:-) Szépjóestét!
Csak a rend kedvéértmegszokásból vigyorgok, egyébként a halálomon vagyok. Iszonyatosan fáj a hasam, annyira, hogy még a duplán bevett görcsoldó sem használt. Hazafelé jövet vettem egy kis üveg unikumot amit hazaérve jól meghúztam. A slukk is derekasra sikerült és alkoholt sem ittam a léböjt óta, úgyhogy a gyógyhatású készítmény azonnal fejbe kólintott, de annyira, hogy alig tudok egyenesen ülni. Ezért aztán ma a szokásosnál valószínűleg kissé zavarosabb -és tán elkeseredettebb- lesz a blog.
Ilyenkor rettenetesen irígylem a férfiakat. Sohase hallottam még ugyanis, hogy ha egy férfi ideges, vagy maga alatt van, vagy úgy érzi hogy éppen elborítják a hullámok, vagy csúsznak ki a kezéből a dolgok, szóval sohasem hallottam még, hogy egy férfinak bármi miatt is a szokásosnál erősebb menstruációs görcsei lennének. Jó nekik.
Nno.

Ma befejeztük a felmondási procedúrát is. Február 28-ig vagyok, a munkaviszony közös megegyezéssel szűnik meg. Hogy ez nekik miért jó, csak sejtem. Tudtommal a felmondás nekem jelentene hátrányt. Én azt bevállaltam, nem is kértem semmit csak azt, hogy minél hamarabb engedjenek el. Gyanítom, hogy így megfelezhetik af elmondási időt, de csak gyanítom, igaziból nem érdekel. Még úgy sem akarok oda tartozni, ha esetleg felmentenének a munkavégzés alól.
Egyébként a nagyfőnök volt az első élő ember, akinek összefüggő mondatokban elmondtam, hogy miért is mondtam fel. Nyilván nem azért voltam ilyen bizalommal iránta mert férfi (mégmeg micsoda jóképű férfi, ajjaj, hm,nyamm!), dehogyis. Nem hiszem ugyanis, hogy a férfiak kevésbé lennének pletykásak mint a nők. Valószínűleg azért mert ő semleges, kissé unta is a sirámaimat, nyilvánvalóan tökmindegy neki, hogy ki a cégnél a negyvenkettedik adminisztrátor. Nekem meg pont jólesett ez a kivülálló közöny, majdnem olyan volt, mintha blogoltam volna, csak hangosan kimondtam a gondolataimat. Nincs kizárva, hogy alkalomadtán elkezdek egy hangos blogot vezetni, jobb, mint az írás. Legalábis jobban formában tart, az írásnak megvan az a hátránya, hogy elszokok a beszédtől. Azért is lógok annyira ki a munkahelyemen, mert én ellennék egész nap egyetlen szó nélkül, körülöttem meg majdnem mindenki beszéd- (és ami ezzel jár, pletyka-) kényszerben szenved. Ez van.

Más:
tök véletlenül belefutottam egy helyes, eladó kis házikóba. Két szoba, konyha, veranda, alsóépület. Téglából, terméskő alapokon, 950 n2-es telken, a Gödöllői dombságban, Pesttől nem egészen 60 km-re. Gázcsonk az udvarban, 1 km-es körzeten belül buszmegálló, vasútállomás, piac, kiserdő, nagyerdő. Kábé 11 millióból megszerezhető, a megvételhez 3 millió ft körüli hitelt kéne csak felvennem. Szóval most bőszen kalkulálok. Ez csak a megvételhez elegendő, hozzá kell még számolni, hogy a tetőt max. 2-3 éven belül le kell cserélni és a veranda üvegezetlen, lehet a nyílászárókat is cserélni kell majd. A fűtés vaskályha, a fürdőszoba 20 éves, szóval bőven van mit rákölteni. Járulékos költségként vonatbérlet havi 28 ezer körül van, ezt hozzá kell számolni a rezsihez.
Kár, hogy éppen most rendült meg a hitelképességem. Illetve hát nem megrendült, csak amig új munkahelyem nincs (márpedig cirka fél évig nem lesz, ezt ígérem!!) addig nem vállalnék be havi 70-80 ezer ft hiteltörlesztést és rezsit.
Hacsak...... hacsak nem sikerül otthon végezhető munkát találnom, mert akkor a közlekedési költség (és az erre fordítandó idő) drámaian csökkenthető lenne.
Nno.
Nem ácsingózok tovább, fölösleges. 3-6 hónapnyi szünetet kell adni magamnak, aztán meglátjuk.
És a jövő héten ki kell menni a suliba, diplomamunka témát és konzulenst kérni.
Ez a legfontosabb.
Meg az, hogy amit két görcsoldó nem tudott elintézni, azt a csodatévő unikumból nem egészen egy deci megtette; elmúlt a hasamból a görcs. Cserébe viszont iszonyatosan szédülök.