:-) Szépjóestét!
Megnéztük a Csak szex és más semmitt.
Csupa-csupa jót hallottam a filmről, az első igazi magyar romantikus vígjáték remek színészekkel és hasonlókat.
Azt kell mondanom, hogy ez mind igaz.
A film tényleg romantikus, tényleg vígjáték, tényleg remek és tényleg jó színészek vannak benne.

Kár, hogy ez a filmtörténet 1.625.214-dik szingli-filmje amiből az derül ki, hogy dugni mindenütt jó de a legjobb otthon - a férjünkkel, gyermeknemzés céljából.

De most tényleg, ez kell nekünk, hogy egy Csányi Sándorból Hugh Grantot csináljanak? Egy Schell Juditot mixeljenek össze egy Dobó Katával? Az egyik ízig-vérig színésznő, a másik meg rendezői instrukcióra biggyeszti a száját, néha sejtelmesen pislant és egyetlen hiteles mozdulata van a filmben, amikor a főpróba előtt zsebkendővel kitömi a melltartóját?
Meg egyébként is: ha én fel akarnám magam csináltatni, akkor egy 190 centi magas, szépséges török giroszos fiúnak nem tartanék kiselőadást a peteérésemről, hanem valami sötét parkban egyszerűen csak megbotlanék és aláesnék.
Vagy rá - attól függően, hogy aznap éppen mihez lenne kedvem - de ezt most inkább hagyjuk.
Értem én, hogy egy filmnek szórakoztatni kell, ennek a feladatának a Csak szex tökéletesen eleget is tesz. Jók a poénok, nincsenek túlbohóckodva a fonák helyzetek, van a filmnek ritumusa, pörög a történet.

És tényleg nagyon jók a színészek. Nem csak a két főszereplő, de például Seress Zoltán is remek a szerepében: tisztelettudó, kissé gyámoltalan ugyan, de lehet rajta érezni a vágyat (én speciel őt választottam volna, de most inkább ezt is hagyjuk). Gesztesi Károly is tetszett, ő kitűnő választás az élveteg, suttyó, önző rendezőnek. A szereposztó díványról leszállni képtelen Jordán Adéltól is elhiszem, hogy még a szobalányszerepért is dugni kell. Még akkor is kell, ha egyébként nem kell, de azt egy szobalány szerepre alkalmas szinésznőcske nem mindig veszi észre. És így tovább, a legkisebb szerepben is jó és hiteles színészek vannak (csekéyl kivételtől eltekintve).
Szóval nincs a filmmel semmi gond, feszes, pergő történet, nagyokat lehet rajta kacagni és még a filmet szponzoráló autómárkák, telefontársaságok, fehérneműgyártók és egyebek logója sem teng túl. Tiszteletreméltó mértéktartás, köszönet érte. (sajnos vannak alkotások -mint például az Egy szoknya egy nadrág- amit tönkretesz a szponzorok mohósága)
De akkor is: tényleg ez kell nekünk? Tényleg olyan filmeket kell csinálnunk amiket semmi sem különböztet meg a halivúdban szakmányban gyártott gagyiktól?
Ennyire nem lenne a magyar filmeseknek mondanivalójuk a világról?