:-) Szépjónapot!
Nno.
Túl vagyok rajta :-(
Korán reggel a pajzsmirigy-ambulancián kezdtem, tíz perc alatt szabadultam. Nade micsoda tíz perc volt az!! A lelet szerint az egyik értékem (hogy melyik, azt nem mondták) határérték közeli, úgyhogy még egy vizsgálatot el kell végezniük. Ártatlan arccal kérdeztem, hogy akkor menjek megint vérmintát adni? Nem -mondták- dehogyis, eltárolták a vérem, azon megcsinálják a vizsgálatot, január 9. után jöjjek vissza, addigra kész. Uralkodtam magamon, nem robbantam fel, csak az ajtón kifelé menet csapott ki a szememből egy villám, de akkora, hogy az a boldogtalan aki éppen nyúlt a rendelő kilincse felé, visszahőkölt és hebegett valami bocsánatkérés félét (gondolom, amiért éppen a rendelőajtón való kopogtatás vétségét állt szándékában elkövetni).
De tényleg, a kurva életbe, hát mégis, ha látják, hogy egy újabb vizsgálatot el kell végezni, akkor mi a faszért nem csinálják meg mire a beteg visszamegy a leletekért??? Volt rá több mint egy hetük!!!! Most januárban újabb nap szabadság, újabb fél napos tipródás kabátban a huzatos lépcsőházban. Mert a lépcsőházban kell várakozni, időpontot azt nem adnak, odamegyek, húzok sorszámot aztán bízok a jószerencsémben. A vizsgálat pedig annyiból áll, hogy a doki végighúzza a hüvelykujját a nyakamon. Ebből arra következtetek, hogy a diagnózist teljes egészében az izotópos vérvizsgálat alapján állítja fel, tehát én ahhoz egyáltalán nem is kellek - már attól eltekintve persze, hogy a vért azt tőlem veszik le.
Annyit azért útravalónak odalöktek hogy nagy baj nincs, ha az újabb vizsgálat kimutat valamit, pajzsmirigy hormont kell szednem, de emiatt ne aggódjak, töltsem nyugodtan az ünnepeket.
Hasonló jókat kívánok nekik.

Mivel még alig múlt 8 és nekem 11-re volt időpontom a kardiológián, átmentem egy másik kórházba a nőgyógyászomhoz, az aktuális (pontosabban már jó egy éve esedékes) méhnyakrák-szűrésre. Nem ecsetelem milyen érzés a jéghideg kacsát érezni a torkomban - ennek a vizsgálatnak meg kell lenni. Jó esetben évente, de ha valaki csak két évente megy mint én, még az is több a semminél.
Az viszont kétségtelen, hogy ebben a kórház-rendelőintézetben a körülmények klasszisokkal jobbak, mint a másikban. Ez az épület is le van robbanva, de a járó- és fekvőbetegek el vannak különítve, a labor külön folyosón van, nem lehet látni kémcsövekkel és leletekkel rohangáló nővérkéket sem. A széles folyosókon van elég ülőhely és hatalmas ablakok vannak, amiket ki is lehet nyitni. Van betegirányító, nem kell lasszóval fogdosni a nővérkéket, hogy a kezükbe nyomhassuk a leletünket vagy beutalónkat.

A következő két órát vásárlással töltöttem, de erről majd később.

Visszamentem a kardiológiára, a portánál megbotlottam egy fehérre festett faládában. A bejáratnál éppen akkor húzták ki a kávéautomatát a konnektorból, a helyére bedugtak egy kis háztartási porszívót és ott, a lépcső aljában kiporszívózták azt a méregdrága ultrahangos diagnosztikai berendezést, amit a multkor egyik rendelőből a másikba toltak, hogy megvizsgálhassanak egy akkor beszállított infarktusos beteget. Nagyon jó nem voltam elektrotechnikából, de annyit azért tudok, hogy azok a finom áramkörök (legalább másfél tucatnyi nyomtatott áramkört láttam a gépben, nem beszélve a két beépített számítógépről) igen érzékenyek a statikus kisülésekre és az esetleg keletkező ívekre. Márpedig engem egy sima porszívózás után is meg szokott csípni a kilincs, de ők tudják, biztos így is lehet gépet karbantartani.
Elég pontosak voltak, 11.10-kor hívtak be és ami a legcsodásabb, kész, legépelt lelet fogadott - elég ijesztő eredményekkel. "....A hajnali óráktól késő estig súlyos hypertonias értékek kerültek rögzítésre....." A doktornő nem részletezte, felírt egy gyógyszert azzal, hogy mérjem a vérnyomásom és a legkisebb panasszal is azonnal menjek vissza hozzá, vagy a háziorvosomhoz .... blablablabla...... Annyit azért látok (és azt az ultrahangos vizsgálatnál is mondta a doki), hogy súlyos elváltozás, érfal vastagodása, trombózisra utaló jelek és hasonló borzalmak nincsenek, nyilván még időben sikerült elkapni a bajt. De ezt csak remélem, mert mondani nem mondták.
Kifelé menet láttam, hogy egy nővérke éppen vérrel teli kémcsöveket tesz bele abba a faládába, amiben jövet majdnem keresztül estem. Kirázott a hideg, basszus, ezek a portásfülke ablakában egy deszkaládában tárolják a vért, amiért később nyilván jön egy autó, de akkor is, nyáron is így csinálják?
A felírt gyógyszer két hétre elég, 2x2,5 mg trasyn, a mellékelt útmutatót még nem olvastam el, ráérek holnap megtudni, hogy milyen mellékhatásokra számítsak.
Nno.
Összegezve: a magyar egészségügytől ments meg, Uram, minket!!

Visszatérve a délelőtti vásárlásra.
Tudom, tudom, megfogadtam, hogy az idén többet nem megyek boltba, de ha nőgyógyászhoz kell mennem, mindig erős kétségek merülnek fel bennem a fehérneműim kifogástalan állapotát illetően. Parasztszokás, nem tehetek róla, úgy tanítottak, hogy orvoshoz mindig szép bugyiban kell menni. Mondjuk, az orvos éppen nem foglalkozik ilyesmivel, de én úgy szocializálódtam, hogy agyonmosott bugyiban nem megyek puncivizitre. Ez, és a rendelkezésemre álló két üres óra ösztökélt arra, hogy benyissak egy fehérnemű szaküzletbe és ott hagyjak .... khm, khm, szóval majdnem egy harmad fizetést. Mentségemre szolgál, hogy két állásom van, szóval ha így számoljuk, akkor csak egy hatodnyit :-))
Semmi különös, ezek nem letépni való csipkecsodák és kebeldúsító push-up-ok hanem klasszikus pamutbugyik és -melltartók. Engem is meglepett kissé, hogy a hagyományos, szekszisnek egyáltalán nem nevezhető alsónemű többe kerül mint a szépséges csipkecsodák, de tapasztalatból tudom, hogy amig a most vásárolt méregdrága pamutbugyikban egy-másfél év múlva sem kell szégyenkeznem a nőgyógyásznál, addig a gyönyörű csipkekölteményeket nem egy vérmesebb pasi tépné miszlikbe, hanem a mosógép. Még mosózsákban is, még finommósószerel is, még kímélő programon is - néhány héten belül.
A fehérnemű bolt béli ámokfutásom után még mindig volt több mint egyórám, úgyhogy ha már márkabolt, akkor átmentem a szomszédos sportruházat boltba és vettem magamnak egy bakancsot. Kivül világosbarna nubuk, belül bőr, puha mint egy kesztyű, boka környékén külön szivacsbetéttel puhítva, jó vastag gumitalpa van, nagyon szuper. Egyetlen bánatom, hogy végig fűzős, jobban szerettem volna akasztós szemeket, de nem lehet minden tökéletes. Lehet érdemes lett volna várnom a szezonvégi kiárusításig, de ezeket a túracipőket nem nagyon szokták leárazni, egyébként is, jó cipőre nem sajnálom a pénzt. Az utolsó 2200 Ft-omat egy military boltban költöttem el, vettem egy szilikon-szprét a bakancsomhoz. Ez nagyon húzós ár, nehezen fizettem ki, de nagyon jó tapasztalataim vannak a military boltokban kapható cipőápoló szerekkel. Szerintem megduplázódott a cipőim élettartama mióta kommandósoknak és egyéb kemény legényeknek kitalált pasztákkal kenegetem őket. Vagy hat éve egyáltalán nem kellett bőrcipőt kidobnom azért mert felrepedezett, vagy formátlanná száradt vagy szétmarta a só. Egyébként is, a világ semmi kincséért ki nem hagynám, amikor a kigyúrt, maroklőfegyverekhez, vadászkésekhez, nagydarab biztonsági őrökhöz és kopaszra borotvált fekete dzsekisekhez szokott military boltos nyelve beletörik a Kezé'csók'lom -ba :-)))
Az volt csak a baj, hogy tényleg egyetlen vasam sem maradt és így nem tudtam beülni a multkori cukrászdába egy koffeinmentes kapuccsinóra. Biztosan tudom pedig, hogy egy fél óra kávékavargatás a napsütötte kirakatban legalább 10 %-kal csökkentette volna vérnyomásom.