:-) Szépjóestét!
Nagyon jó előadás volt a tatabányai Jászai Mari Színház Pistipistipistije.
Hát naná, rossz nem is lehet, hisz Örkény írta.
Érdekességnek kéne lenni, hogy az egész társulat rendezte a darabot, de valahogy nem az, Örkény szövege adja magát, szinte csak játszani kell.
Viccelek persze.
A Pisti a vérzivatarban hihetetlen nehéz darab. Oly mértékben groteszk, abszurd és tragikus, hogy csak nagyon jó érzéssel és értő kézzel szabad hozzányúlni. Az abszurd humor a legkisebb hibától ízléstelenségbe fordulhat, de a tatabányaiak előadása szerencsére nagyon mértéktartó.
És hát igen, elkelne most nekünk néhány Örkény István. Egyrészt, hogy megérthessük magunkat, másrészt, hogy röhögni tudjunk magunkon. És persze hogy reményre kapjunk, mert azért akármilyen szar is a történelem, mindig kellenek újab Pistik akik előlről tudják kezdeni.
Minden szörnyűség ellenére is jó érzéssel jöttem ki a színházból. És mintha meg is értettem volna az életből valamit.



(Nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy a közönség azért lehetne kicsit előrelátóbb. Hét előtt néhány perccel érkeztem és a pénztár előtti sor az utcán kanyargott és még akkor is volt, aki beállt a sorba. Az emberek nem is tudom, hogy gondolják, hogy egy hét órakor kezdődő előadásra pont hét órakor akarják megvenni a jegyet. A színház persze majd bolond lett volna nem kielégíteni a keresletet, de emiatt az előadás kezdete majdnem 3/4 órát késett. Az azért sok. Én azért ha meg akarok nézni valamit, megpróbálok előre jegyet venni - ha nincs rá időm, akor is fél hét felé azért odamegyek a pénztárhoz. A színház hálistennek csurig volt, az emberek kíváncsiak voltak a darabra és hát gondolom, örülnek a változatosságnak. Kicsit gyakrabban lehetne ilyen, hogy a városok csereberélgetik az előadásokat. Üditő élmény volt ezeket a -nekem jórészt ismeretlen- színészeket látni.