:-) Szépjóestét!
Ma összekaptam magam és megnéztem a Van Gogh kiállítást. Kedves festőm, eddig jobbára csak az impresszionista korához kapcsolódó képeit ismertem - az íriszeit, a napraforgóit, a napsütötte búzamezőit és olajfaligeteit, derűs, de mégis magányosságot sugalló szobabelsőit. Engem is meglepett, hogy most a legjobban a rajzai tetszettek. Nyers, napégette vonású parasztok, ahogy az évezredek alatt takarékossá finomodott mozdulatokkal dolgoznak. A lehajló, terebélyes nőalak, amint a palántázófa mellett bedugja a zsenege növénykét. A nehéz munkában megfáradt, a tűz mellett varrogató asszonyok. Ezeken a rajzokon nincsenek szinek, mégis rendkívül élőek és mozgalmasak, szinte lehet érezni a nyers föld illatát.
Ráadásként egy teremben olyan magyar festők művei vannak kiállítva, akikre vagy Van Gogh gyakorolt hatást, vagy vele hasonló stíluban festettek. Munkácsy Vajköpülője, Csontváry Libanoni cédrusa is a képek között van, de lehet látni Mednyánszky és Rippl-Rónai képeket is.

Jegyelővétel



Más:
Kiállítás után gondoltam, hogy a seggére verek néhány ezer forintnak és mivel a hétvégi bevásárlásomat a Lehelen akartam megejteni, bevettem amgam az ahhoz legközelebbi plázába, a wesztendbe. Nem vagyok egy plázacica, nem is éreztem jól magam, vásárlás helyett csak kelletlenül, rosszkedvűen nézegettem. Igazság szerint egy órát akarnék venni, de nem volt kedvem az ottani strasszos, rózsaszín szíjas izék között keresni valami elfogadhatóbb darabot. A végén az egyik drogériában a kedvenc illatomból vettem egy üveggel féláron.
Aztán gondoltam, megérdemlek egy jó kávét. A Szamos Marcipán szaküzletét választottam, az volt a legcsendesebb. Kértem egy kapucsínót és egy marcipán krumplit. Majd hanyatt estem, amikor megláttam a "szervízt". A kávét füles papírcsészében, műanyagkanállal, a süteményt pedig papírtálcán, szintén műanyag villával "tálalták" elém. Én tényleg nem ragaszkodom a herendi porcelánhoz, de ez azért snassz. Már a Szamos hírnevéhez képest is, az egyik legjobb minőségű magyar édességmárka ennél azért többet érdemelne. Ráadásul a kapucsínón a tejhab vékonyka volt, már a rászórt kakaótól összesett, a süteményes villával pedig nem lehetett a marcipánburkot átvágni, úgy kellett a sütit kézzel széttrancsíroznom - a szám szélét viszont azonnal elvágta az olcsó, sorjázatlan műanyagvilla.
Úgyhogy ennyi, pár évig megint nem megyek plázába.