:-) Szépjóestét!

Azt hiszem, ma kissé 'túladagoltam' magamnak a görcsoldót. Nagyon szenvedtem délután, dolgozni viszont muszáj, hát bevettem egy merisztint. Bebringáztam, elkezdtem dolgozni, de a hasam még mindig fájt, ezért az ottani gyógyszeres ládából bevettem még egy szemet. Jó félóra múlva kezdtem érezni, hogy tán túl sok volt egy órán belül két szem görcsoldó. Lelassultam, picit tán szédültem is és egy "akár a seggembe is dudálhatnak" hangulat uralkodott el rajtam. Nem volt kellemetlen, nem bosszankodtam semmin - a vasárnapi munka ugyanis általában nagyon útálatos, de ma nem idegesítettem magam, arra ügyeltem csak, hogy le ne szédüljek a lépcsőn. Ahhoz hasonló állapot, mintha kicsit be lennék csiccsentve - és persze azt sem tudom, mi az a hasfájás. Végülis, az volt a célom, nem?

Más:
van a fogyasztói társadalomban pár rejtély, amit nem értek.
Az egyik, hogy a kisrádiómhoz való fülhallgatók miért mennek tönkre olyan hamar. Ráadásul tök mindegy, hogy háromszáz forintos kínai izét veszek a tecckóban vagy kétezer forintos márkásat egy audió szaküzletben, az eredmény mindig ugyanaz; egy-másfél hónapig működik, aztán először csak ki-kihagy, majd végleg megszűnik az egyik csatorna. Így, fél füllel még működik egy darabig, de néhány hét múlva teljesen megsüketül és vehetek új fülhallgatót. Ha időben eszembe jut akkor bemegyek egy szaküzletbe és veszek egy aranyozott csatlakozójú (jobb a kontakt, bezonyám, már utánajártam miért kell a fülhallgatók dugóját aranyozni) hiper-szuper márkás cuccot, vagy ha hirtelen romlik el akkor az utamba eső bolhapiacon vagy akár a tecckóban veszek valamit, ami éppen van. Teljesen mindegy mennyit szánok rá, maximum két-három hónapot bír ki egy fülhallgató. Úgyhogy ma, mivel éppen tönkrement a két hónapja vásárolt méregdrága panaszonik fejhallgatóm, 300 ft-ért vettem egy névtelen izét. Mindjárt kettőt, mert jövő héten kezdődik a Wagner fesztivál és a Bartókon nagy közvetítések lesznek, nem szeretnék kisrádió nélkül maradni.

Mégmás:
Addd máÁÁÁÁrRRRrrrrr Uram az esSsőŐŐŐŐTTttt!!!