Lihegek, loholok, lihegek, loholok.....
Mert ugye reggel elaludtam, még csak most értem haza a kutyakirándultatásból.
Illetve nem is, mert már hazakísértem hat kiló dzsemnek való őszibarackot a piacról. Pontosabban nem énkísértem, ő kísért engem, hiába próbáltm elzavarni, hogy menjen máshoz, nekem ma nem lesz időm vele foglalkozni, ragaszkodott hozzám, azt mondta, hallotta, hogy egész újpesten nekem van a legkényelmesebb lekvárfőző lábasom, szóval ha már úgyis az lesz a sorsa, legalább érezze magát közben jól. Útközben csatlakozott hozzánk három kiló sárgadinnye is, mert ha már muszáj lekvárt főznöm, akkor egy munkával kétfélét is csinálok; sima őszibarackot és vegyesen, sárgadinnyével.
Szóval így állok, ráadásul fél négykor kezdődik a Kossuth moziban a Goya kísértetei Javier Bardemmel a főszerepben. És hát ugye mégse csak operaénekesekért rajongjak, Antonio Banderas meg már nagyon elhasznált, nem kevésbé Brad Pitt vagy Gerge Clooney, szóval én csak szép csendben (a Belső tenger óta imádom Javier Bardemet - már persze ha latin pasiról van szó.
Szóval kutya megsétáltatva, barack és dinnye hazaszállítva, de még mozi előtt el kell mennem edzésre és be kell áztatnom az üvegeket és a konyhában rendet tenni annyira, hogy alkalmas legyen a befőzéssel járó többszörös mosás, csöpögtetés, rakosgatás, hámozás, felezés, cukrozás, stb. műveletek elvégzésére.
Loholok, lihegek, loholok, lihegek.....

Jah, és még meg kéne írnom a ciberéről szóló posztot is, szóval ajjajj, nem csak loholok, de valósággal lótok-futok és nem csak lihegek, de már egyenesen kapkodom a levelgőt.