:-) Szépjóestét!
Valahogy úgy jártam (egyébként ünnepek vagy szabadság előtt mindig így járok) mint a hosszútávfutó aki beér a célba és rögtön összeesik. Össze még éppen nem estem -igaz, még a célban sem vagyok- de minden erő kiszállt belőlem. Nem is értem miért, a héten alig dolgoztam valamit.
Már látom, hogy az ünnepemből alig marad valami, holnap a petárdázás elől lemenekítem a blökit anyukámékhoz és ott is maradok vele hétfőig. Nem lesz könnyű dolgom, egy ízem porcikám se kívánja hogy anyu sopánkodását hallgassam, hogy jajjjajj-fiam-megmondtam-hogy-vigyázz-magadra, bbrrrr, tényleg, most nem vagyok elég jó kondiban az ilyesmihez. Ő meg sajnos nem veszi észre, hogy teljesen kikészít a lamentálásával. Megpróbálok majd annyit aludni amennyit csak lehet - legalább anyámnak meglesz az a boldogsága, hogy őrízheti az álmom én pedig pihenhetek.

Az idén még karácsonyi üdvözleteket sem küldtem. Azzal próbálom magyarázni a bizonyítványom, hogy a gigantikus méretű képeslapokkal nem akarom senki postaládáját eltömíteni, de ez csak mosakodás. Az a nagy harci helyzet hogy nincs energiám böngészni a képeslapos portálokat, nincs erőm címlistákat csinálni és kiválogatni kinek-kinek a hozzá legjobban illő lapot.
Az idén ez nem megy.

Most csak innen kívánok minden kedves olvasómnak és olvasottamnak -ismerősnek és ismeretlennek- békés, szeretetteli, illatos Karácsonyt.



Lassú Karácsonyt kívánok amikor nem kell sietni, amikor van idő Ki nevet a végén?-t játszani, sétálni, evés után nem kell azonnal elmosogatni, reggel nem kell vekkerre kelni, van idő összebújni.