:-) Szépjóestét!
Már vasárnap is megdöbbentem Zidane utolsó fejelésén, de tegnap még csak a sportemberhez -és egyáltalán, emberhez- méltatlan tett és annak következménye döbbentett meg. Az, hogy egyetlen ember, ráadásul a kulcsember rövidzárlata miatt nem csak egy csapat veszít el egy meccset, hanem egy egész ország csalódik.
De ez persze engem nem érint nagyon mélyen, nem vagyok francia (bár, valkür létemre ki tudja, hátha egy kicsit mégis, zavaros idők voltak azok a történelem előtti évszázadok).
Az a fejes nem csak az olasz szegycsontját roppantotta meg, de a húsz év alatt felépített Zidane-szobrot is - ráadásul Bolond Istók módjára, "Lássunk Uram Isten, mire megyünk ketten!" alapon maga az egy személyben építő és modell törte apró darabokra.
Kár, mert egyébként szép darab volt.
Mármint az aranycipős, aranylabdás, a szegénységből önerejéből és saját tehetségével csúcsra jutott Zidane szobra lett volna szép.

De nem is ez itt a lényeg, legalábbis kevés lenne ahhoz hogy egész délután ezt forgassam a fejemben.
A sport, bármilyen elvont és bármilyen belterjes de mégis valahol leképezi az életet.
Mert hányan vagyunk, akik építgetjük, fényesítgetjük a saját szobrunkat (nevezzük imidzsnek, stílusnak, házasságnak, karriernek, szerelemnek, bárminek) aztán egyszer csak hirtelen indulatból, váratlan csömörből, fellobbant féltékenységből egy pillanat alatt összeromboljuk. Elhangzik az első durvaság, becsapódik az első ajtó, becsomagolódik az első bőrönd, elcsattan az első pofon, megíródik az első felmondás, kidobódik az első köteg szerelmeslevél - elindul a lavina, elragad a rombolás ösztöne és porrá zúzunk magunk körül mindent amit építettünk. Néha nem olyan hirtelen mint Zidane tette tegnap este, de az eredmény ugyanaz, sőt, a lassú rombolás még fájdalmasabb is lehet.
Nem tudom mi történt tegnap Berlinben, nem tudom mit mondhatott neki az a másik, lehet meg is csípte, tán csak túl nagy volt a tét és nem bírta a feszültséget, de mindegy is.
Nem tudom Zidane mennyire akart példakép lenni, valamennyire biztos, már csak a szponzori pénzek miatt is, de egyébként is, más miatt is kellett neki akarni hisz a focinak köszönhet mindent.
Nekem eddig csak egy csontos, ritkán, de akkor megnyerően mosolygó labdazsonglőr volt, kétséget kizáróan világklasszis.
Tegnaptól példa lett, legalábbis számomra; annak a példája, hogy ha valamennyire is meg akarom őrízni azt amit kínkeservvel felépítettem magamból, akkor vannak szavak amiket nem szabad kimondani, vannak levelek amiket nem szabad megírni, vannak pofonok, amiket nem szabad elereszteni és vannak bőröndök amiket nem szabad becsomagolni.
Most kapásból nem tudom megmondani eddig hány mellkasba fejeltem bele de nagyon hamarosan összeszámolom magamban mert abból tán kikalkulálhatom hogy hány darabra is törtem már a saját szobrom.
Arra már nem nagyon lesz erőm hogy talapzatot építsek alá, de a cserepeket tán még összeragasztgathatom - már feltéve persze ha valamennyit megtalálom. Nem biztos, de azon leszek hogy meglegyenek.
Szóval kösz Zidane, csak szólhattál volna hamarabb is.



(tényleg nagyon zárójelben jegyzem meg, de nem bírom magamban tartani. Aki egy kicsit is ismeri az olaszok kultúráját az tudja, hogy az olaszok nem "kurvaanyád!"-oznak. Náluk a "sorella putana!", azaz "kurvanővéred!" kifejezés dívik, kábé hasonló indulati tartalommal mint a mi kurvaanyázásunk. Az egyetlen különbség a két nép (mármint az olasz és a magyar) között, hogy az olaszok csak nagyon ritkán használják, ha mondjuk két férfi mattrészegen vagy féltékenységében összeverekszik és hasonlók. Legalábbis akiket én ismertem azok nem "nővéreztek". Ezt csak azért írom le, mert olvasom hogy Materazzi prostituáltnak nevezte volna Zidane lánytestvérét. Basszus, ekkora marhaságot leírni!! Ezt a káromkodást az olaszok akkor is használják, ha a másiknak nincs se húga se nővére, de egyáltalán, testvére sincs, mert mondjuk egyke. Aki mondja, az ugyanúgy sérteni akar mint aki nálunk anyázik és akinek mondják, annak a zsebében általában ugyanúgy kinyílik a bicska mint nálunk. Ezzel nem Zidane-t mentegetem, csak rövid antropológiai ismertetőnek szántam és könyörgöm, ne fordítsanak címszalagot olyanok, akiknek halvány lila gőzük sincs az egyes nyelvekben használatos kifejezésekről!! Ehhez mégiscsak több kéne mint egy alapfokú nyelvvizsga vagy egy online szótár!!
Nno. Zárójel bezárva)