:-) Szépjóestét!
Most lett vége a Parsifal első felvonásának. Szép, tényleg nagyon szép, de igazam volt a multkor; Fischer Ádám a rádió zenekarával és énekkaraival viszonyítási alapot teremtett.
Nyilván, egész más a hangzás a Művészetek Palotájában mint a rádióból, de még ezt beszámítva is: a mi kórusaink nagyságrenddel jobban szóltak. Nyilván a gyermekkar hangjai miatt, de az MüPa-béli kórus éteri volt, lebegtek a hangok, tényleg mintha az angyalok énekeltek volna. És a Grál felmutatása alatt is a lelki szemeim előtt megjelent a hangversenyterem kék fényben úszó orgonája. Az a látvány feledhetetlen, nincs az az épített díszlet ami olyan áhitatot tudna sugározni. A hattyú megölése is gyönyörű volt: általában egy műanyag madarat hoznak be a szinpadra, vagy falra vetítik a hattyút. Itthon az erkélyről egyetlen száll toll lebegett csak le de az annyira tiszta és világos jelkép volt, annyira szíven ütötte a nézőt, hogy ezentúl már mindig azt a lebegő tollat fogom látni, ha meghallom a lovagok ijedt kórusát. És igen, elfogult vagyok, de Németh Judit is jobb Kundry volt mint a mai bayreuth-i, hajszoltabb, egzaltáltabb - persze izgatottan várom a csábító Kundryt, ezt a szerepet a II. felvonásbeli teljesítmény határozza meg. Egyébként is érdemes a II. felvonást meghallgatni, két magyar viráglány is énekel: Korondi Anna és Schöck Atala.
És természetesen Fischer Ádám vezényel. (és.hu)
Ha jövőre a Ringet is olyan szinvonalon adják elő mint idén a Parsifalt, nem is kell nékem Bayreuthba menni. Komolyan, az a Művészetek Palotája béli előadás a legjobb volt amit eddig hallottam - jobb, mint mai bayreuth-i. Már csak az kell, hogy a teljes Wagner életművet meghallgathassam abban a minőségben.
Más:
úgy tűnik -bár nem szeretném elkiabálni- Kubában elkezdődött a rendszerváltás.
F.C.-nek kívánok könnyű és szenvedésmentes halált, a kubaiaknak pedig könnyű és szenvedésmentes átmenetet. Bár ez utóbbiról tudom, hogy nem így lesz, de akkor is, legalább kívánjuk nekik.
Most lett vége a Parsifal első felvonásának. Szép, tényleg nagyon szép, de igazam volt a multkor; Fischer Ádám a rádió zenekarával és énekkaraival viszonyítási alapot teremtett.
Nyilván, egész más a hangzás a Művészetek Palotájában mint a rádióból, de még ezt beszámítva is: a mi kórusaink nagyságrenddel jobban szóltak. Nyilván a gyermekkar hangjai miatt, de az MüPa-béli kórus éteri volt, lebegtek a hangok, tényleg mintha az angyalok énekeltek volna. És a Grál felmutatása alatt is a lelki szemeim előtt megjelent a hangversenyterem kék fényben úszó orgonája. Az a látvány feledhetetlen, nincs az az épített díszlet ami olyan áhitatot tudna sugározni. A hattyú megölése is gyönyörű volt: általában egy műanyag madarat hoznak be a szinpadra, vagy falra vetítik a hattyút. Itthon az erkélyről egyetlen száll toll lebegett csak le de az annyira tiszta és világos jelkép volt, annyira szíven ütötte a nézőt, hogy ezentúl már mindig azt a lebegő tollat fogom látni, ha meghallom a lovagok ijedt kórusát. És igen, elfogult vagyok, de Németh Judit is jobb Kundry volt mint a mai bayreuth-i, hajszoltabb, egzaltáltabb - persze izgatottan várom a csábító Kundryt, ezt a szerepet a II. felvonásbeli teljesítmény határozza meg. Egyébként is érdemes a II. felvonást meghallgatni, két magyar viráglány is énekel: Korondi Anna és Schöck Atala.
És természetesen Fischer Ádám vezényel. (és.hu)
Ha jövőre a Ringet is olyan szinvonalon adják elő mint idén a Parsifalt, nem is kell nékem Bayreuthba menni. Komolyan, az a Művészetek Palotája béli előadás a legjobb volt amit eddig hallottam - jobb, mint mai bayreuth-i. Már csak az kell, hogy a teljes Wagner életművet meghallgathassam abban a minőségben.
Más:
úgy tűnik -bár nem szeretném elkiabálni- Kubában elkezdődött a rendszerváltás.
F.C.-nek kívánok könnyű és szenvedésmentes halált, a kubaiaknak pedig könnyű és szenvedésmentes átmenetet. Bár ez utóbbiról tudom, hogy nem így lesz, de akkor is, legalább kívánjuk nekik.
4 Comments:
At 9:24 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Ez azért szomorú.
Egész évben várok erre a rádióközvetítésre, erre megszakad a közvetítés.
Azért Meixner Mihály előtt le a kalappal, legalább negyed órát szóval tartotta a hallgatóságot, fecsegett mindenféléről, Bayreuth történetéről, a Wagner családról, a nézőközönség öltözködéséről, még élveztem is volna ha nem tudtam volna, hogy ez csak azért van, mert valamiért nem jön az adás.
Sajnálom, mert legközelebb csak jövőre lesz Bayreuthból közvetítés.
A III. felvonás pedig egyszerűen eltűnt az éterben, volt, nincs, felszívódott.
At 12:05 de.,
Névtelen said…
Be kell vallanom valamit, kedves Brünnhilde. Én nagyon idegenkedem Wagnertől. Nyilván nem is ismerem eléggé. A Tristánt még viszonylag, azt szeretem is. A Parsifal számomra zűrzavaros, a szimbólumok csömörig való halmozása. De a zene, kétségtelen, nagyon szép. A Nürnbergi az egyetlen, amiben valami humor van - talán a humor hiánya miatt nemigen szeretem a mestert.
De.
Te olyan gusztusosan írsz róla, hogy egész meghozod hozzá a kedvem. Kemény meló megismerni Wagnert, de ha téged olvaslak, néha azt hiszem, egyszer nekiveselkedem. Te hogy csináltad?
kac
At 6:00 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Pár éve gondoltam egyet és vettem jegyeket a Ringre. Nem volt nagy kockázat, valami 300 Ft volt darabja egy II. emeleti erkély mélyére. Gondoltam, ha nem tetszik, még mindig otthagyhatom.
A négy teljes estés operát állva, egy oszlop mögül néztem végig. Egyszerűen megfogott. Rögtön, a legelején, a Rajna témája, az gyakran felbukkan a Rajna kincsében. Aztán felismertem egy másik témát, a Walhalláét. Teljesen elbűvölt amikor észrevettem, hogy az énekes 'beszél' valamiről, igaziból szó sincs se Valhalláról se a Rajnáról s mégis, időnként fel-felbukkan a dallam. Persze, hisz ott folyik a háttérben, vagy a szereplőkhöz hozzátartozik az, ahonnan jönnek, jellemzi őket. Aznap már csak egy harmadik motívumra futotta, az óriásokéra. Ahogy döng a léptük, még nincsenek is a színen de lehet tudni hogy közelednek, vagy csak szó van róluk a szinpadon.
Azóta tucatnyi Ringet láttam szinpadon, hallottam CD-n vagy rádióban, de még mindig fedezek fel új motívumokat, az egyes motívumoknak új hangulatát. Sőt, egyes jelenetekben olyan dallamokat a hattárben amiket addig nem vettem észre. Így minden alkalommal mélyül bennem a történet, új érzelmeket, hangulatokat fedezek fel a szereplőkben.
A Ringet is a Tannhausert láttam hallottam a legtöbbször, ezeket 'ismerem' a legjobban. Idézőjelben, mert annyira gazdag zenék, hogy aligha lehet teljesen megismerni őket.
Nno, hát valahogy így.
Egyébként én egyetlen percig nem éreztem nehéznek a zenét, inkább bonyolultnak, mint egy gazdag hímhzést, amit úgy egészében is lehet szépnek tartani, de ha valaki elmerül a részletekben, na, akkor igazán gyönyörű.
At 9:51 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Ja, kedves Kac, pont a kérdésedre nem válaszoltam.
Szóval hogyan kezdjél ismerkedni Wagnerral?
Ha van olyan ismerősöd, aki ismeri a zenéjét és van neki sok lemeze, akkor úgy érdemes hallgatni, együtt. Közben ő mesélhet neked apróságokat, felhívhatja a figyelemdet dolgokra. Nem hangfekvésekre meg ilyesmikre gondolok, csak olyan egyszerő dolgokra hogy -Na, most figyeld meg ahogy a nibelungok munkálják az aranyat, ezt a csilingelő témát.- Aztán később, amikor mondjuk a nibelungok ugyanezt az aranyat felhordják Walhallába, a zenébe beleszőve halkan, finoman ismét megjelenik ugyanaz a csilingelő zene. Vagy a tűz témája, többször is előfordul, a legjellegzetesebb amikor a Walkür III. felvonásának a végén elboratja az alvó Brünnhilde szikláját. Ugyanez a tűztéma halkan, távolról jelenik meg amikor Siegfried közeledik a sziklához, vagy amikor álruhában, Gunther képében visszatér hozzá. Durván, vésztjóslóan hallatszik ismét amikor Az istenek alkonyának végén Siegfried holttestét elégetik, Brünnhilde a lángokba veti magát és a tűz belekap Walhallába.
Ilyesmikre érdemes figyelni
Ha nincs ilyen ismerősöd, vagy egyenesen az Operában akarod kezdeni a dolgot, akkor azt javaslom, hogy páholyba vegyél jegyet.
Nem viccelek, a lélek hiába kész a művészet befogadására ha a test elzsibbad, pisilnie kell, urambocsá rájön hogy mégsem ilyen lovat akart és kurvára unatkozik.
A páholyban nagyobb a hely, ki tudod nyújtóztatni a lábad, urambocsá' ha elzsibbadtál fel is állhatsz és kimehetsz a folyosóra kicsit sétálni. A páholyból ugyanis ki lehet menni, cska amelletted ülő 3-4 ember fogja észrevenni.
Tévén, a Mezzon is sok Wagnert adnak, ismerkedésnek mindenféleképpen a klasszikus rendezéseket javasolnám, Wagner ugyanis annyira az ember belső életével foglalkozott, hogy teljesene elvonatkoztatható az eredeti, misztikus történetektől - de a modern feldolgozások megértéséhez már legaláb alapfokon kell beszélni Wagner zenei nyelvét.
persze, ha netán felső fokon ismered a kottát és van olyan könyved, akkor abból megtudhatod hogy Wagner hogyan nevezte el az egyes témákat. Ez már inkább kutatómunka, én erre képtelen lennék, egyáltalán nem értek ugyanis a zenéhez.
Kévészünet vége, ha valami az eszembe jut, majd még jövök.
Megjegyzés küldése
<< Home