Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/01/30

:-) Szépjóestét!
Tényleg nem önfényezés, de aki azt gondolná, hogy egy lottyadt seggű tehén vagyok (egyébként az vagyok, de ez most mindegy) szóval aki azt hinné, hogy egy punnyadt lekvár veri itt a billentyűket az fogjon egy Budapest térképet, mérje be rajta az Újpest - Belváros - Erzsébet királyné útja - Újpest háromszöget és a távolságot szorozza meg a ma mért 60-80 km/óra szélsebességgel. A kapott számból könnyen meg lehet saccolni a combjaimra rakódott izomköteg átmérőjét + egy ujjnyi szalonnácska, csak hogy ne koppanjak, ha nekimegyek az asztal sarkának.

Más:
a tegnap belinkelt videóhoz, amelyiken Dirk Benedict rámol a konyhában kommentben kéne válaszolnom, de a téma olyan izgalmas hogy megér egy önálló posztot.
Szóval, hogy a pasi csak totyorog, molyol, rossz nézni.
Hát, szerintem meg teljesen rendben van a fickó, adná isten, hogy divatot teremtsen.
Most tekintsünk el attól, hogy én úgy általában is imádok konyhában ténykedő pasikat nézegetni, vegyük csak a konkrét esetet.
Kétségtelen, hogy nem egy tűzrőlpattant fickó, ráér, cuppog, nyalakszik, forgolódik, keresgél, szimatol. Szemmel láthatóan otthonosan és komfortosan érzi magát. Nem siet, várja, hogy megfőjön a tésztája. Közben elrámol, amit elővett azt elmossa, szárazra törli és a helyére teszi.
Ez az, ami engem bugyigumiolvadásig meghatott.
Hogy egy pasi nem csak előszed dolgokat hanem el is teszi őket, jajj, teljesen oda vagyok tőle. A meleg vizet sem folyatja órákig, nem pancsolja össze a konyhát, nem maradnak utána sem tócsák sem rumli. Imádom, na, egyszerűen csak imádom!!

Kétségtelen, hogy én gyorsabb lennék, alapjáraton tűzrőlpattantabb vagyok - idegesítem is magam eleget, hiányzik az a rossebbnek, legalább főzés közben jó egy kicsit lazítani.
Azt meg, hogy bárkinek a kezéből kivegyek valamit csak azért mert lassú, nos, a saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy nem érdemes. Két anyósjelölthöz is volt szerencsém, akinek próbáltam "segíteni" a konyhában és két perc múlva már kivette a kezemből a kést, hogy "nem úgy!" "hogy áll az a kezedben?" stb, stb. Az egy dolog, hogy harmadik alkalommal már nyúlni sem mertem semmihez, de a kedves fiaikat is napokon belül otthagytam.
Úgyhogy nem, aki el akarja vágni a kezét az csak vágja el, aki molyol, az csak molyoljon - ha egyéb kárt nem csinál és ha egyébként rendet hagy maga után. Ha el akarja sózni akkor sózza, majd megmutatom hogy fel lehet hígitani levesnek vagy főzni bele rizst.
A tapasztaltakat továbbfejlesztettem, ha tanítok is úgy tanítok, hogy csináljon mindent mindenki maga. Ha nem figyel és kitörli a fájlt, hát törölje, legközelebb tudni fogja, hogy mentsen.
Kétségtelen, hogy ez nehezebb - mármint annak, aki helyett nem csinálok meg dolgokat.
Nno.
Hát észosztásból mára legyen elég ennyi.

3 Comments:

  • At 6:50 de., Anonymous Névtelen said…

    Mint leendő anyósnak,köszönöm,hogy tükröt mutattál! :)

     
  • At 11:44 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Ajjaj, erre nem gondoltam, hogy bárki is magára ismer.
    :-)
    Vioszont készülj fel, hogy "nem beleszólni, nem megcsinálni..." az egy rendkívül nehéz lelki gyakorlat. Tényleg, néha úgy kell magamra parancsolnom, mert ösztönösen ugranék én is, de nem szabad. Állati nehéz megállni, de muszáj, ha nem akarod valakinek azonnal elvenni a kedvét a próbálkozástól - vagy pláne, ha nem akarod, hogy a kényelmesebb énje kerekedjen felül benne.

     
  • At 5:22 du., Anonymous Névtelen said…

    Valoban nagyon nehez nem beleszolni, nem megcsinalni, igen, muszaj megallni! Negyszeres anyos vagyok es igen buszke arra, hogy mindig ellenalltam a nagy kiserteseknek: mindeddig nem haragitottam magamra egyetlen menyemet-vomet sem!
    Bocs, Brunnhilde, ezt muszaj volt ide beirnom! :)))

     

Megjegyzés küldése

<< Home