Fogatlan jóestét! :-(

Kihúzták.
Majdnem két órás várakozás után azt mondta a doki nincs mit csinálni, a tömés alatt nőtt egy nagy luk, a bölcsességfog amúgy is gyengébb, csak veszélyeztetném a többi -egyébként, mint mondta, szépen rendben tartott- fogamat. Úgyhogy belém nyomott két adag érzéstelenítőt, várakoztatott még fél órát (nem szerettem volna annak a betegnek a helyében lenni, végig hallottam a csiszolót süvíteni) aztán a nővérkével lefogatta a fejem és finom csuklómozdulatokkal, mint egy facsavart, kicsavarta a fogamat. Nem vagyok hisztis paciens, legalábbis a fogorvosoktól nem félek, eddig nem volt velem probléma de most hálás voltam amiért a nővérke tartotta a fejem. Nem akartam rángatni, se a dokit megharapni, de akkora erővel csavarta a fogam, hogy egyedül nem bírtam volna megtartani a fejem. Kicsit el is gyengültem a végére, le kellett feküdnöm, kaptam egy vizes borogatást is. Két perc alatt visszatért belém az erő, végülis kutya bajom, csak soha nem kaptam még negyven fokban dupla adag érzéstelenítőt.
Ettől a nyomorult bölcsességfogtól eltekintve teljesen rendben van a szám, még meg is dícsért. Én azért annyira nem vagyok megelégedve, kicsit sárga, kicsit girbe-gurba, hátul van közte bolti is, de a kirakat még legalább saját.
Tényleg borzasztóan sajnálom a kihúzott fogamat, bennem valamiért az öregedést nem az évek vagy az ősz hajszálak szaporasága, sokkal inkább a fogak fogyása jelzi.
Ma öregedtem egy évet.
Ráadásul olyan hirtelen történt az egész, tulajdonképpen nem is fájt a fogam, csak valami kellemetlen, viszkető érzésem volt, tényleg csak azért mentem el, hogy ha megmozdult a tömés vagy valami ilyesmi, akkor gyorsan megreparálják.
Ehhez képest azonnal ki is húzták. Mondjuk, lehet jobb így, pár nap múlva már marékszám ehettem volna a fájdalomcsillapítót.
Nagyon gyenge vagyok.

Más:
A rádióban megy Az istenek alkonya.
Csodaszép.
Az első felvonás elejét elmulasztottam (igazolt hiányzás, fogorvosnál voltam), de Brünnhilde és Siegfried búcsúját már hallottam. Ma megértettem, miért akarok én annyira kimenni Bayreuthba.
Itthon van nekünk Molnár Andrásunk, aki kitűnő Siegmund és Sigfried. Van Temesi Máriánk, aki elbűvölő Sieglinde. Van Rozsos Istvánunk, aki álnok, kétszínű Mime. Van Tóth Jánosunk aki forró vérű, indulatos Alberich. Van Szvétek Lászlónk aki meghasonlott, hitszegő, nőfaló Wotan.
De egyetlen, sajnos tényleg egyetlen olyan Brünnhildénk sincs mint Linda Watson.
Csodálatos a nő, harcias, empatikus, érzéki, minden hangja tökéletes.

Gyengülök, muszáj lefeküdnöm.