Cudar egy nap volt, még köszönni sincs erőm, csak bólintottam :-(
Ha van mondat amit utálok, az a "Hilde gépén van..." hogy ez mit jelent, azt mái napig sem sikerült tökéletesen megfejtenem: hol azt jelenti, hogy valaki átküldte egyszer e-mailben, hol azt, hogy az én mappámban van lementve, hol pedig egyszerűen csak tudnom kell róla valamit. Az, hogy szerverre mentünk és mindenki láthat mindent, sőt, mindenki megtalálhat mindent, azt valahogy még nem sikerült bevinnem a köztudatba, pedig rengeteget dolgozom rajta. De nem, valaki csak elpottyant valahol valamit, aztán azzal a varázsszóval, hogy a 'Hilde gépén van!' én tölthetek órákat azzal, hogy a 15 ember több ezer fájlját böngésszem, most éppen valami statisztikáért - amiről elméletileg még tudhatnék is, mert vagy 8-10 hónapja én is dolgoztam vele valamit.
Ráadásul tán én vagyok a világon az egyetlen olyan nő, aki egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Mindenféle okos emberek mindenféle okos tanulmányokban állítják, hogy a nők képesek egyszerre 2-3 dologgal is foglalkozni. Ez az egyetlen pont, ahol a nőiességembe vetett hitem megrendül, hisz ha én nem tudom megosztani a figyelmem, ha kimerít az, hogy 5 percenként új problémát kell elemeznem, új emberhez kell alkalmazkodnom, új gondolatmenetet kell felvennem, akkor baj van velem. A nőknek ez lenne az erősségük, nekem pedig egyáltalán nem megy a dolog, ergó nem vagyok nő. Legalábbis nem vagyok eléggé nő. Száradna le a keze annak, aki ilyeneket elhint az agyakban!
Hagyjuk.
Ráadásul éppen mostanában akarnak véglegesíteni, de ezzel is úgy vagyok, hogy egyre világosabban látom hogy egyáltalán nem illek bele ebbe a szervezetbe. Egyszerűen alkalmatlan vagyok rá, hogy ilyen helyen dolgozzak, ennyi emberhez alkalmazkodjak. Itt az önállóságom hátrány, mert gyakran csak félinformációkat kapok aztán ha éppen a rosszabbik oldalra billenek, esz a szégyen. Ha a legkisebb hibát is elkövetem (ma például egy teljesítési igazolás jött vissza, több megrendelés volt leszámlázva, egy tizenpárezer forintos tételt lehagytam) az mindig hetek múlva derül csak ki, amikor már legalább 6 aláírás van rajta. Senki sem nézi meg, mindenki csak szignózza. Kivéve persze azt, akinek utoljára van a kezében -aki az átutalási megbízást írja- mert ő nyilván ellenőrízte. 6 hét múlva kapom vissza hogy pótoljam azt az egyetlen kibaszott sort és kezdjem előlről az aláíratási procedúrát. De ha érdemi munkát csak a sor elején (én) és a sor végén (az átutalás megíró) végeznek, akkor mi a francnak köztünk a több 5-6 ember???? Uhh. Próbálom felvenni a gondolatmenetüket, de egy ilyen nap végére már úgy érzem, mintha szöges csizmával menetelnének az agyamban. Mint akit szellemileg megerőszakoltak. Szét van kúrva az agyam, szó szerint szét van kúrva.

Aztán kaptam egy első defektet, a lehető legszerencsétlenebb helyen, pont félúton a lakásom és a másoddolgozóm között. Persze szokás szerint késésben voltam, a közeli szerelő is elköltözött. Ha hazafelé tolom egy óra gyaloglás és másik majd' egy órányi buszozás be dolgozni, ha előrefelé tolom akkor is egy órányi gyaloglás, mondjuk akkor legalább ott vagyok, kezdhetek dolgozni. Aztán valaki mondta, hogy van itt egy másik bringás műhely, igaz, már biztos zárva van. Azért megkockáztattam, felhívtam a kiplakatírozott mobilszámot, hátha a közelben lakik és leszalad, ha meg nem is csinálja, de legalább ott hagyhatom nála és bringa nélkül buszra szállhatok - még pénz sem volt nálam ugyanis, taxit sem hívhattam. A pasi rendes volt, 10 perc múlva ott volt, átvette a bringát, péntekre kész van. Azért péntekre, mert nem tetszett neki a külsőm, fel van repedezve. Igazat adtam neki, egyébként is szeretem, ha a szerelő felhívja a figyelmem a karbantartani valókra. Rendeltem két Continental külsőt is, ha már nélkülöznöm kell a járgányt néhány napig, legalább egy évig nem lesz gondom a külső gumikkal.

Hazafelé jövet aztán a 104-es sofőrje borzolta fel az amúgy is tupírozott idegeimet; 3 piros lámpán ment át, nem tudom mennyivel hajtott, de úgy rázott a busz, hogy az egyik rózsámról lehullottak a szirmok. Merthogy a másoddolgozómban kaptam egy nagy csokor virágot: 3 szál sárga rózsa, 3 szál piros gerbera, 3 szál fehér liliom, mindenféle garnírung, zöldek, masnik, márványmintás papír, minden ami kell. Ekkora csokrot még életemben nem kaptam. Jellemző a hangulatomra hogy csak néztem és az jutott az eszembe, hogy istenkém, ha már a kedvemben akarnak járni, akkor ilyen baromságok helyett inkább tanulnák meg rendeltetésszerűen használni a WC-kefét, a pohártörlőt, a pisszoárt és a kéztörlőt. Mert a pohártörlőbe a kezüket törlik, a törölközőbe a kutya pofáját, a pisszoárnak mellé céloznak, a WC-kefét meg .... inkább hagyjuk, elég volt mára.

Volt azért jó is a napban; a bringaszerelő. A műhelyben egész fantasztikus dolgokat láttam: tandemeket, tricikliket, mindenféle furcsa apparátokat. Ennyi triciklit még soha nem láttam együtt, legalább 8 db-ot, mindegyik más volt. Kérdezem, hogy kik járnak ilyenekkel, tán árukihordók, egyébként is, miért nem látok ilyet az utcán? Hát, kiderült, hogy ezek egyrész speciális, mozgássérülteknek készült járgányok, másrészt pedig idősek is szeretik, akiknek már nem olyan biztos az egyensúlyérzékük. De nagyon spéci, egyedi tervezésű masinák, gerinctámasztóval, lábszár-rögzítővel, összecsukható, be lehet tenni a csomagtartóba. De nem csak hycomat-bringákat csinál, hanem utánfutókat, bringa-hintókat, fél-kerékpárokat is. A fél-kerékpár 5-8 éves gyerekeknek való, a nagy bringa mögé lehet kapcsolni ha a gyerkőc már kinőtte a gyerekülést de még túl kicsi ahhoz, hogy saját kétkerekűvel menjen mondjuk kirándulni. Érdemes böngészni a honlapját: www.bringanti.hu

Aztán, ahogy elköszöntem a szerelőtől újból erőt vett rajtam a kétségbeesés. Gondoltam, akkor ha már ennyire szarul vagyok, akkor merüljek el teljesen a rossz kedvben. Minél hamarabb leérek a medence fenekére, annál hamarabb tudom magam visszarúgni a felszínre. Szóval azzal hergeltem magam, hogy már megint itt a karácsony, a giccsparádé, a hamis érzelmek, az önbecsapás időszaka és hogy ezt az egészet vagy nagyon meg kéne változtatni, vagy kihúzni a naptárból. Torkig vagyok a villogó díszkivilágításokkal, a sok műhóval, a rettenetes csilingelő zenékel, a hamisított szaloncukrokkal és azzal a rengeteg csillogó biszbasszal amiből kicsit kevesebb tetszene, de ennyi sok már taszít.
Levezetésképpen aztán összeálítottam egy listát arról, hogy milyen karácsonyi ajándékokat nem szeretnék kapni:
- Habfürdőt, fürdőkristályt. Még drágát se, márkásat se!!! Sőt, még céges ajándéknak se, mert már nagyon útálom hogy mindig tovább kell adnom. Én ugyanis csak zuhanyozok.
- Csillámporos mécsestartót. Gyűlölöm, de tényleg nagyon gyűlölöm a csillámport!
- Aranyozott szegélyű képkeretet, gyertyatartót, miegyebet. Lásd mint fent.
- Karácsonyi zenei válogatás albumokat. Semmilyet, még klasszikusat se!!!! Dzsesszt se!!! Ilyenkor még egy Bach misét is képesek belefojtani ebbe a nagykarácsonyi műfahéj illatú, rózsaszínű takonyba.
Egyelőre csak ennyit, szerintem majd még bővül a lista.
De az is lehet, hogy nem, mert attól hogy leírtam, már el is múlt a rossz kedvem.
Határozottan jobban érzem magam.
Jóéjszakát :-)))