Pletykaanyu 'live'

Rólam köztudott hogy nem nagyon szeretek a szomszédokkal beszédbe elegyedni. Másokkal se, de a szonmszédokkal különösen nem. Jó okom van rá.
Nem nagyon szeretek az udvaron matatni sem. Ha valamit csinálni kell, mondjuk virágot locsolni vagy teregetni, azt kora hajnalban vagy késő este teszem, amikor nincs kint senki.
Nem volt ez mindig így, ha órákat nem is, de pár szót mindig váltottam mindnekivel, még olyat is megtettem, hogy ha valamelyik battyogott haza, kivettem a kezéből a szatyrot és elhoztam az ajtajáig.
Ezekről a dolgokról szép lassan szoktam le.
Egyszer vállfán akasztgattam ki a garbónyakú dresszeimet. Szóval teregetek, jön a szomszédasszony, jé, ez mi?? Mondom neki body a neve, egybeszabott, lábközt patentos. Azért jó, mert a patent feszesen tartja, nadrágban nem gyűrődik össze a derekamnál és nem is csúszik fel. Nahát, mondja ő, de jópofa, nem kell hozzá bugyit hordani. Mondom nyáron nem, de ez garbó, csak télen hordom, olyankor azért nem árt. Nem telt bele egy hét, jövök haza, hallom a hátam mögött összesúgnak, hogy jéééé, tényleg nincs rajta bugyi.
Másik alkalommal hozzák az első, használtan vásárolt mosógépem. Kicsit furcsa masina volt, üveg tetejű. Jön a szomszédasszony, dugja be az orrát, nahát, milyen jó kis gáztűzhely, és milyen ügyes vagyok, betettem a WC-be, igaz is, ha jön valaki, ne lássa hogy mi fő rajta. Külön meg kellett neki mutatnom hogy ez mosógép, de nem vagyok benne biztos hogy elhitte. Szerintem azóta is azt hiszi hogy a WC-ben főzök és ha már ott vagyok, el is mosogatok.
Van még számtalan ilyen sztorim, de nincs kedvem bosszankodni a felidézésükkel.
Szóval, van okom útálni a szomszédasszonyaimat, van okom nem szóba állni velük, van okom nem szomszédolni náluk, van okom magamra húzni az ajtóm és nem mutatkozni az udvaron.
Hanem, a lila akácom már kezd túlnőni, meg kell metszeni, azt mégsem csinálhatom éjjel, egyrészt mert nem látok, másrészt meg ez azért mégsem egy öt perces viráglocsolás.
Nem baj, mindenre van megoldás, majd csinálom délben, amikor mindenki eszik, egyébként is, olyan hőségben mindenki behúzódik a lakásba, senki sem szeret az udvaron aszalódni.
Szóval kiszuszogok a létrával, beállítom, mászok fel rá, írtom az akácot, mit látok, na mit??
Hát azt, hogy az egyik szomszédasszony csipegeti a muskátlijáról a száraz leveleket és közben erősen tekergeti a nyakát felém.
Lemászok, szedem össze a vagdalékot, állítom a létrát arréb, mit látok, na mit??
Hát a másik szomsédasszony ül az ajtaja előtt a hokedlin és kislábasból kanalazza a levest. Basszus, az a vénasszony, aki nappal soha ki nem jön mert nem bírja a napot a déli kánikulában ül a napon és eszi a forró levest, mintha piknikezne.
Felmászok, pipiskedek, nyújtózkodok, vagdosok, szuszogok, halkan káromkodok, lenézek, mit látok, na mit??
Hát a harmadik szomszédban az ember gumicsizmában tocsog az eliszaposodott kertben és metszőollóval vagdossa az elhervadt rózsákat, az asszony meg kivülről, a járdáról dirigálja, hogy azt igen, de emezt még ne, jaj szaladok mert még leég a pörkölt.
Hát basszák meg magukat, de tényleg!!
Ezek a kiváncsi vén majmok képesek kihűlni hagyni a vasárnapi húslevest, csak hogy lássák én mit csinálok.
Képes a hőségben ücsörögni, hátha megtud valami fontosat. Képes nyakig összesározni magát, hátha történik valami.
dögöljenek meg, de tényleg, kozmáljon oda a marhapörköltjük, hűljön ki a levesük, egyáltalán, több örömük ne legyen az életükben, minthogy a kiteregetett bugyijaimat számolgatják, hányat cserélek egy héten.

Egyébként tisztában vagyok vele, hogy nagyon antiszociális vagyok.
Nem tudom mentség-e, de néha úgy érzem, nem ok nélkül.


Más:
volt két nagy marék nagyon apró szemű krumplim, pár szem szintén apró főzőhagymám, két fonyadásnak indult kaliforniai paprikám és egy üveg alján néhány szem maradék olajbogyóm.
A krumplit héjában megfőztem, leöntöttem róla a vizet majd lefedve hűlni hagytam. Sokkal könnyebb hámozni, ha fedő alatt hűl, akkor egy mozdulattal le lehet húzni a héját. Az apró krumplicskákat még darabolni sem kellett, csak beledobáltam egy tálba. A paprikákat csíkokra vágtam és kiolajozott vasserpenyőben megsütöttem. Ugyanígy tettem a negyedekbe vággott hagymákkal is. Az olajbogyót felkarikáztam. Mindent rádobtam a krumplira majd az egészet jó bőven megszórtam bazsalikommal, megöntöztem olívaolajjal és csepegtettem rá balzsamecetet. Volt még két paradicsomom, azt is felkockáztam, de előtte a magját egy kiskanállal kikapartam, ne áztassa el a salátát. Illetve nem tudom mi ez, csak gondolom, valami salátaféle lett belőle. Azt sajnálom csak hogy cukkini nem maradt, az is jó lenne pedig bele. Az alkotás most a hűtőben pihen, még érnie kell.
Sajnos nincs időm megvárni amíg összeérik, mennem kell dolgozni. Éhes vagyok pedig, így most az a nagy kérdés, hogy munkába menet pizzát vagy gíroszt egyek.
Szerintem pizzát.
Holnap pedig ebédre olajbogyós sült paprikás krumplisalátát, szerintem finom lesz.
Nno, mennem kell dolgozni, hogy a fene enné meg!