:-) Szépjóestét!
Máma félig megnéztem a Diótörőt. Magamtól nem mennék már el rá, de benne van a bérletemben és ráadásul az egyik barátnőm elhányta a sajátját. Úgy szoktuk becsempészni, hogy összefogjuk az összes operabérletemet és az egész kupacot mutatjuk fel a jegyszedőnek. Ma egyszerűbb lett volna, ha odaadom neki a sajátom én pedig itthon beteszem a Diótörő kazettát. Vajmi keveset tudtam élvezni az előadásból. Már nem szörcsögök, köhögni is alig szoktam, de nagyon gyenge vagyok, a III. emelet klímája pedig éppen nem a legjobb, szóval a II. felvonás közepe felé már ájuldoztam. El is jöttem, kihagytam az orosz babák, a kínai babák, a török babák és még nem is tudom, milyen nemzetiségű babák táncait. Meg persze az órák táncát és a rózsák keringőjét is.
Nem nagy veszteség, egyrészt mert már tucatnyiszor láttam a darabot, másrészt pedig ilyenkor úgy le van terhelve a balettkar, hogy a rózsák keringőjébe például már csak a huszadrangú táncosok jutnak.
De mindegy is, most ez nekem kimaradt, lehet, hogy az idén nem így volt.
Hazafelé jövet azon tűnődtem, hogy ez egyfajta kötelező karácsonyi darab, gyerekmese. Egy mese arról, ahogy a felső tízezer karácsonyát képzeljük. Minden a gyerekek körül forog, mindenki ajándékot kap, a fiúk fakardot meg trombitát, a kislányok természetesen babát, a főhős, Marika meg egyenesen tobzódik a Babakirályságban.

Elképzelem, mekkorát bukna a darab, ha egy rendezőnek eszébe jutna mondjuk pár rongyos utcagyereket odaállítani a fényes palota ablaka alá, vagy a babaország játékboltjának kirakatához. Hm, el tudja valaki képzelni a látványt, ahogy a rózsaszín fodrokba öltöztetett tearózsák keringőznek belül, kívül meg néhány éhes kölyök nyomja az orrát a kirakathoz? Ugyanaz a történet, semmi sem változik, csak a szinpad egyik sarkában nincs se rószaszín, se halványkék flitter, csak szürke és barna rongyok. Minden mehetne ugyanúgy, ugyanolyan szólók, ugyanazok az emelések, Marika lenne a babák királynője, csak reggelre kelve szépen összenyalábolná a mindenféle babáit és odaadná az utcagyerekeknek - vagy nem.
Látatlanban mondom, akkorát bukna a darab, mint ide Lacháza.
A magas kultúrában nincs helye sem szociális érzékenységnek, sem aktulizálásnak. Ott csak a kecs, a báj és a csillogás van elfogadva. Csak a művészetre és a szépségre, az öncélú szépségre van igény.
Én viszont egyre jobban unom ezt a rengeteg kecst és bájt. Üres szépség, céltalan, pontosabban öncélú pompa, élmény nélküli szórakozás. Ezekben a klasszikus darabokban sokkal-sokkal több van, mint amit mutatni mernek belőlük.
Kéne kicsit merni, kicsit aktualizálni, a grófok és bárók halott nyelvét lefordítani az első generációs vállalkozók és/vagy adócsalók élő nyelvére.
Én is a szórakozás kedvéért járok színházba, de az ördögbe is, miért kell mindent úgy előadni, ahogy 150 éve kitalálták? Még ha mese is az, miért nem szólhat a mai emberekről?
Ehh, mindegy is, biztos még mindig a torokfájás beszél belőlem.