:-) Szépjóestét!
Hát, sikerült megint jól kiábrándulnom valamiből, amit valaha szerettem.
Ráadásként meg jól fel is ment az agyvizem.
Jó ideje kerülöm már a Klubrádió délutáni meg esti műsorsávját, így azt is csak mostanában tudtam meg, hogy csütörtökönként van nekik egy színházas műsoruk. Na, gondoltam, hát azt azért már mégiscsak meghallgatom.
Bár ne tettem volna, jól felhúztam magam, hogy a bulvárok istene rakja ezeket a hülye seggfejeket a kopaszok közé!!

Mézédes hangú riporterleányka beszélget a Nemzeti Színház Hermelin előadásának két főszereplőjével, Schell Judittal és Stohl Andrással.
Én mindig nagyon ideges leszek, ha egy kultúrális újságírótól annyi telik csak, hogy párhuzamot vonjon az adott művész magánélete és az általa játszott figura közé, de ez a kis liba ez túlment minden határon, azt csodálom csak, hogy egyáltalán válaszoltak neki.
Merthogy a Tóth Hermin otthagyta a gyerekét, Schell Juditnak is van gyereke, el tudná-e hagyni, és egyáltalán, anya létére hogy tud egy ilyen szereppel azonosulni. Stohltól is csak ilyeneket kérdezett, minden szavával érzékeltette, hogy felelőtlen, a családját elhagyó apa létére meglepően jól meg tudott barátkozni a szerepével. A végén, az egésznek a megkoronázásaként még azt is megkérdezte, hogy mivel olyan szemmel láthatóan egy húron pendülnek, nem alakul-e köztük valami.
Így, kerek perec, a gyengébbek kedvéért lefordítom; ha már szerelmeseket játszanak, esetleg tán kefélnek-e.

Hát de most tényleg.
Mert azt értem, hogy egy ilyen kis hülye liba újságíró akar lenni, és üsse kavics, még az is belefér, hogy átvergődik valahogy valami kommunikáció szakon.
De az a szerkesztő, meg pláne az a rádiótulajdonos aki ad valamennyit a műsora szinvonalára, hát az mi a nagy túrós lópikuláért foglalkoztat egy ilyet?? Miért nem tanácsolja neki atyai hangon, hogy kislányom, menjél el szépen a blikkhez vagy a sztorihoz, ott teljesedhet ki igazán a Te tehetséged. Miért kell nekem, a színházat kedvelőnek azt hallgatnom, hogy két nagyszerű művész kínlódik egy ostoba riportercsökevény intimpistáskodó kérdései miatt?? És a kis HüPi még észre se veszi, hogy azok ketten kínosan próbálnak csak a darabról beszélni, nem, le se lehet lőni, a szirupos, cérnavékony hangocskáján csak csorgatja azt a gusztustalan, ragacsos trutymót ami körbefogja és fojtogatja előbb a két színészt, aztán engem, a hallgatót.
Uhh.
A kezem száradjon le, ha a rádió keresőjét még egyszer valaha eltekerem a Bartókról!
Basszus, de most tényleg, egy nyomorult színházi előadásba miért kell belekeverni a benne játszó színészek magánéletét??

Ma este 8-tól a Bartókon Beethoven Egmontját közvetítették Salzburgból, meghallgatom még egyszer a hangtárból.