Egy valóra vált rémálmom.
Volt olyan, hogy napokig mentőmellényben aludtam és akkora volt a hullámverés, hogy a bútorokat ki kellett kötözni, mert kinyiltak a fiókok és az ebédlőben a fotelek önálló életet éltek, faltól falig csúszkáltak, olyan volt, mintha az embernek egy vágtató csordán kellett volna átvágni.
Örülök hogy vége.
Volt olyan, hogy napokig mentőmellényben aludtam és akkora volt a hullámverés, hogy a bútorokat ki kellett kötözni, mert kinyiltak a fiókok és az ebédlőben a fotelek önálló életet éltek, faltól falig csúszkáltak, olyan volt, mintha az embernek egy vágtató csordán kellett volna átvágni.
Örülök hogy vége.
2 Comments:
At 4:17 du.,
Névtelen said…
Az nagyon jó, hogy kiírod magadból! Ráadásul jól is írsz.
At 5:06 du.,
Névtelen said…
Szabad megkérdezni, hogy mi vett rá, hogy vízre szállj? Én például szeretem a vizet, de csak a partról nézni.
Megjegyzés küldése
<< Home