Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/11/11

Évente egyszer-kétszer valahogy mindig sikerül magamnak megszervezni hogy pont menszesz alatt kellessen nagytakarítást csinálnom.
Egyszer belehalok.
Komolyan.
Amúgy is szenvedek, görcsoldót kell bevennem, ráadásul az idegeim is gyengébbek, érzékenyebb, sértődékenyebb vagyok. Na most ezt még megfejelni harminc ablak megpucolásával és ami a legborzasztóbb, a szőnyegtisztító gép lépcsón fel-le hurcibálásával, hát szörnyű, testileg lelkileg kikészít.
Iszonyú depresszív gondolataim vannak és semmi sem segít, hogy megszabaduljak tőlük - se zene, se könyv, se finom illatok, kimozdulni nincs kedvem, ocsmány egy állapot.
Uhh.
holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik.
holnapra elmúlik.