Kutyaharapás scandal, sokadik rész
Most beszéltem U. város önkormányzatával. Azt mondja, hogy ők át akarták tenni az ügyet ahhoz az önkormányzathoz, ahol a kutyák tulajdonosa lakik, de azok visszautastották azzal, hogy le kell folytatni az eljárást. Közben meg ugye eltelt az idő, elévült az ügy.
Az mondjuk már biztosnak tűnik, hogy a kutyák tulajdonosa nem csak egy pondró, de jó kapcsolatai is vannak.
A kifogásom egyébként nem tudják elfogadni, őket jogszabály kötelezi az elővezettetés költségeinek kiszabására. Meg fogom kapni a jogerős határozatot.
Most az csak a kérdés, hogy ezt is megírjam-e az ombucmanónak. Ez tényleg olyan anomálisa, amitől égnek áll a hajam.
Engem megharap négy kutya, valami nyomorult éjjeliőr kihozza a tulajdonos lakásából az oltási igazolványokat, a rendőrök feljelentik őt. Mármint az éjjeliőrt.
A tulajdonos később elismeri hogy övé a négy kutya, nem bízta az éjjeliőrre, csak elment horgászni, azok meg vagy kijöttek vagy nem, és engem valószínűleg idegen kóbor kutyák haraptak meg. Az eljárást az éjjeliőrrel szemben azonban le kell folytatni, engem idézgetnek mint tanút. Az idézéseket nem kapom meg, ergó meg sem jelenhetek, ezért majdnem egy évvel az eset után a rendőrök bilincsben elvezetnek az önkormányzathoz.
A meghallgatás után egy hónappal az ügyet lezárják, mivel megállapítják, hogy az éjjeliőr valóban nem tulajdonosa a kutyáknak és azokat a gondozására sem bízták.
Engem megbüntetnek 3200 ft-ra.
Hát most mi a szart csináljak, már persze azon kívül, hogy próbálok valami állást találni Hollandiában vagy valami olyan helyen, ahol beszélnek angolul. és lehetőleg olyan helyen, ahol állampolgárságot kaphatok és pár év múlva lemondhatok itt az állampolgárságomról.
Mert ilyen országban, ahol ez megtörténhet és ahol még kísérlet sem történik arra, hogy az ilyen hibalehetőségeket kiszűrjék én nem akarok nem hogy élni, de innen még külföldre szakadni se.
Itt engem nem hagynak élni. Ez a janikámbazmegek, a Cuppancsok, a Puncikák meg a bulvárhírek országa.
Ez az ország nekem nem a hazám, hanem az ellenségem.
Attól félek, hgoy folyt. köv.
Most beszéltem U. város önkormányzatával. Azt mondja, hogy ők át akarták tenni az ügyet ahhoz az önkormányzathoz, ahol a kutyák tulajdonosa lakik, de azok visszautastották azzal, hogy le kell folytatni az eljárást. Közben meg ugye eltelt az idő, elévült az ügy.
Az mondjuk már biztosnak tűnik, hogy a kutyák tulajdonosa nem csak egy pondró, de jó kapcsolatai is vannak.
A kifogásom egyébként nem tudják elfogadni, őket jogszabály kötelezi az elővezettetés költségeinek kiszabására. Meg fogom kapni a jogerős határozatot.
Most az csak a kérdés, hogy ezt is megírjam-e az ombucmanónak. Ez tényleg olyan anomálisa, amitől égnek áll a hajam.
Engem megharap négy kutya, valami nyomorult éjjeliőr kihozza a tulajdonos lakásából az oltási igazolványokat, a rendőrök feljelentik őt. Mármint az éjjeliőrt.
A tulajdonos később elismeri hogy övé a négy kutya, nem bízta az éjjeliőrre, csak elment horgászni, azok meg vagy kijöttek vagy nem, és engem valószínűleg idegen kóbor kutyák haraptak meg. Az eljárást az éjjeliőrrel szemben azonban le kell folytatni, engem idézgetnek mint tanút. Az idézéseket nem kapom meg, ergó meg sem jelenhetek, ezért majdnem egy évvel az eset után a rendőrök bilincsben elvezetnek az önkormányzathoz.
A meghallgatás után egy hónappal az ügyet lezárják, mivel megállapítják, hogy az éjjeliőr valóban nem tulajdonosa a kutyáknak és azokat a gondozására sem bízták.
Engem megbüntetnek 3200 ft-ra.
Hát most mi a szart csináljak, már persze azon kívül, hogy próbálok valami állást találni Hollandiában vagy valami olyan helyen, ahol beszélnek angolul. és lehetőleg olyan helyen, ahol állampolgárságot kaphatok és pár év múlva lemondhatok itt az állampolgárságomról.
Mert ilyen országban, ahol ez megtörténhet és ahol még kísérlet sem történik arra, hogy az ilyen hibalehetőségeket kiszűrjék én nem akarok nem hogy élni, de innen még külföldre szakadni se.
Itt engem nem hagynak élni. Ez a janikámbazmegek, a Cuppancsok, a Puncikák meg a bulvárhírek országa.
Ez az ország nekem nem a hazám, hanem az ellenségem.
Attól félek, hgoy folyt. köv.
2 Comments:
At 9:12 du.,
. said…
Ezt a Németh Gábor írást http://isolde.freeblog.hu ról emelem át ide,mert pontosan azt mondja,amit te.És az jó, ha az ember nincs egyedül a véleményével...:)
Nem.
Én egyáltalán nem gyűlölöm a hazámat.
Hanem fizikailag vagyok rosszul tőle. Fizikailag. Ahogy megfogsz egy fogantyút a hatos villamoson, úgy. Mert tízezer magyar fogta meg előtted és szorongta rá a szorongását a tenyeréből, és egyetlen se akadt, aki az előző tíz évben, vagy legyünk nagyvonalúak, az úgynevezett rencerváltozás óta egy meleg, vizes ruhával leszedte volna az előző tízezer magyar szorongmányát. Hazafelé a repülőgépen a svédek például adtak egy forró rongyot, hogy beletöröljem a kezem, mielőtt nekifogok a fagylaltomnak. Persze, nem rongy volt, hanem hófehér kis frottírdarab, kendőcske, törölköző.
Belgiumban pedig az erdő közepén - egy olyan helyen, amelyhez hasonlón nálunk baromi rosszkedvű kempinggatyás ember szokott bádogbódéból meleg kólát adni - minden tekintetben kifogástalan étterem állt, a kandallóban lobogott a tűz, és a tiszta szemű, végtelenül kedves, hetven körüli úr hófehér ingben és csokornyakkendőben magyarázta el, hogyan kúrálta Nagy Péter a rakoncátlankodó máját a helyi forrásból föltörő gyógyvízzel. Búcsúzáskor kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy családostul jöjjünk vissza, hozzuk el a gyerekeket is. És föltehetően azért, mert valamilyen okból azt hitte, angolok vagyunk, elmesélte, milyen sok angol költözött a környékre pár száz évvel ezelőtt.
Nem azzal jövök, hogy ott jobb, hanem, hogy itt reménytelen.
At 9:45 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Háát, ezt a posztot én is megsirattam.
De valahol tényleg nem normális az, hogy különösebb lelki károsodás nélkül túlélem hogy négy nagytestű kutya kis híján szétmarcangol, aztán jóformán belebetegszem az azt követő orvosi ellátásba és idegronccsá válok a közigazgatási eljárás miatt.
Igen, valószínűleg undor amit érzek és nem gyűlölet - csak hát egy bizonyos szint felett ez a két érzés nagyon hasonlít egymásra.
Megjegyzés küldése
<< Home