Anyám!
Délután háromkor felkentem egy arcpakolást, hogy majd szép legyek az esti vizilabda meccsen. Aki nem tudná, az most megtudja, hogy az arcpakolásokkal negyed-fél órára hanyatt kell feküdni.
Hm.
Hm.
Hmhm.
Tudhatnám pedig már hogy ha valahova menni akarok ne csináljak ilyet, mert általában mindig bealvás a vége. De ma végképp nagyon-nagyon-nagyon bealudtam - éjfél előtt pár perccel ébredtem, még a kutya sem szólt hogy mennie kéne, hortyogott nyilván ő is.
De jól esett!!

Kár, hogy a meccsről is lemaradtam meg a melegfelvonulásról is.
Ahhoz ennyit tudtam csak hozzátenni, 22. hozzászólás.
Elképesztő, hogy mekkora a sötétség és a prüdség, az álszemérmesség a fejekben. Ettől az "a szex mindenkinek a magánügye, tehát ne kérkedjen vele" hozzáállástól meg valósággal kilel a hideg. Ájuldoznak a finom úrinők meg úriemberek, hogy fujj, hát mit akarnak ezek, hisz egyenjogúak, joguk van csinálni a perverz dolgaikat, csak tartsák a hálószobájukon belül, ő aztán véletlenül sem kukkant be oda, fujj, miket csinálhatnak ott azok rózsaszín flitteres tangabugyiban, strucctoll boákkal takargatva a lényeget.
Basszus, prüdkém, az egyenjogúság nem arról szól hogy jogunk van azzal és úgy kefélni, akivel és ahogy tetszik!
Idemásolom, hogy itt is meglegyen, csak az elütéseket javítom ki benne:
"Nem tudom, gondoltatok-e például olyasmire, hogy amig egy házaspár egymás után örökölhet, egymás nevében például ajánlott leveleket átvehet, baleset esetén a másik gyógyíttatásáról dönthet, bűnügy esetén egymás ellen vallomást nem kell hogy tegyen és hasonlók, addig mindezek a jogok egy homoszexuális párt nem illetnek meg. Még akkor sem, ha mondjuk 20 éve élnek együtt.
A homoszexualitás nem azt jelenti, hogy emberek strucctollas kosztümökben mutogatják magukat, vagy hájas, arannyal teleaggatott üzletemberek visznek az ágyukba csinos fiatal fiúkat.
A homoszexuális emberek többsége ugyanúgy tartós, monogám párkapcsolatban él mint a heteroszexuálisok, ugyanakkor tőlük a társadalom megtagadja mindazokat a jogokat, amiket a heteroszexuális pároknak megad.
Mondom, az a jog például, hogy egy feleségnek nem kell a férj ellen tanúskodni ha az mondjuk közlekedési balesetet okoz sok száz éves és az emberi érzelmeket figyelembe véve alakult ki és vált elfogadottá.
A homoszexuálisok ugyanúgy szeretik egymást, nekik ugyanolyan fájdalmat és feldolgozhatatlan lelki válságot okoz, ha mondjuk a párja ellen kell tanúskodnia, mert neki muszáj, eskü alatt.
Az olyan "apróságok" sem, illetik meg még az évtizedek óta együtt élő párokat sem, mint például hogy hitelfelvételnél lehessenek egymás kezesei. Egy heteroszexuális házaspár simán vehet fel közösen hitelt, egy homoszexuális pár nem, csak egyénenként - jóval kedvezőtlenebb feltételek mellett.

Ilyesmikről szólna a homoszexuálisok egyenjogúságának elismerése és nem arról, hogy most valaki undorodik a melegek szexuális életétől vagy nem törődik vele. Amig az ilyen dolgokban nem lesznek egyenjogúak, addig igenis beszélnünk kell a témáról, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem és semmiféleképpen nem megoldás az álszemérmes, prüd "a szex mindnekinek a magánügye" hozzáállás.
Az egyenjogúság ugyanis nem a szexről szól, hanem az életről és annak mindennapi, időnként apró, mások számára olya természetes és magától értetődő dolgairól."

Amiket ebben a hozzászólásban felsoroltam mind-mind rettenetesen magánügyek, mégsem maradhatnak a hálószobák falain belül. És nem is undorítóak, még a legfinomabb nevelésben részesült, legpolgáribb, legnemzetibb, legheteroszexuálisabb és legilledelmesebb nemi életet élőknek sem.