:-) Szépjóestét!
Nna, ezzel is meglennék.
Mármint a mai nappal - egy lidércnyomás volt, komolyan, ez a kórház a pokol
első bugyrába vezető előszoba lehet.
Kardiológiai osztály, az EKG-ra vagy a kórtermi folyosón, vagy a 2x3 méteres
váróban lehet várakozni. A folyosóról a nyitott ajtókon belátni a 8-10 ágyas
kórtermekbe és legfőképpen a tálalókonyhába. Ütött-kopott, horpadt
aluminium kannák tömkelege takarja a csorba, imitt-amott hiányos
csempefalat. Elképesztő, aluminium edényekben szállítják az ételt.
Aluminiumban, amiről én úgy tudom, hogy a közétkeztetésben egy ideje már
nem lehet használni.
A fekvőbetegek és az ambulánsok ugyanarra a WC-re járnak, 9-kor, amikor
én odaértem már jó másfél centis tócsákban állt a padlón a húgy. Papírnak,
szappannak, törölközőnek vagy kézszárítónak nyoma sincs.
De vissza a váróba.
Jó ha van 6 négyzetméter, ablaka nincs. Belezsúfoltak két hatalmas
kartotékszekrényt, egy kukát, egy kétlépcsős hordozható feljárót és 6 db
széket. Kábé 10-12 ember várakozik ebben a falatnyi, ablaktalan szobában
ahol még a vizsgálókból nyiló ajtókat csapkodó nővérkéknek is helyet kell
szorítani. Sőt, az egyik orvosnak is, aki félfenékkel leül a lócára bácsika mellé
és -a jelek szerint tök süket páciens- fülébe kiabálva ecseteli, hogy abba kell
hagynia a szájon át szedett tablettát, mert van valami a gyomrában, ami miatt
...... de inkább hagyjuk. A váróban én vagyok a egyetlen aktív korú, ráérős
nyugdíjasok beszélgetnek nagy kedélyesen a hipertóniájukról. És harákolnak,
istenem, nem is tudtam eddig hogy az öregek ennyit harákolnak. Még
szerencse, hogy a szívbaj nem terjed cseppfertőzéssel. Alig vártam, hogy
kikerüljek abból az ablaktalan, zsúfolt váróból. Szerencsére nem tartott
sokáig, a telefonon bejelentett időpontot betartják és szólítanak.
A doktornő kedves, kezet nyújt, a körülményekhez képest türelmesen
elmagyarázza, hogy terheléses EKG-t már nem szoktak csinálni ultrahangos
szívvizsgálat nélkül. A csipeszeket azért rám teszi, a vérnyomásom megméri
és végül a saját két mutatóujjával pöntyögi be a gépbe, hogy mikor volt
mandulaműtétem, hogy nincs ismert gyógyszerallergiám és hogy jól kitérő
rekeszek, puhasejtes alaplégzés, megtartot tmájtompulat és hogy biztosan
kóros resist, nem tap. , nyomásérzékenységet nem jelez.
TH jav: beteget kard UH-ra és 24 órás ABPM-re jegyezzük elő.
Ez azt jelenti, hogy december 9-én be kell mennem egy ultrahangos
szív-vizsgálatra és kapok egy 24 órás vérnyomás-figyelőt.
Felmentem a pajzsmirígy ambulanciára is, ott nagy sajnálkozva közölték, hogy
hát a rendelési idő ugyan fél 12-ig van, de péntekeként csak 10-ig vannak,
menjek vissza hétfőn.
Hogy a többlépcsős vizsgálat valóban az orvosi protokollhoz tartozik-e vagy
csak pontgyűjtés a célja, én itt nem tudom eldönteni. Kétségtelen, hogy az
üzemorvosom, aki a beutalót adta nincs a helyzet magaslatán (ha lesz időm,
visszakeresem, ő volt az, aki egyik gyógyszert a másik után ajánlotta fel
anélkül, hogy legalább azt megmondta volna, hogy mi a hatásuk). De az is
kétségtelen, hogy abban az épületben, azzal az infrastruktúrával nem is lenne
szabad kórházat működtetni. Nem a 10 ágyas kórtermek miatt, de még csak
nem is az aluminiumkannák vagy a mocskos WC-k miatt. Egész más ott a baj,
mégpedig a szervezés. Ha nem a saját szememmel látom egyszerűen nem
hiszem el, hogy egy rendelőben két másodpercenként kinyitja egy
fehérköpenyes az ajtót és be is vágja maga után. Több volt az ápolónő mint a
beteg, csattogtak, klaffoktak, papírokat lobogtattak, néha mosolyogtak és
köszöntek is, de úgy jártak át azon a zsebkendőnyi várótermen és az
egymástól felfüggesztett lepedőkkel elválasztott vizsgálókon mint egy
metró-aluljárón.