:-) Szépjóestét!
Máma este köldöknézegetős különkiadásunk következik.
De tényleg.
Egyre többet tűnödök azon, hogy miért történt velem és hogy normális-e az, hogy a nagy szervező, buzgómócsing, egy fél kisvárost mozgásban tartó, cserfes, locska-fecske kis nőből másfél évtized alatt ilyen magamnak való, mín picsa lettem. Nem szeretek sok ember között lenni, unom a locsogásukat, és még ha csak unnám, de egyenesen idegesítenek.
Normális ez?
És ha nem, mert biztos hogy nem, vissza lehet ezt csinálni? Legalább valamennyire csak hogy legalább a napi érintkezést bírjam, hogy ne kapjak idegbajt ha egy kolléganő a lyukas fogát cuppogtatja vagy nem bír addig elkezdeni dolgozni, amig el nem meséli hogy mit főzött előtte való nap és mit fog főzni aznap.
Jajj. Nehéz kérdés. Jajj.
Máma este köldöknézegetős különkiadásunk következik.
De tényleg.
Egyre többet tűnödök azon, hogy miért történt velem és hogy normális-e az, hogy a nagy szervező, buzgómócsing, egy fél kisvárost mozgásban tartó, cserfes, locska-fecske kis nőből másfél évtized alatt ilyen magamnak való, mín picsa lettem. Nem szeretek sok ember között lenni, unom a locsogásukat, és még ha csak unnám, de egyenesen idegesítenek.
Normális ez?
És ha nem, mert biztos hogy nem, vissza lehet ezt csinálni? Legalább valamennyire csak hogy legalább a napi érintkezést bírjam, hogy ne kapjak idegbajt ha egy kolléganő a lyukas fogát cuppogtatja vagy nem bír addig elkezdeni dolgozni, amig el nem meséli hogy mit főzött előtte való nap és mit fog főzni aznap.
Jajj. Nehéz kérdés. Jajj.
3 Comments:
At 10:02 de.,
Névtelen said…
Szerintem ez nem olyan nagy baj, az emberek idővel változnak, és alighanem nem nagyon szerettelek volna buzgómócsing korodban. :-)
(Tudom, hogy ez az én hibám, de egy pont után nem bírom a nagy organizátorokat, mert nem hagynak békét az embereknek).
Szerintem az tök normális lehet amit érzel. Volt egy buzgó korszakod, most meg van egy csendesebb. Az emberek engem is gyakran idegesítenek, ami nem jó, még akkor sem, ha sokuk okot ad rá, mert szörnyen taplók. Azért összeségében nem kell megijedned szerintem, én 27 évesen most ezt így látom. Gondolom most meg kéne találnod azt a két-három embert, akivel jól érzed magad.
At 10:45 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Pár óráig, hébe-hóba elviselek én mindent és mindenkit. De évekig, naponta több órát egy szobában ... jajj. Még azokkal sem bírok, akiket pedig egyébként kedvelek.
Annyira buzgómócsing azért nem voltam, leglaábbis remélem.
De ez szerintem nem csendesebb szakasz, mert a szakaszosságot azt észrevenném. Évek alatt, lassan fejlődtem le idáig.
At 10:48 de.,
Névtelen said…
Ne aggódj, az emberek többsége valóban idegesítő :-)) Szerintem az ember egy ideig megpróbálja a képére alakítani a környezetét: ilyenkor szervez koncert-programot a Dallast néző barátnőjének, gasztronómiai programot a fittness-barátnőnek és ajánl pár újonnan olvasott jó könyvet a celeb-fanoknak. Egy idő múlva pedig feladja.
Ha szerencséd van, akkor a próbálkozások ideje alatt találtál pár olyan embert, akikkel érdemes egy színház után beülni egy jó pohár sörre/borra. Ők lesznek/lehetnek a barátaid.
A velük eltöltött időben pedig már tényleg a minőség és nem mennyiség számít: vagyis akkor érdemes találkozni velük, ha TÉNYLEG érdekel, hogy mi történt velük, ha TÉNYLEG kiváncsi vagy a könyvajánlataikra vagy ha TÉNYLEG úgy gondolod, hogy érdemes megkóstolni a legújabb vegetáriánus receptjüket főtt csülökkel megbolondítva. A többi csak idő- és energia-pocsékolás.
Megjegyzés küldése
<< Home