:-) Szépjóestét!
Máma akkora kosár laskagombát szedtem, hogy alig bírtam hazahozni :-)) Holnap pedig még többet fogok, mert a fák tözsein elérhetetlen magasságban növő gombákhoz viszek egy nyélre erősíthető kést és 2-3 méterrel megtoldom a testmagaságom :-))
Gyönyörű, zsenge, gyenge, tiszta gombák, nyamnyamm, isteni tejszínes gombás mártások, gombapörköltek, brassóik és levesek lesznek belőle. Egyelőre csak megtisztogatom, felszeletelem és egy kevés hagymán megdinsztelem majd kis dobozkákban lefagyasztom. A végső formáját és fűszerezését mindig az éppen aznapi ihletem alapján fogja elnyerni. Ezt a módszert javaslom a piacon vásárolható gombához és mindenféle húsokhoz is. Sokkal olcsóbb nagy mennyiségben vásárolni és hétvégén, amikor több az idő tisztogatni, darabolni, félig megpárolni és konyhakészen lefagyasztani az ilyesmit. Rohanósabb hétköznapokon csak be kell nyúlni a fagyasztóba, kiemelni egy dobozt, belezuttyantani a lábosba és fűszerezni: paprikával pörköltet, kevés plusz tejföllel paprikást, némi borssal, fokhagymával és majorannával brassói féleséget, kanálnyi zöldborsóval és petrezselyemmel gazdagítva tésztához való tejszines mártást, bő vízzel felengedve valamilyen levest, maradék rizzsel és frissen reszelt zöldségfélével rizottót lehet pár perc alatt összeütni. Amig olvad és készre fő, elkészül a köret is. Nem kerül több időbe mint egy pizzát rendelni vagy egy zacskós levest felforralni és klasszisokkal finomabb. Igaz, aki olyan trehány mint én és semmit nem cimkéz a fagyasztóban az jár úgy, hogy gomba helyett csirkemellet vesz elő és már csak a tányéron veszi észre, na de istenkém, ennél nagyobb kár soha ne érjen :-)


Visszatérve még a Zabhegyezőre, köszönöm a "comment"-et és az e-maileket is. Tegnap kissé(???!!!) fáradt voltam, nem mentem bele bővebben. Az ötven évvel ezelőtti szleng valóban idegen lehet az anyanyelvi olvasónak is. Kábé úgy lehetnek vele az angolok mint mi Jókaival - alig értünk belőle valamit. A Zabhegyező tényleg nagyon jó könyv, a fiú belső harca, az emberekhez való viszonya és a tőlük való undora örök. Ilyen érzések hosszabb- rövidebb ideig mindnyájunkban vannak. Aki szerencsés, abban csak rövid ideig és hamar túlteszi magát azon a tömény életundoron. Szóval lehet hogy akkoriban a nyelvezet, a szleng is titka volt a sikernek, mint ahogy Jókai romantikája és nyelvezete is kellett az ő sikeréhez. De ez csak máz, csak divat és külsőség. Salinger leírása, a történet felépítése anyira jól sikerült, hogy érdemes lenne lefejteni róla a divatjamúlt nyelvezetet és felfrissíteni, kvázi újraírni. De legalábbis újra fordítani. Persze nem valami gagyi fordításra gondolok, hanem minőségire, csak éppen a "divatra" ügyelni kicsit. Az anyag pompás, örökéletű, csak a szabásvonal, a felszín változzon és idomuljon picit a mai kor ízléséhez. Vannak művek, amik megérnek annyit, hogy 40-50 évenként az időközben megváltozott nyelvhez igazítsák.
Ez egyébként igaz a mi legtöbb klasszikusunkra is. Jókai példáult már nekem is nehezen emészthető volt, de én még vettem a fáradtságot és hátralapoztam a latin meg német szövegek fordításához. De regényt, pláne izgalmas, romantikus regényt nem lehet szószedettel olvasni. Azóta már a jelzői egy része és a bő lére eresztett leírásai is elavultak. Jó tollú, írásmesterségben jártos és az irodalmat tisztelő emberek át tudnák úgy írni, hogy a mai fiataloknak is élvezhető legyen. Nem kéne sokat húzni rajta, csak a terjengősséget, a felesleges kitérőket megigazítani kicsit. 50 év múlva már valószínűleg Móricz és az utána jövők is nyelvükben régiesnek és kissé mesterkéltnek fognak hatni, holott a gondolataik és a történeteik minden kor számára érdekesek és aktuálisak. Mit csináljunk, a nyelv fejlődik, néha gyorsabban mint azt az értékeinkkel követni tudjuk. De jó könyveket a polcok hátsó sorába vagy a könyvtárak pincéibe száműzni kár. Szerintem legalábbis.

Más:
mégiscsak írtam egy e-mailt.
Nem volt könnyű, de ennyit megérdemel. Mármint Ő megérdemel ennyit. A szentimentalizmusnak még a lehetőségét is kizártam. Elmeséltem neki, hogy mekkora fájdalmat okozott. Azt is, hogy az űrt amit hagyott mivel próbáltam betölteni. Azt is, hogy biztos nem ezt várta, de ha így betört az életembe, nyilván számított rá hogy kap majd hideget-meleget. Nem bántottam, nem síránkoztam, legalábbis nem állt szándékomban. Angolul sajnos szikárabb a szókincsem, kevesebb jelzőből tudok válogatni.
De az őszinteséget megérdemli.
Tényleg.
És ráadásul én is megérdemlem.
Tényleg.