Harangokat félreverni, aláírásgyűjtő íveket fénymásolni, (szivárvány)hidakat lezárni, és aki az Operaház előtt elhalad, tülköljön, csengessen, káromkodjon, rázzon kolompot, csengettyűt, kereplőt, öklöt!!
'Ezek' tényleg kivették a repertoárból a Ringet!!
Tiltakozom!!
Ilyen nincs, nem van, nem lehet, el nem képzelhető!!
Hát mit fogok én januárban csinálni, ha nincs a pénzhajhász Wotan, az álszent Fricka, a szexuálisan megnyomorított Alberich?? Mi lesz velem a bumfordi Fafner, a többre hivatott Siegmund, a suttyó Siegfried, a puhapöcsű Gunter, a plázapicsa Gutrune meg a hacker Hagen nélkül? Hogy fogom én kibírni a kigyúrt, de impotens Donner, a méregkeverő Mime, az elvont Erda és legfőképpen a szépséges, harcias, bosszúszomjas Brünnhilde nélkül??!
Miről fogok fantáziálni, miből fogok töltekezni, mi miatt fogok elégedetlenkedni és legfőképpen mitől leszek elvarázsolva jövőre, ha leveszik a műsorról a zeneirodalom legtökéletesebb zenedrámáját??
Megveszek, bizisten, megveszek és megharapok valakit!

('Forest Murmurs' a Siegfried II. felvonásából, Arturo Toscanini vezényli az NBC Szimfonikusok Zenekarát 1948-ban, New York-ban. A fuvolákat tessék figyelni, ahogy utánozzák az erdei madárkák énekét. Az erdő látszólag derűs és nyugodt, de a zenében lehet hallani, hogy valahol, mélyen, ahol a lombok már nem engedik át a fényt ott tanyázik egy hatalmas, vérszomjas sárkány, a vonósok érzik, borzonganak a húrok. És a zenében ott van Siegfried motivuma is, a félelemet nem ismerő, jókedélyű, könnyű léptű, tudatlan hős közeledik, mesziről halljuk ahogy fújja a kürtjét. Hát ettől az élménytől fosztanak meg bennünket.)