jajj.
nagyon elfáradtam.
iszonyú hosszú lesz ez a hét, mind a két helyen dolgozom, ez azt jelenti hogy reggel héttől este kilencig vagy dolgozom vagy megyek dolgozni, vagy jövök munkából.
Az csak a baj, hogy a munkabírásom mínuszba váltott, csak vonszolom magam.
Ráadásul ma végig kellett hallgatnom az egyik kolléganő lelkifröccsét aról, hogy már alig várják hogy lediplomázzak, mert hogy akkor milyen jó lesz nekem, hú, tán még ötezer forinttal többet is fogok keresni.
hehe.
Megmondtam neki hogy nem fogok, mert nem tudok, mert nem fog az agyam, kinyitok egy könyvet és öt perc múlva alszom rajta. Még regényt sem tudok olvasni, nemhogy államvizsga tételeket kidolgozni.
Ráadásul az irodatündérkedéssel is úgy tele van a hócipőm, hogy ezerszer inkább leszek takarítónő minthogy egész nap aktákat pakolgassak meg keresgéljek meg iktassak meg nyilvántartásba vegyek meg adatot rögzítsek meg a rosseb tudja. Csupa-csupa aprómunka, mindent háromszor kell kézbevenni, egész nap füldugóval, gyűlölöm. Úgyhogy ha legközelebb létszámleépítés lesz, nyugodtan gondoljanak rám. Ha nem kell két ember helyett megszakadnom a szarpolírozásban, akkor tán még lesz is energiám a főiskolát befejezni.
Amúgy meg elhiszem hogy nekik nagyon jó, hogy egy fizetésért annyi aktatologatást megcsinálok mint két vagy három értelmi fogyatékos betanított szellemi munkás, de köszönöm a jótancásot, sajnos az elvégzett munka mennyiségének meg nem felelő fizetést nem pótolja a lelkifröccs. Egyébként is nyasgem, se tanulmányi szerződésünk nincs se semmi közük hozzá, hogy én mire pocsékolom el a pénzem.

Nno.
tényleg ideje lesz váltani, mert ha az elmúlt napok pihenése után is ennyire kivagyok, hát akkor már tényleg nem sok van hátra.