:-) Szépjóestét!

Még azt sem tudom eldönteni, hogy ma színházban voltam, vagy egy 30 évvel ezelőtti kabaréban.
Mert az rendben van, hogy Görgey Gábor Huzatos ház című darabja 'bohózat, történelmi háttérrel'-ként határozza meg magát, de anyira túlteng benne a bohózat, hogy alig látszik valami a történelmi háttérből. Az elsikkadt, felszívódott, lényegtelenné vált a nagy röhögtetni akarásban.
Értem én, hogy humor nélkül nem lehet se kibírni, se feldolgozni az életet! Mostanság sem nagyon lehet, '90-ben sem lehetett, hát még '39-ben, '52-ben vagy '56-ban hogy lehetett volna!
Magunkon röhögni muszáj, ez egy ilyen ország, hol innen fúj a szél, hol onnan, néha hátba taszajt, máskor meg a pofánkba fúj, de annyira, hogy nem kapunk levegőt.
Na de most tényleg annyira viccesnek kéne tartanom, hogy amikor egy férj azt mondja, hogy a lóhúsért előbb végigment a Mancin, akkor a feleség összecsapja a kezét és sírva fakad, hogy hát már a Lolát is nehezen bocsátotta meg, most meg a Manci is.... Pláne ha azt a feleséget Bánfalvy Ági játssza, uhh, rémes. Aztán még egy kínos, erőltetett magyarázat az Erzsébet melletti Manci-hídról, uhh, jajj. Az sem a poénok csúcsa, hogy a művészettörténészként végzett inas a meisseni és herendi porcelánok beazonosítása után a bögyös cselédlányt tejesköcsögnek nevezi, jajj. A megboldogult '70-es évek kabaréiban voltak ilyen lapos poénok, mint az ámerikába szakadt hazánkleányunokája szájából az üzekedni - üzérkedni páros. Sorolnám tovább, de már nem jut több az eszembe.
Sajnos nem csak a poénok, de a rendezés és a színészek játéka is valami 30 évvel ezelőtti színházi stílust idézett. Sőt, amatőr színházi stílust. Tán még az üzemi színjátszókörökben is jobb színészek játszottak, mint ma a Tháliában. Bánfalvyt már említettem, de nem ő volt a legrosszabb. Nyertes Zsuzsát például a szinpadnak még közelébe sem lenne szabad engedni, annyira ripacs. De a töbiek sem sokkal jobbak, egyedül tán a folyton belekotyogó rendezőt alakító Éless Béla hozta a figuráját.
Uhh, hagyjuk, jobb lesz ezt az estét minél hamarabb elfelejteni.
Csalódott vagyok, nagyon csalódott.
Görgey Gábortól sokkal többet vártam. A Komámasszony, hol a stukker? című darabját ugyan nem láttam, de kétszer is hallottam a rádióban és az egy annyira jó előadás és olyan abszurd humora van, hogy szinte örkényinek nevezném. Bármikor megnézném színházban, filmen, vagy újra meghallgatnám a rádióban.
A Huzatos házat, hát azt bizony nem. Ebben a rendezésben és ezekkel a színészekkel szereplőkkel legalábbis egész biztos nem. Teátrálisan belemerevedni egy jó mondatba olyan súlyos hiba, amiért már az első vizsgán kirostálnak egy sziniakadémistát.
Át kéne írni a poénokat is, mert csókolom, a jó poénnak nem kell döngő léptekkel bejönni a szinpadra és pláne nem kell neki szétvetett lábakkal, égnek fordított tekintettel megállni a közepén! A jó poén észrevétlenül belopakodik, csattan egyet de oda se néz, ő nem is tudja magáról hogy poén, csak úgy beesett ide, szinte véletlenül. Nem is érti, hogy került bele a néző szemébe, a fülébe, onnan az agyába és milyen tekervényes úton jutott el aztán a torkába, hogy ott nevetésként buggyanjon fel újra.
A huzatos házban sajnos egyetlen ilyen könnyed, váratlanul felukkanó poén sincs. Vagy ha van is, agyoncsapják a színészek.