:-) Szépjóestét!
Annyira sikerült komolyan vennem a "Ma ne vegyél semmit!" napot, hogy itt
találtam magam hétvégére egy fél fej fonnyadt kelkáposztával és némi
leveszöldséggel a hűtőben. Nagy baj nincs, mióta a fagyasztót kitalálták azóta
akár heteket is kihúznék vásárlás nélkül (volt már ilyen, combig gipszben,
Pesten, egyedül, senkinek sem kívánom). Szóval beletúrtam a fagyasztóba és
a következőket találtam: kis darabka bőrős malaccomb, legalábbis annak
látszó csomócska. Egy formás kis pulykacomb, ezt nem lehet eltéveszteni.
Három darab fülcimpa, legalábbis annak látszik. Egy kiló hófehér libaláb, ritka
kincs, jó egy hónapja véletlenül láttam meg és azonal vettem belőle, csak
hogy legyen itthon. Nagy darab húsos marhacsont, eredetileg a blökinek
szántam pitbull-képzőnek, de mindegy annak a csontnak, hogy gyorsan fő a
kuktában vagy szép lassan szutyorog a kocsonyás lábasban, hát nem?
Szerettem volna még találni egy nyelvet is, de az nincs, úgyhogy most anélkül
szuszog a nagylábasban a kocsonya. Bár, ha találtam volna se főzöm együtt
a többi hozzávalóval, mert zavaros lesz tőle a kocsonyalé. Azt mindig külön
kis lábaskában készítem, megtisztítom és vékonyan beleszeletelem a lébe.
Hasznosítottam még két szál sárgarépát, egy nagyobb petrezselyemgyökeret,
egy fej vöröshagymát (egyben!!), egy zöldpaprikát (azt is egyben, csumával)
és egy fej fokhagymát. Mindezt együtt, jó bő vízzel felöntve lassú lángra
feltettem főni és bekapcsoltam a páraelszívót.
Most szerintem szépülök pár órát, hajnalban felkelek, elzárom a lángot alatta,
kiszedem belőle a cimpákat, a kis csülköcskét és a pulykacombot, ki is
csontozom őket majd visszabújok szépülni. Reggel elmegyünk madarakat
etetni és mire visszajövünk, a zsír felúszik a lé tetejére, a zavarosa pedig
leülepszik az aljára. A zsírt szalvétával leitatom, a letisztult lét pedig kis
müzlistálkákba szedem. Azért abba, mert azokat jobban el lehet rendezni a
hűtőben mint a klasszikus levesestányérokat, tessenek kipróbálni. A kihült
húsokat szép vékonyra szeletelve beleengedem a lébe, az egészet be a
hűtőbe és mindettől a rengeteg házimunkától kifáradva begömbölyödök a
paplan alá szépülni. Ja, előtte a blöki megkapja a marhacsontot és a libaláb
egy részét a szétnyomott, puhára főtt zöldségekkel. A láb másik felét a
szmötyis kocsonyalémaradékba dermedve holnap fogja megkapni. Legalább
annyira szereti, mint én a vegyes kocsonyát. Reggel, délben, este képes
vagyok enni, úgyhogy gyomorrontás megelőzése céljából néhány tányérral
mindig szétosztok a barátnők között. Tudják, hogy az én kocsonyám nem a
klasszikus sertésköröm-csülök-bőrke kombináció, de sokat nem szoktak
tűnődni rajta, pillanatok alat eltüntetik még így is, hogy teljesen bizonytalan
eredetű hozzávalókból készül :-) Amiben biztosak lehetnek: sem zselatin, sem
állományjavító, sem színezék, sem ízfokozó nincs benne.
Én egyébként almás tormával szeretem enni. Az úgy készül, hogy egy szép
jonatánalmát megtisztítok és lereszelek, majd ugyanannyi mennyiségű ecetes
tormával összekeverem.
Csak az a kár, hogy a nagy nekibuzdulásban almát sem vettem. Torma van a
hűtőben, de ami az almát illeti, abban kell bíznom, hogy egy tányér
kocsonyáért cserébe csak kapok valakitől egy szép pirosat.
Megjegyzem még, hogy libaláb helyett csirkelábból is lehet készíteni, már
persze csak akkor, ha szép, tiszta és fehér. A nyelv azért hiányozni fog
belőle, de majd legközelebb.