:-) Szépjóestét!
A jelek szerint most már megmaradok. A foltok halványulnak, a duzzanatok lappadnak és puhulnak, már nem is viszketnek annyira. Így már elviselhetőbb a lét. A munkát is túléltem, szóval most már megleszek.
Más:
Délben, amikor mentem dolgozni, a Körvasút sornál egy furcsa kis csoportra lettem figyelmes.
Van ott egy Árpádnak állítot emlékmű. Nagyon sajnálom, másfél órát kerestem a neten, de nem találtam róla képet, szóval nem lehet egy túl jelentős darab. A művészi értékét sem tudom megbecsülni, mondjuk azt, hogy egy neonaiv stilusban, terméskövekből épült kupola, körben ugyanabból a terméskőből rakott virágtartókkal, a csúcsán egy kettős kereszttel és egy zászlóval. Elég gazos, elhanyagolt terület, a zászló is koszlott, szakadt, nyilván évente egyszer lecseréli az önkormányzat.
Ma négyen-öten sürgölődtek az emlékmű körül, ketten közülük ünnepi fekete-fehérben voltak. Ezért is néztem oda, igen furcsa látvány, amikor valaki fekete nadrágban és hófehér, vasalt ingben gazol. Egy olyan emlékműnél, ahol az utóbbi 10 évben, mióta naponta arra járok, még embert soha nem láttam.
Kicsit megbámultam őket és akkor vettem észre a mellényükre tűzött piros-fehér csíkos címert a belehímzett kilenc arany oroszlánnal.
Szóval a gárdistáink ezzel kezdték a tevékenységüket, legalábbis Rákospalotán; rendbetették Árpád emlékművét. Kigyomlálták a környékét, átfestették a betűket és lecserélték a szakadt, elszürkült zászlót egy friss, teszkógazdaságos szilonra.
Végülis, kifogást senki nem emelhet, teljesen rendben van, hogy valakik gondoskodnak a környezetükben lévő emlékhelyekről.
Őszintén mondom, hogy rendben van és igen dícséretes, ha tesznek a környezetükért.
Egyedül azon lehetne mosolyogni kicsit, hogy mindezt a déli poros forróságban bakancsban, fekete nadrágban, mellényben és sapkában, hófehér, tényleg gyönyörű, messzire világító hófehér ingben teszik.
Egy ilyen munkához tán jobban illene egy klottgatya meg valami kidobásra ítélt régi cipő, de hát istenkém, ha abban vannak, nyilván észre sem vettem volna őket és most nem konstatálhatnám megnyugodva, hogy feleslegesen aggódtam, a gárda tényleg nem veszélyes, és legfőképpen semmi önmegvalósító szinpadiasság nincs bennük csak jobbítani és szépíteni vágyás.
Ugye?
Ugye.
A jelek szerint most már megmaradok. A foltok halványulnak, a duzzanatok lappadnak és puhulnak, már nem is viszketnek annyira. Így már elviselhetőbb a lét. A munkát is túléltem, szóval most már megleszek.
Más:
Délben, amikor mentem dolgozni, a Körvasút sornál egy furcsa kis csoportra lettem figyelmes.
Van ott egy Árpádnak állítot emlékmű. Nagyon sajnálom, másfél órát kerestem a neten, de nem találtam róla képet, szóval nem lehet egy túl jelentős darab. A művészi értékét sem tudom megbecsülni, mondjuk azt, hogy egy neonaiv stilusban, terméskövekből épült kupola, körben ugyanabból a terméskőből rakott virágtartókkal, a csúcsán egy kettős kereszttel és egy zászlóval. Elég gazos, elhanyagolt terület, a zászló is koszlott, szakadt, nyilván évente egyszer lecseréli az önkormányzat.
Ma négyen-öten sürgölődtek az emlékmű körül, ketten közülük ünnepi fekete-fehérben voltak. Ezért is néztem oda, igen furcsa látvány, amikor valaki fekete nadrágban és hófehér, vasalt ingben gazol. Egy olyan emlékműnél, ahol az utóbbi 10 évben, mióta naponta arra járok, még embert soha nem láttam.
Kicsit megbámultam őket és akkor vettem észre a mellényükre tűzött piros-fehér csíkos címert a belehímzett kilenc arany oroszlánnal.
Szóval a gárdistáink ezzel kezdték a tevékenységüket, legalábbis Rákospalotán; rendbetették Árpád emlékművét. Kigyomlálták a környékét, átfestették a betűket és lecserélték a szakadt, elszürkült zászlót egy friss, teszkógazdaságos szilonra.
Végülis, kifogást senki nem emelhet, teljesen rendben van, hogy valakik gondoskodnak a környezetükben lévő emlékhelyekről.
Őszintén mondom, hogy rendben van és igen dícséretes, ha tesznek a környezetükért.
Egyedül azon lehetne mosolyogni kicsit, hogy mindezt a déli poros forróságban bakancsban, fekete nadrágban, mellényben és sapkában, hófehér, tényleg gyönyörű, messzire világító hófehér ingben teszik.
Egy ilyen munkához tán jobban illene egy klottgatya meg valami kidobásra ítélt régi cipő, de hát istenkém, ha abban vannak, nyilván észre sem vettem volna őket és most nem konstatálhatnám megnyugodva, hogy feleslegesen aggódtam, a gárda tényleg nem veszélyes, és legfőképpen semmi önmegvalósító szinpadiasság nincs bennük csak jobbítani és szépíteni vágyás.
Ugye?
Ugye.
4 Comments:
At 10:36 du., Névtelen said…
várjuk ki a végét Brünnhilde drága!
(bár remélem, hogy tényleg neked lesz igazad...)
At 10:45 du., Brünnhilde sziklája said…
Jah, a jelek szerint nem jött át az irónia.
Kifejeztetten félek ugyanis.
Tudod, a főiskolán volt egy ilyen turulmadaras osztálytársam. Pont annyira intelligens, hogy mindenféle okkultizmussal és összeesküvéselméletekkel meg lehetett tömni a fejét és annyira jó fizikai kondicióban, ami tökéletesen alkalmassá teszi az ágyútöltelék szerepére.
Idegbeteg, frusztrált alak, ráadásul sunyi is, minden vizsgáját puskázással tette le vagy valakit megfizetett, hogy bemenjen helyette. És állandóan fortyogott benne valami sötét, engesztelhetetlen indulat, mindenkit gyűlölt.
Kerestem az arcát a gárdisták között, nem találtam, de szerintem ott kell lennie valahol.
At 6:53 de., Névtelen said…
nekem is van ilyen ismerősöm a felsőoktatásból /-ban.
tapasztalatból tudom, hogy csak csapatban veszélyes.
At 8:55 de., Brünnhilde sziklája said…
Hát ez az, hogy csak csapatban veszélyesek.
Megjegyzés küldése
<< Home