Háát, igaz, hogy a konyhában, krumplihámozás és csirkemellfilézés közben hallgattam, de ennek az Orbán beszédnek tényleg hangosabb volt a ketyegése mint a durranása.
Pont mint 2002-ben, amikor olyan váratlanul kikaptak. Nem tudott hova kapni, mit csinálni, csak hajtogatta, hogy fogjunk össze, hogy ha kell, együtt tudjunk mozdulni. Akkor is naggyűlés naggyűlést követett, most is ezt hirdette meg. Szimpla időhúzás, abban reménykedik, hogy majdcsak lesz valami, majdcsak ölükbe pottyan egy hangfelvétel amit össze lehet vagdosni, vagy valami hasonló. Őmelette elaludni úgysem lehet, ért hozzá hogy izgalomban tartsa a népet, hát pár hétig biztos lesznek még tüntetések.
A fehér szín, nos, azt én inkább hanyagoltam volna, a Kossuth téren a TV székház ostroma után közfelkiáltással mondták ki, hogy a "forradalom" szine a fehér. Ezt másnap felkapta Schmidt Pál, én már ebben is folytonosságot éreztem.
Ez a hat pontos Charta pedig, nos, én az ő helyében nem venném a számra a Charta kifejezést, akárhány pontos is az - ez a hat pont ráadásul teljesen semmitmondó, sőt, semmitkérő.
A végén pedgi ezek az izmos karok, amelyek bármilyen követ meg tudnak mozgatni, nos, ez a három hete feltépett utcaburkolatok után kifejezetten nem egy mérsékelt politikushoz illő szóvirág.
De pont ebben nagy mester ő, a képekben beszélésben, amit ért az akinek szánja, viszont mindig ki tudja magyarázni olyanok előtt, akik szintén értik, csak éppen nehezményezik - ezúttal mondjuk a macskakövel való dobálózást.
Izmos karok, amiknek ereje a méltóságban és a kitartásban van, atyaég, komolyan, tiszteletreméltó teljesítmény ilyen erős és 'ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes' képeket kitalálni.

Ehh, undorító, megyek inkább, megcsinálom holnapra a saslikot. Ki tudja, meddig lesz ilyen szép, szabadtéri sütögetésre csábító idő.