem hajlandó megtanulni, amire talál valakit aki megcsinálja neki.
Nem ismerte el hogy ilyesmit mondott volna, tett egy tiszteletkört a szakértelmem előtt majd 'egy sor tégla, egy sor nád' alapon bírálta a munkához való viszonyomat. Javasolta, hogy alakítsunk ki egy megfelelő kollegiális munkakapcsolatot.
Mondtam remek, akkor ezentúl tegye meg, hogy a nekem szóló munkákat szó nélkül leteszi az asztalomra. De tényleg szó nélkül!!! Cédulácskát ragaszthat rá, de egyetlen szót nem szólhat! Cserében én megígérem, hogy az elvégzett munkát hatvan percen belül szó nélkül visszateszem az asztalára. Erre nemtetszését fejezte ki, mondván, hogy a jó munkahelyi légkörhöz ez kevés.
NNa.
Mindezt csendesen, udvariasan, visszafogottan meséltük el egymásnak, úgyhogy most kénytelen vagyok bepótolni a délelőtt elmulasztottakat: A qrvaanyád te baszatlan vén picsa, hagyj békén, szállj le rólam!!! Ótvaros rohadt qurva, dögölj meg!!!

khm. khm.
Bocsánat.
Kikívánkozott.