:-) Szépjóestét!
Máma olyan, de tényleg olyan bókot kaptam, amitől csak pár évvel ezelőtt is elolvadtam volna.
"Mint egy szép út az Alpokban ... kanyargós, izgalmas, síma, alig járnak rajta, mindig új völgyet mutat. Hol száguldani lehet rajta, hol csak nagyon óvatosan haladni, mert imitt-amott veszélyes is. Soha nem lehet megunni, ha ezerszer végigmész rajta sem ..."
Gyönyörű.
Tényleg ilyen voltam.
Kár hogy csak voltam.
Kár, hogy manapság úgy érzem magam mint egy elhagyott TSZ-központba vivő keskeny, lestrapált, töredezett padkájú, kátyús bekötőút.
Kár, hogy ehhez a mostani nyomorúságos állapotomhoz nagyban hozzájárult az, aki most ilyen szépeket ír nekem.


(Nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy addig azért nem halok meg, amig erre az "alig járnak rajta" kitételre rá nem cáfolok. Van egy szintje a férfiönzésnek, amit nem lehet boszú nélkül hagyni. Valamennyi spiritusz azért még maradt bennem.)