:-) Szépjóestét!
Most tettem le a Zabhegyezőt. Reggel kezdtem el a metrón, de ilyen vagyok ha egy jó könyv a kezembe kerül. Nem biztos, hogy a mostani végkimerült, depressziós állapotomban kellett ezt kölcsönkérni, de már mindegy. Nagyon jó a regény. De az is lehet persze, hogy csak ismerős.
Azzal a különbséggel, hogy én nem 16 évesen undorodtam így az emberektől hanem már jóval 30-on túl. Hogy ez szerencse vagy nem, jobb így nekem vagy nem, azon most nincs erőm filózni. Annyi jó feltétlenül van benne, hogy
én már hálistennek tudomásul vettem hogy "A nap csak akkor süt ki, ha akar." És eddigre már azt is megtanultam, hogy előbb-utóbb úgyis kisüt.
De erre majd még isszatérek, máskor, ha pihentebb leszek.
Ami a fordtást illeti, kicsit túl választékosnak érzem a szlenget. Olyan
műtermiesen parlaginak.
Úgyhogy a Zabhegyező felkerült a listámra, amiket majd egyszer eredetiben is
szeretnék elolvasni.