Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/04/20

:-) Szépjóestét!
Máma este egész izgalmas véget ért a másodállásom :-)
Fél tíz felé végeztem, már a lépcsőt mostam fel, amikor egyszer csak elaludt a
villany. De nagyon elaludt ám, az utcán is, a szomszéd házban is, az egész
környék sötétségbe borult. Engem nem nagyon zavart, akár bekötött szemmel
is meg tudnám már csinálni azt az épületet, húzogattam hát a moppomat
rendületlenül.
Hanem, amikor indulnék haza, akkor néz ám rám a portás nagy
bociszemekkel, hogy hát ő nem tudja nekem kinyit a kaput áram nélkül!
Merthogy a nagykapu motoros, csak a távirányítóval nyílik! Nabasszameg!
Most ilyenkor mit lehet csinálni? Átmászok a kerítésen? Mert tőlem kitelik, én
átmászok, ő meg kiadja a bringát. Vagy akár kiteszem én magamnak, ilyesmin
nem akadok fel.
bizisten, ha nem jut eszembe, hogy van a nagy mellett egy kiskapu is, ami
viszont kulcsra jár, az az ember hagyta volna, hogy áttornásszam magamat
egy két méteres kerítésen!
Kicsit több mint tíz perc alatt a kulcsot is megtalálta (naná, hogy fogalma sem
volt hogy hol van, kényelmesebb a nagykaput gombnyomással nyitogatni,
évek óta nem is használták a kulcsot), kinyitotta a kiskaput, elindulhattam
haza.
hanem, ha netán autóval járok, akkor mi van?? Merthogy az nem férne ki egy
kiskapun!
De most tényleg: csak olyan épület számít modernnek, aminek a működését
egy negyed órás áramszünet teljesen megakasztja? Még a telefon is
elnémult, mert a sok vonalat kezelő házi telefonközpont sem működik áram
nélkül - tartalék akku vagy generátor pedig nincs hozzá. Az őr még
segítséget sem tudna hívni, ha az épületben történik valami. Elképesztő,
mindenféle mozgásérzékelők, hangérzékelők, riasztók, három szerver, tűzfal,
házi telefonközpont meg a jófene tudja még mi nem és az egész sok milliós
kócerájt hazavágja egy kis áramszünet.
Hiába, no, technika ide vagy oda, intelligens épületek ide vagy oda, én
mégiscsak olyan házban szeretnék élni, amit nem csak légkondin, de nyitott
ablakon keresztül is lehet szellőztetni, amiben hűtőszekrény nélkül is van egy
hűvös sarok, amit akkor is tudok fűteni, ha se gáz, se áram nincs, amiből
gyalog is kényelmesen ki tudok jönni, ha éppen nincs lift és a mai tapasztalat
szerint igen, aminek az ajtaját akkor is ki lehet nyitni, ha éppen nem működik
az ajtónyitó motorja.
nno.

Más:
hallgattam délután a két kampányzárón elmondott beszédeket.
Most nem is a tartalmakra figyeltem, hanem inkább a három beszéd
hangulatára.
Megállapíthatom, hogy Gyurcsány szinte tökéletes másolja a négy évvel
ezelőtti Orbánt. Gyújtó hangú, érzelmileg túlfűtött beszédet mondott sikítozó
tinilányoknak és tömegpszichózisban feloldódó felnőttebbeknek. Kapcsolatot
tart a hallgatóival, reagál rájuk, tüzeli őket, provokálja a tapsot és az éljenzést.
Ezzel szemben Orbán kapiskálja, hogy ő már nem játszhatja el ugyanazt mint
négy éve, egyrészt mert az akkori bukását megsirató tinilányok azóta felnőttek
és másodszor már nem vennék be ugyanazt (túlzok, mert az új fiatalok
beveszik), másrészt pedig Gyurcsány már ellopta előle a show-t, nevetséges
lenne kapkodnia utána. Új arculatot keresett hát, most a felelősségteljes,
önfeláldozó atyuskát játssza, aki valami nagy veszélytől akarja megóvni
protezsáltjait. Saját érdekeit is háttérbe szorítja, hogy ezzel megmenthesse az
országot a Gyurcsány féle hantásoktól (amilyen hantás bohóc ő maga is volt
4 évvel ezelőtt). Éppen csak az ingét nem nyitja szét, hogy ide lőjetek... Uhh.
Kuncze Kisegér Gábort is hallottam, humoránál volt, jó fej a pasi, mind a hat
és fél százalékával rávigyorgott a negyven százalékos Gyurcsány Elefánt
Ferencre és az őt tombolva ünneplőkre, hogy "ugye milyen jól dübörgünk
együtt?". Ez gonoszul hangzik, pedig bizisten, még mindig Kunzce a
kedvencem és ráadásul rá is szavaztam.
Politikusokból sajnos igen gyenge a felhozatal, jelenleg csak kétes
frissességű, lopott márkajelzésű, vagy éppen használt, esetleg kis
szépséghibás cuccokból tartanak végkiárusítást.
Mindenestre vasárnap menjen el szavazni az, akinek el kell menni és
ikszeljen amellett az egyéni képviselő mellett, akit emberileg és szakmailag a
legjobbnak gondol - már ha létezik olyan egyáltalán.
De tényleg, nem bírom azt mondani, hogy húzzzunk bele, de azt meg pláne
nem hiszem el, hogy a piros-kék kormányzás a gazdaság összeomlását, a
karvalytőke térnyerését és a nemzethalált jelentené.
Ráadásul máma két üzenet is volt a rögzítőmön, az egyik, ha jól hallottam
Lendvai Ildikó hangján, a másik Demszky Gábor volt. Mindketten tudatták
velem, hogy bár ebben a körzetben nincs második forduló, de kérjem meg
ismerőseimet, hogy szavazzanak egy Budapest barát kormánykoalícióra.
uhh. Mert egész konkrétan Demszkyre soha az életben többet nem akarok
szavazni, előre szólok!
Szóval inkább hagyjuk a politikát.

Mégmás:
reggel a legszívesebben agyoncsaptam volna a kutyámat. Gombásztunk,
most jönnek elő a kucsmagombák, az a dög meg egyszercsak nekiindult,
hiába kiabáltam és elkapott egy kisrigót. Nem tudom hogy csinálta, egy
szempillantás alatt a szájában volt szerencsétlen jószág, csak az egyik
lábacskája lógott ki szegénynek. Az a dög meg még a behívásra sem reagált,
szaladt, vitte a zsákmányát, végül a barátnőm kapta el és ő rázta ki a szájából
a madárkát - nem volt már benne élet.
Hháát, ez van.
A télen hiába etettem őket, most egy pillanat alatt füstté vált az összes jó
cselekedetem. Nagyon sajnálom azt a szegény kismadarat.

2 Comments:

  • At 5:04 de., Blogger Kinga said…

    Te, aki annyira termeszetkozeli vagy, nehogy mar fonnakadj a kutyad termeszetes vadaszosztonen... :D Persze, sajnaljuk a kismadarat (en nem, mert nekem tollfobiam van, en akkor lennek boldog, ha az osszes tollal boritott allat kihalna, de ez mas tortenet), de orulni kene, hogy egy domesztikalt ebben meg maradt valami a termeszet lagy olebol, nem? Rosszul latom?

    Mas. Irod: "nem bírom azt mondani, hogy húzzzunk bele", akkor javaslom a Para talalmanyat, ma olvastam es rendkivul jot rohogtem hangosan: "Hajra Magyarorszag, huzzunk beleT!"

    Nna. Most meg megyek olvasgatlak, mert par nappal lemaradtam es hianyerzetem van.

     
  • At 11:58 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Igazad van, én is a természetes vadászösztönnel vígasztalom magam. Csak nagyon rossz volt látni ahogy az a kis élet a másodperc töredéke alatt kimúlt, ráadásul értelmetlenül, mert nem a táplálkozási láncba került bele hanem a kukába. Arról nem beszélve, hogy öt perccel az eset előtt még én is ugyanúgy a reggelinek valómat kerestem és az avart kapirgáltam mint a madárka, hát teljesen véletlen, hogy nem engem kapott el és tépett szét valami szörnyeteg nagy állat. Az is frusztrált, hogy egy hatalmas, legalább hatva kilós, félelmetes kinézetű de annál jámborabb, "ül! áll! fekszik! nem baszik!"rotweilerrel sétáltunk aki az egészből egy szót sem értett, fogalma sincs arról, hogy miért jó egy nyuszit vagy egy felröppenő fácánt megkergetni.

     

Megjegyzés küldése

<< Home