- Egy jépatojtát kéjek! -
- Tányérra vagy csomagolva? -

Ez a párbeszéd köztem és egy középkorú cukrászdás nő között hangzott el, bizisten, esküszöm rá!!
Máktorta ugyanis nem volt, a répatorta és a házi krémes között hezitáltam. Mivel az előbbi egészségesebben hangzik, hát amellett maradtam. Sűrű, sárgarépával és darált dióval sütött tészta szilvalekvárral töltve, a tetején pedig hófehér cukorhab és gyufaszálnyi kis marcipánrépa. Finom.
Nem tehetek róla, ha mindig a nyuszika jut az eszembe a répatortáról. Mostanában meg ugye eléggé el van foglalva az agyam, ha egy picit is leeresztek, hát akkor végem van, kontrollálhatatlanná válok. Hát így történt, hogy hangosan is kicsúszott, amit csak magamban gondoltam.
De a cukrászdás csaj rendes volt, vette a lapot :-))
:-) Szépjóestét!