:-) Szépjóestét!
Kedves cimborámnak köszönhetően ma ismét megnézhettem a Thália Új Stúdiójában a Kövek a zsebben-t. Most még jobban tetszett mint először. Nagyon jó színház, az a fajta, amit egyre jobban szeretek; eszköztelenül, mindenféle csodadíszletek meg szinpadi trükkök nélkül, pusztán a színészi játékkal visz el egy filmforgatásra, onnan egy kocsmába, temetésre, vissza a filmforgatásra, összevisszaegy kis ír falucskában. Teljesen az én fantáziámra bízza, hogy mondjuk milyen kocsmát képzelek el. És a nézőt is bevonja a játékba. Nem nagyon interaktív, senki nem fogja magát kínosan érezni azért, mert az első sorokban ülőkre néha ránéz vagy rászól a színész.
Remek este volt, bátran ajánlom mindnekinek a darabot.
Más:
máma kissé kiakadtam a munkahelyemen. Iszonyú ócska faxunk van, többet rossz mint jó. Ráadásul baromi okos akar lenni, ha hibát érzékel, azonnal újrakezdi a nyomtatást. Márpedig hibát elég sokat érzékel, egyszerre nyolc-tíz papírt is beszív ugyanis, aztán meg villog meg sivalkodik, hogy eldugult. Ilyenkor újra kell indítani, csak hát az 'okossága' miatt mindig az első oldalt kezdi kiadni, persze megint elakad, és ez így megy a végtelenségig. A nyolcadik első oldalnál a kolléganőm arca kezdett vörösödni és furcsa, elfojtott kis hangokat hallatott. Fogtam egy széket, kivettem a papírt az adagolóból és elkezdtem egyenként bedugdosni a lapokat. A 14 oldalas fax fogadása majd' 20 percembe került - ehhez jön még az a cirka fél óra, amit a kolléganő kínlódott. Ez két jól képzett szakember egy órányi elpocsékolt munkaideje, nem beszélve a papírról és az elpazarolt festékről - hogy az idegeink kopásáról ne is beszéljek.
És hiába könyörgünk, hiába dühöngünk, nem, nem és nem, juszt se kapunk egy új faxot. Nekem van itthon egy, gondoltam beviszem. De az még hőpapíros, hát azzal is megbolondulnánk, pláne mivel ma már alig lehet bele papírt kapni. De addig boszantanak, hogy egyszer tényleg beviszem a sajátom, a cégét meg kibaszom az ablakon - az első emeleten van az irodánk, szóval lenne visszahangja, tán még valamelyik nagyfőnök meg is hallaná. Engem ugyan nyilván kirúgnának, de a lányok legalább kapnának egy új faxot és tudnának rendesen dolgozni. Ilyesmin tényleg kár spórolni, pláne mivel kitalálták, hogy a tavasszal elmegyünk egy három napos csapatépítő tréningre. "Team building excersises", hogy fene enné meg aki kitalálta, csak hogy jobban megismerjük egymást és javuljon a munkahelyi légkör.
Most erre mi a francot mondjak??
He??
Az isten őrízzen meg attól, hogy Cuppancska Kisasszonyt drágát még a jelenleginél is közelebbről megismerjem! Egyébként is, kurvára nem vagyok kíváncsi senkire, a munkám anélkül is elvégzem, hogy keménytojást kéne felgurítanom Morci Kolléga nadrágszárán vagy székfoglalósdi közben seggel oldalba taszajtanám az osztályvezetőmet.
Egyébként is, az én munkahelyi hangulatomnak most leginkább egy új fax használna - ha kapnánk egyet, bizisten, legalább egy hétig nem rándulna görcsbe a gyomrom az idegességtől amikor befordulok az utcába.
Kedves cimborámnak köszönhetően ma ismét megnézhettem a Thália Új Stúdiójában a Kövek a zsebben-t. Most még jobban tetszett mint először. Nagyon jó színház, az a fajta, amit egyre jobban szeretek; eszköztelenül, mindenféle csodadíszletek meg szinpadi trükkök nélkül, pusztán a színészi játékkal visz el egy filmforgatásra, onnan egy kocsmába, temetésre, vissza a filmforgatásra, összevisszaegy kis ír falucskában. Teljesen az én fantáziámra bízza, hogy mondjuk milyen kocsmát képzelek el. És a nézőt is bevonja a játékba. Nem nagyon interaktív, senki nem fogja magát kínosan érezni azért, mert az első sorokban ülőkre néha ránéz vagy rászól a színész.
Remek este volt, bátran ajánlom mindnekinek a darabot.
Más:
máma kissé kiakadtam a munkahelyemen. Iszonyú ócska faxunk van, többet rossz mint jó. Ráadásul baromi okos akar lenni, ha hibát érzékel, azonnal újrakezdi a nyomtatást. Márpedig hibát elég sokat érzékel, egyszerre nyolc-tíz papírt is beszív ugyanis, aztán meg villog meg sivalkodik, hogy eldugult. Ilyenkor újra kell indítani, csak hát az 'okossága' miatt mindig az első oldalt kezdi kiadni, persze megint elakad, és ez így megy a végtelenségig. A nyolcadik első oldalnál a kolléganőm arca kezdett vörösödni és furcsa, elfojtott kis hangokat hallatott. Fogtam egy széket, kivettem a papírt az adagolóból és elkezdtem egyenként bedugdosni a lapokat. A 14 oldalas fax fogadása majd' 20 percembe került - ehhez jön még az a cirka fél óra, amit a kolléganő kínlódott. Ez két jól képzett szakember egy órányi elpocsékolt munkaideje, nem beszélve a papírról és az elpazarolt festékről - hogy az idegeink kopásáról ne is beszéljek.
És hiába könyörgünk, hiába dühöngünk, nem, nem és nem, juszt se kapunk egy új faxot. Nekem van itthon egy, gondoltam beviszem. De az még hőpapíros, hát azzal is megbolondulnánk, pláne mivel ma már alig lehet bele papírt kapni. De addig boszantanak, hogy egyszer tényleg beviszem a sajátom, a cégét meg kibaszom az ablakon - az első emeleten van az irodánk, szóval lenne visszahangja, tán még valamelyik nagyfőnök meg is hallaná. Engem ugyan nyilván kirúgnának, de a lányok legalább kapnának egy új faxot és tudnának rendesen dolgozni. Ilyesmin tényleg kár spórolni, pláne mivel kitalálták, hogy a tavasszal elmegyünk egy három napos csapatépítő tréningre. "Team building excersises", hogy fene enné meg aki kitalálta, csak hogy jobban megismerjük egymást és javuljon a munkahelyi légkör.
Most erre mi a francot mondjak??
He??
Az isten őrízzen meg attól, hogy Cuppancska Kisasszonyt drágát még a jelenleginél is közelebbről megismerjem! Egyébként is, kurvára nem vagyok kíváncsi senkire, a munkám anélkül is elvégzem, hogy keménytojást kéne felgurítanom Morci Kolléga nadrágszárán vagy székfoglalósdi közben seggel oldalba taszajtanám az osztályvezetőmet.
Egyébként is, az én munkahelyi hangulatomnak most leginkább egy új fax használna - ha kapnánk egyet, bizisten, legalább egy hétig nem rándulna görcsbe a gyomrom az idegességtől amikor befordulok az utcába.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home