Uhh, éppen valami idióta tüzijáték van odakint, szegény kutyum remegve bújt be az íróasztal alá.
Tényleg nem értem mi a jó abban, hogy egy 6-7 perces "látványosságért" súlyos százezreket elpukkantgatnak az emberek, cégek, gyakran önkormányzatok. Ennyi pénzből tatalmasabb szórakozást is lehetne biztosítani az embereknek mint néhány színes szikra.
Uhh, tényleg gyűlölöm ezt az idióta tüzijátékosdit.

Tegnap a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában megnéztem a Tháliában Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját.
Amit előzetesen olvastam abból azt gondoltam, hogy egy kapuzárási pánikban lévő férfi történetét fogom látni - ennél azonban sokkal összetettebb és drámaibb az előadás.
Eddie, a középkorú dokkmunkás valóban elhidegülőben van a feleségétől és önmaga számára is furcsa érzelmeket táplál az éppen most felserdült unokahúga, pontosaban nevelt lánya iránt. Az árván maradt Catherinát kicsi kora óta sajátjakánt neveli a mintaszerű életet élő házaspár. A kislányból lassan nagylány lett, a család eddig ideálisnak tűnő békéjét megzavarja a fiatal nő önállósodási vágya, majd válsággá mélyíti a távoli rokonok érkezése. Az illegális bevándorlóként érkező testvérpár fiatalabb tagjába beleszeret Catherina és ezt a kapcsolatot a nevelőapa nem tudja elfogadni. Mivel máshogy nem tudja megakadályozni az esküvőt, a bevándorlási hivatalnál feljelenti a két 'tengeralattjárót'. Árulásáért halállal lakol, az idősebb testvérpárban erősen él a vendetta.
Röviden ennyi a történet.
Nem tudom más rendezésekben min van nagyobb hangsúly, de Cserhalmi felfogásában nekem nagyon tetszett, hogy nem elsősorban Eddienek a nevelt lánya iránt érzett -önmaga előtt is titkolt- szerelme a fő szál, hanem sokkal inkább a hagyományos férfiszerepből kilépni képtelen családfenntartó.

Uhh, leütött az álmosság, holnap folytatom.