Guberálás II.
Sokat, tényleg nagyon sokat megérthetnék az emberek viselkedéséről ha rájönnék, hogy hogy a francba kerül kiégett villanykörte a megyeri erdő közepébe??
Hhe? Meg tudná nekem valaki magyarázni, hogy a mi a francért visz ki egy emberállat egy zacskó villanykörtét meg fénycsövet az erdő szélére??? Ugyanennyi fáradtsággal elvihetné a legközelbbi szelektív gyüjtőbe is, manapság már minden nagyobb közért meg lakótelep mellett van.

Egyébként bocs a csúnya beszédért. Pofán mégse verhetem(*) az ilyen állatot, hát legalább szidom.

Uhh.

Más:
tegnap sárgaborsólevest készítettem füstölt oldalassal. Ez utóbbi ugyan se nem füstölt, de még csak nem is oldalas, én legalábbis nem ismertem fel abban a mázgás, szottyos, tubarózsaszín mócsingban a gyerekkorom pirosasbarna, a vágás vonalán márványosan csillogó husiját. A leves anélkül is jó lett, rengeteg fokhagymával és kevés csípőspaprikával ízesítettem. Kicsit el is feledkeztem róla, fél órával tovább maradt a tűzön mint eredetileg gondoltam. De a sárgaborsó (és a legtöbb száraz hüvelyes) már csak ilyen; minél jobban szétfő, annál ízletesebb.

Mennem kell dolgozni, ráadásul sietek is, mert este (végre!!!) a kedvenc színészem, Cserhalmi Györgyöt láthatom szinpadon; Play Strinberg a Tháliában.


------------------------------------------------------------------------------------
(*)csak azért nem, mert nem látom amikor leteszi. Ha elkapnám, indulatból simán el tudnám törni a karját. Még azt sem bánnám, ha le kell ülnöm utána. Úgy látszik, az összes elfojtott agresszióm ezekre a barmokra összpontosul.