Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/04/26

:-) Szépjóestét!
Kofa különkiadásunk következik:
Pletykára, kicsinyességre és rosszindulatra érzékenyek vagy ne olvassanak tovább, vagy töltsenek maguknak egy pohárral mielőtt folytatják!

azt hiszem máma sikerült végképp pontott tennem a felebarátnémmal való felebarátságunkra.
Az van, hogy a csaj mániákus takarító; folyton söpröget, prontózza a bejárati kaput, a kukák tetejét, de legfőképpen söprögeti a ház előtti járdát és állandóan panaszkodik; hogy az egyik szomszéd is elésöpri a hullott levelet meg a másik is, hogy a házban rajta kívül senki meg nem fogná a söprűt, mert ahhoz is gyógyszerészdiploma kell és ha ő nem lenne, hát akkor nem is tudja hogy nézne ki a ház előtt a járda, meg hogy fel fogja jelenteni a szomszédot ha még egyszer észreveszi, hogy elébe söpri az avart, a multkor az iskola pedellusával is összeveszett mert az is felvett egy műanyagpoharat és átdobta elébe és egyébként is, rajta kívül soha senki meg nem fogna egy seprűt, mert nincs rá igényük, ő meg úgy nem tud lefeküdni, hogy ne legyen rend körülötte és így tovább, és így tovább, folyton mondja, hetente kétszer, kutyasétáltatás közben. Igazság szerint már vagy 4-5 éve nem is hallgatok rá csak bólogatok néha, had mondja, ha ez neki jó.
Mindehhez a folytonos, életformaként elkövetett söprögetéshez képest máma délelőtt jövök haza a bevásárlásból és látom ám, hogy a szívemszottya éppen egy nagy lombos ágat rak le a ház előtti kis füves területre.
Mármint a mi házunk előtti kis füves területre.
hee???
Kérdem, anyóca, hát ez mi? Mit csinálsz, elébünk rakod a szemeted?
Vigyorog mint a tejbetök, hogy jajj, hát éppen gallyaznak, idehozta, mert előlük nem viszik el.
Hm, bazmeg, oszt mit gondolsz, előlünk elviszik??
Jajj, hát ne legyek már olyan, itt fel se tűnik, merthogy úgyis fű van, aközött elvész.
Mondtam neki, elvész ám, ha elveszejtem, ha nem tünteti el, akkor éjjel bizony mind az utolsó gallyig visszaviszem az ablaka elé.
Még mindig vigyorgott, annyira buta a szentem, egyszerűen nem veszi észre, soha nem veszi észre ha túllő a célon. Azt hiszi, hogy mert mindig mosolyog, meg locsog, meg udvarias, meg olyan szép haja van, hát akkor őt mindenki szereti és rá nem lehet haragudni, elvégre is ő olyan cuki, meg jóindulatú, meg kedves, meg szép a haja, meg egyébként is.

Hát én meg nem így gondolom, így aztán este, amikor hazaértem a munkából nem voltam rest és szépen megfogtam a gallyakat és visszavittem, lepakoltam az ablaka elé.
Mert bassza meg, ha nem azt hallgatnám hat éve, hogy a hülye szomszéd elébe söpri az avart, akkor egy szót se szólnék.
Na de ő megjátssza magát, hogy micsoda takaros meg rendes meg rendmániás közben meg ő maga is más elé rakja a szemetjét, hát ezen most kibuktam.
Ennek a hülye tyúknak még az élete ötvenvalahány éve alatt soha senki nem mutatta meg, hogy hol a határa a pofátlanságnak.
Hát én most meghúztam a vonalat.
Alig várom a reggelt, hogy észrevegye.



Ilyen vagyok egyébként másban is, nyelek, elviselek, bólogatok, vigyorgok, úgy teszek mintha figyelnék de közben egyik fülemen beeresztem a másikon meg ki. Csak sajnos közben fáradok, egyre jobban fáradok és amikor egyszer besokallok, akkor elküldök mindenkit és bárkit a kurva anyjába.
Tudom hogy nem jó ez így, de ez van,

2 Comments:

  • At 10:25 de., Anonymous Névtelen said…

    Ismerem ezt a folyton vigyorgó, cicit kidobó, ugye-rám-nem-lehet-haragudni fajtát. Utálom.

    Egyébként elmondhatnád neki ugyanezt, amit ide leírtál. Az avar, meg a szomszéd példáját. Muszáj megértenie, egyszerűen annyira nyilvánvaló az analógia.

    Ha mégsem érti meg, akkor vágd pofán. Abból sem ért, de legalább megkapja, amit érdemel.

     
  • At 1:59 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Próbáltam, de inkább megsértődött. Végülis, egyszerűbb, majd megbékél, ha utazni akar és ki kell vinnem a kutyáját.
    Egyébként megoldották a probléámát, reggel láttam ahogy metszőollóval darabolják bele az ágakat a kukába.

     

Megjegyzés küldése

<< Home