:-) Szépjóestét!
Mivel holnap (szerdán) este közvetítik Bayreuthból a Ring tetralógia utolsó darabját, Az istenek alkonyát, hát legyen itt az oly sokak által követelt és oly régen beígért szinopszis.
Az előzmények:
A Rajna kincse
A valkür
Siegfried
A Siegfried ugye ott ért véget, hogy a hosszú álmából felébresztett Brünnhilde boldogan Siegfried karjaiba omlott. Hagyjuk őket egy kicsit lubickolni a szerelemben és nézzünk szét, hogy mi történt közben a világ más részein.
Először is ugye Walhalla.
Wotan még a Siegfried II. felvonásában lemondott a hatalomról, igaz, ehhez az is kellett, hogy ifjú hősünk kissé valagba billentse és eltörje dárdáját, amelynek nyelébe a világot mozgató szerződéseket vésték. Wotan nem tehet mást mint visszavonul Walhallába és komoran várja a véget, az istenek alkonyát. Őt többé nem is látjuk, csak hírvivő madarai, a hollók jelennek meg időnként.
Nibelunghon egykori diktátora, a Rajna aranyát gyűrűvé kovácsoló Alberich annál aktívabb; erőszakkal magáévá tett egy földi nőt és teherbe is ejtette. A fiút Hagennek nevezték el. Az erőszak savanyú, szeretetlen gyümölcse csak azért fogant és született, hogy apjának, Alberichnek segítsen visszaszerezni a gyűrűt és az ezzel járó világhatalmat.
Hagen anyja később férjhez ment egy földi törzs, a Gibichungok fejéhez és két gyermeket szült: Gunthert, aki jelenleg a Rajna mentén uralkodik és húgát, Gutrunét. A fiatal testvérpár a saját területén sikeresnek mondható és féltestvérük, Hagen tanácsai alapján határozottan gyarapodik, felszálló ágban van és éppen dinasztia alapítására készül.
De térjünk vissza a boldog párhoz, Siegfriedhez és Brünnhildéhez. Ahhoz képest, hogy az egyik farkasok és medvék között nőtt fel és életében először látott nőt, a másik pedig pár száz évig férfiakat gyilkolt, szóval mindezek ellenére egész szépen egymásra találtak. Nyilván, a lánynak elöl, jól hozzáférhető helyen volt a G-pontja, mert mással aligha magyarázható az a mindent elsöprő, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló óriási szerelem ami tombol köztük.
Hát így állunk, kezdődjön a tetralógia utolsó darabja,
Az istenek alkonya
Előkép:
Éjszaka van, valahol a Rajna menti vadonban, Brünnhilde sziklájától nem messze vagyunk.
A három Norna, Erdának, a Föld istennőjének mindent tudó lányai fonják a sors fonalát és közben beszélgetnek, emlékeznek, vitatják a jövőt. Nem sok jót tudnak mondani, a sors fonala hirtelen elszakad. A Nornák kiejtik kezükből a jövőt és rémülten futnak szét.
Közben a Sziklánál Brünnhilde és Siegfried éppen búcsúzkodik. Boldogok együtt nagyon, de Siegfriednek már viszket a tenyere, újabb kalandokra vágyik. Brünnhilde pedig elengedi, hisz ő pontosan tudja, hogy az isteneknek tervei vannak az ifjú hőssel, a ki a félelmet még mindig nem ismeri. Az eltelt időben a szerelmes lány mindenre megtanította Siegfriedet amit ő is tudott, egy dolgot kivéve; az emberismeretet. Ezt persze nem is taníthatta, hisz ezzel a tudással ő sem rendelkezett. Búcsúzóul még Siegfriednek ajándékozza a pajzsát. A fiú pedig a Gyűrűt, igen, azt a megátkozott, a világ fölötti hatalmat jelentő, de minden viselőjére halált hozó gyűrűt húzza az ujjára. Brünnhilde örömében nekiajándékozza Grane-t, a táltos paripát is.
Siegfried fogja a kürtjét és Nothungot, a mindent legyőző kardot és nekiindul a világnak.
Ez a felvétel a Covent Gardenben készült, 2006-ban. Lisa Gasteen és John Treleaven énekel. De nem is őróluk akarok beszélni, hanem a búcsút követő zenéről, Siegfried Rajnai utazásáról. Érdemes megfigyelni a távolodó kürt hangját - ugye emlékszünk még a Siegfried II. felvonásába arra a csinos svéd kürtöslányra, hogy milyen szépen fújta ezt a témát? Aután ahogy elhalkul a kürt és áthatoltunk a Szikla körül lobogó lángfalon, meghalljuk a Rajnát. Méltóságosan hullámzik, a felszínén megcsillannak a napsugarak. Ez már nem az a játékos folyó amit a Rajna kincsében hallhattunk. Hiányzik belőle az arany és súlyos titkokat is hordoz; ismeri és féli a jövőt. Ebben a rendezésben nagyon szépen látszik az is, hogy Siegfried nincs egyedül, és nem is a saját útját járja; Wotan hollója kíséri és a rajnai sellők sem tévesztik szem elől a kincsüket.
itt van még egy nagyon szép búcsújelent Marton Évával és René Kolloval San Franciscoból, 1985-ből. Marton a pályája csúcsán volt akkoriban, egy természeti csoda, nincs rá jobb szó. Gyönyörű.
És legyen itt még egy, csak ínyenceknek. Kirsten Flagstad és Lauritz Melchior énekel és sajnos nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, hogy Furtwangler vezényel.
I. felvonás
1. kép.
A Rajna partján, a Gibichungok palotájában vagyunk. Gunther, a király és huga, Gutrune éppen Hagennel, a féltestvérükkel és tanácsadójukkal beszélget. Illetve hát Hagen beszélget velük, ő irányítja a társalgást. Arra akarja rábeszélni őket, hogy házasodjanak meg. Gunternek a lángoló sziklán alvó valkürt, Gutrunénak pedig a sárkányölő hőst, Siegfriedet ajánlgatja.
Siekrül felcsigáznia mindkettőjük érdeklődést. Egy probléma van csak.
Illetve hát kettő, mert ugye Gunter nem elég bátor ahhoz, hogy a sziklafalon áthatolva felébressze Brünnhildét, Gutrune meg nem érzi magát elég vonzónak ahhoz, hogy egy olyan híres hős, mint Siegfried szerelembe essen vele.
Hagent persze készült, egy italt ajánl Gutrunénak, hogy ha ezt megitatja Siegfrieddel, az azonnal mindent elfelejt és csak őt fogja szeretni. Aztán, ha már annyira szerelmes, könnyen rávehető lesz arra, hogy Gunther kedvéért és nevében áthatoljon a tűzfalon és kihozza Brünnhildét a gyáva királynak. meg is állapodnak, eddigre csónakján éppen megérkezik Siegfried.
Abban a bizonyos, már oly sokszor emlegetett 1976-os bayreuth-i produkcióban Jeannine Altmeyer (Gutrune), Franz Mazura (Gunther) és Fritz Hübner (Hagen) énekel. Vezényel: Pierre Boulez, rendezte: Patrice Chereau.
Beinvitálják a palotába és üdvözlő italként Gutrune megkínálja a feledést hozó méreggel. A csel sikerült, Siegfried azonnal elfelejti Brünnhildét és a szemét le sem veszi többé Gutrunéról. Gunthernek nincs is más dolga, mint üzletet ajánlani: ha megszerzi neki az alvó valkürt, megkaphatja húgát. A friss szerelmest nem kell kétszer kérni, azonnal vérszerződést ajánl és mivel hajtja a szerelem, már indul is. A palotában csak Gutrune és az őrszemként hátrahagyott Hagen marad.
Matti Salminem énekli Hagent, James Levine vezényli a Metropolitan zenekarát 1991-en. Nincs mit mondani a felvételről, Salminem jelenleg is a világ legjobb basszusa (persze csak Polgár László után). És hát megint a zenére kell figyelni, ahogy a Gibichungok palotájában örködő Hagentől visszavezet minket Brünnhilde sziklájához. A zene egyre vészterhesebb, ami nem csoda, hisz eddigre már minden eldőlt és tényleg csak a vég van hátra.
2. kép
Brünnhilde sziklájánál vagyunk, a gondterhelt lány szomorúan gubbaszt, amikor hirtelen zajt hall. Húga, Waltraute érkezik. Azért szökött meg Walhallából, hogy nővérétől elkérje a gyűrűt. Elmeséli, hogy apjuk, Wotan már a halálra készül, csak az mentheti meg, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a Rajnának. A valkür felháborodottan utasítja vissza hogy jeggyűrűjét, Siegfried szerelmének zálogát odaadja apjának, aki kitagadta őt. Többé hallani sem akar Wallhaláról, ő már földi aszony és boldog.
Alighogy húga elmegy, újra szétnyilnak a lángok. Brünnhilde azt hiszi, hogy Siegfried tért vissza és boldogan rohan szerelmese elé. Előbb csalódottan, majd rémülten hátrál - egy idegen férfi közeledik felé és közli vele, hogy feleségül fogja venni. Brünnhilde tiltakozik, védekezik, minden hiába azonban, az idegen leteperi és letépi ujjáról a védelmet biztosító gyűrűt. Egy pillanatra meglátjuk a goromba idegen arcát; Siegfried az. A ködsisak segítségével -amit még Mime kovácsolt Alberichnek- magára öltötte Gunther alakját. A tűz megnyílt előtte, de Brünnhilde nem ismerhette fel. A lány hiába könyörög, karmol és harap, tehetetlen a férfierővel szemben. Ő már nem valkür többé, földi nőként gyengébb mint a férfi és mennie kell vele. Végzete beteljesedett, Wotan büntetése most sújtott le rá.
Ismét Bayreuth, ismét 1976. Manfred Jung (Siegfried) és Gwyneth Jones (Brünnhilde).
II. felvonás
1. kép.
ismét a Gibichungok palotájában vagyunk. Hagen elusznyókált az örségben, álmában apjával, Alberichel beszélget. A törpe győzködi a fiát, hogy meg kell szereznie a gyűrűt. A távolban kürt harsan, érkezik Siegfried, a félelmet nem ismerő hős.
Az elrabolt Brünnhildét átadta Gunthernek és már rohan is haza a jó hírrel legújabb szívszerelméhez, Gutrunéhoz. Hagen összetrombitálja az udvar népét, hogy előkészítsék az esküvői lakomát.
Bayreuth, ismét 1976. Manfred Jung mint Siegfried és Fritz Hübner mint Hagen, és a tetralógia egyetlen kórusa. Borzongató.
Siegfried és Gutrune azonnal eltűnnek a hálószobában, nem láthatják, ahogy Gunther bevonszolja a palotába a tiltakozó Brünnhildét. A lánynak annyi ereje azért még van, hogy a pipogya Gunther ne bírjon el vele. A násznép nem érti, miért olyan feldúlt a menyasszony. Csatlakozik hozzájuk a boldog pár és Brünnhilde megdöbbenve ismeri fel Siegfriedet - és ujján a gyűrűt, amit tőle rabolt el. Kitör a botrány, a lány nyilvánosan árulással vádolja a gyanútlan és kissé bamba Siegfriedet és gyávasággal Gunthert. Siegfried Hagen dárdájára esküszik, hogy nem ismeri ezt a nőt majd fogja a párját és elrohan. Brünnhilde dühében és megalázottságában bosszút esküszik és elárulja Hagennek, hogy Siegfried egyedül a hátán sebezhető, mert ott nem áldotta meg, hisz aki a félelmet nem simeri, az soha nem fordít hátat a vésznek és nem menekül el.
Gunther és hagen megállapodnak, hogy Siegfriedet elteszik láb alól, de Gutrunét kímélendő balesetnek álcázzák a gyilkosságot.
III. felvonás
1. kép
A Rajna parti erdőben vagyunk.
Siegfried lemaradt a vadásztársaságtól és eltévedt. Leül kicsit hűsölni a folyóparton. Rögtön körbeveszik a sellők, előbb kacérkodnak vele, csalogatják, el akarják tőle kunyerálni a gyűrűt, de amikor nem adja, fenyegetik. Siegfried persze tényleg semmitől sem fél, hát akkor ugyan miért is ijedne meg három pucér sellőtől, hát nem?
Már éppen elkapná az egyiket, amikor odaérnek a vadászok. Ők is leülnek, kérik Siegfriedet, meséljen nekik a kalandjairól. Hagen itallal kínálja. A feledést hozó ital ellenmérge van benne, amint belekortyol, Siegfried azonnal emlékezni kezd és rádöbben, hogy ő Brünnhildét szereti. Ez vallomás, világos, hogy hamisan esküdött ezért Hagen, akinek a dárdájára esküdött hátulról ledöfi.
Siegfried halála legyen itt 1990-ből. A Metropolitan zenekarát James Levine vezényli. Siegfriedet Siegfried Jerusalem, Hagent, a gonoszok istenét Matti Salminem, a basszisták istene énekli. Érdemes figyelni ahogy a zene felidézi Siegfried emlékeit. Egy-egy pillanatra felbukkan benne minden; Nothung, a sárkány és a madárka motívuma és kettejük szerelmi témája is.
Siegfried halála 1. rész.
Siegfried halála 2. rész.
2. kép
Ismét a Gibichungok palotájában vagyunk. Gutrune nyugtalanul bolyong, várja Siegfriedet de rossz sejtései vannak. Futár jön a halálhírrel és kisvártatva már hozzák is Siegfried holttestét. Megjelenik Brünnhilde is, árulássl és cselszövéssel vádolja a Gibichungokat, Gutrunénak is az orra alá dörzsöli, hogy elcsábította tőle Siegfriedet. A kitörő veszekedésben Hagen elvágja Gunther torkát. Arra akarja felhasználni az általános pánikot, hogy megszerezze a gyűrűt, de nem tudja lehúzni Siegfried ujjáról. Brünnhilde magához veszi az átkozott aranyat és utasítást ad arra, hogy rakjanak egy máglyát, mert el akarja égetni a holttestet és vele magát is. Ő maga gyújtja meg a máglyát és a lángok közé veti magát. A Rajna kicsap a medréből és magába szippantja a lángoló máglyát. A sellők már várják a gyűrűjüket, de Hagen is a folyóba veti magát. A máglyából a láng felcsap, magasra, egész az égig és belekap Walhallába. Az istenek vára lassan elsüllyed az áradó Rajnában és a parton ott maradunk mi, az emberek mindazzal a sok gyűlölséggel és felesleges harccal, amit az istenek és az ő nyomorult gyűrűjük ránk hagyott. Kezdjünk vele, amit tudunk.
Újra Bayreuth, csak 1990-ben. Anna Evans énekli Brünnhilde tűzhalálát.
És újra, vagy 60 évvel ezelőtt Kirsten Flagstadt énekel. És mivel a jóból soha nem elég, még egy finálé, 1964-ből. Solti György vezényli a Bécsi Filharmonikusokat. Brünnhildét a csodálatos Birgit Nilsson énekli. Két érdekes dologra hívnám fel a figyelmet; az egyik, amikor Nilsson egy lépést tesz előre. Ekkor dobja a fáklyát a máglyára, nyilván a felvételt akarták térhatásúbbá tenni ezzel a lépéssel. Ez volt ugyanis az első sztereo lemezfelvétel. A másik érdekesség, hogy hiányzik Hagen mondata; ezt nyilván utólag keverték hozzá az anyaghoz. Soltit egyébként máig a világ legjobb Wagner dirigensei között tartják számon, még annak ellenére is, hogy Bayreuthban gyakorlatilag megbukott - nem tudott ugyanis megbarátkozni a zenekari árok teljesen egyedi kialakításával és az ottani furcsa, egyetlen más operaházéhoz sem hasonlító akusztikával. Remélem, egyszer személyesen is meggyőződhetek majd arról, hogy Bayreuth akusztikája téynleg olyan páratlan és egyedülálló mint Wagner zenéje.
Vége.
Sajnos.
De jövőre majd újrakezdem :-))
Mivel holnap (szerdán) este közvetítik Bayreuthból a Ring tetralógia utolsó darabját, Az istenek alkonyát, hát legyen itt az oly sokak által követelt és oly régen beígért szinopszis.
Az előzmények:
A Rajna kincse
A valkür
Siegfried
A Siegfried ugye ott ért véget, hogy a hosszú álmából felébresztett Brünnhilde boldogan Siegfried karjaiba omlott. Hagyjuk őket egy kicsit lubickolni a szerelemben és nézzünk szét, hogy mi történt közben a világ más részein.
Először is ugye Walhalla.
Wotan még a Siegfried II. felvonásában lemondott a hatalomról, igaz, ehhez az is kellett, hogy ifjú hősünk kissé valagba billentse és eltörje dárdáját, amelynek nyelébe a világot mozgató szerződéseket vésték. Wotan nem tehet mást mint visszavonul Walhallába és komoran várja a véget, az istenek alkonyát. Őt többé nem is látjuk, csak hírvivő madarai, a hollók jelennek meg időnként.
Nibelunghon egykori diktátora, a Rajna aranyát gyűrűvé kovácsoló Alberich annál aktívabb; erőszakkal magáévá tett egy földi nőt és teherbe is ejtette. A fiút Hagennek nevezték el. Az erőszak savanyú, szeretetlen gyümölcse csak azért fogant és született, hogy apjának, Alberichnek segítsen visszaszerezni a gyűrűt és az ezzel járó világhatalmat.
Hagen anyja később férjhez ment egy földi törzs, a Gibichungok fejéhez és két gyermeket szült: Gunthert, aki jelenleg a Rajna mentén uralkodik és húgát, Gutrunét. A fiatal testvérpár a saját területén sikeresnek mondható és féltestvérük, Hagen tanácsai alapján határozottan gyarapodik, felszálló ágban van és éppen dinasztia alapítására készül.
De térjünk vissza a boldog párhoz, Siegfriedhez és Brünnhildéhez. Ahhoz képest, hogy az egyik farkasok és medvék között nőtt fel és életében először látott nőt, a másik pedig pár száz évig férfiakat gyilkolt, szóval mindezek ellenére egész szépen egymásra találtak. Nyilván, a lánynak elöl, jól hozzáférhető helyen volt a G-pontja, mert mással aligha magyarázható az a mindent elsöprő, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló óriási szerelem ami tombol köztük.
Hát így állunk, kezdődjön a tetralógia utolsó darabja,
Az istenek alkonya
Előkép:
Éjszaka van, valahol a Rajna menti vadonban, Brünnhilde sziklájától nem messze vagyunk.
A három Norna, Erdának, a Föld istennőjének mindent tudó lányai fonják a sors fonalát és közben beszélgetnek, emlékeznek, vitatják a jövőt. Nem sok jót tudnak mondani, a sors fonala hirtelen elszakad. A Nornák kiejtik kezükből a jövőt és rémülten futnak szét.
Közben a Sziklánál Brünnhilde és Siegfried éppen búcsúzkodik. Boldogok együtt nagyon, de Siegfriednek már viszket a tenyere, újabb kalandokra vágyik. Brünnhilde pedig elengedi, hisz ő pontosan tudja, hogy az isteneknek tervei vannak az ifjú hőssel, a ki a félelmet még mindig nem ismeri. Az eltelt időben a szerelmes lány mindenre megtanította Siegfriedet amit ő is tudott, egy dolgot kivéve; az emberismeretet. Ezt persze nem is taníthatta, hisz ezzel a tudással ő sem rendelkezett. Búcsúzóul még Siegfriednek ajándékozza a pajzsát. A fiú pedig a Gyűrűt, igen, azt a megátkozott, a világ fölötti hatalmat jelentő, de minden viselőjére halált hozó gyűrűt húzza az ujjára. Brünnhilde örömében nekiajándékozza Grane-t, a táltos paripát is.
Siegfried fogja a kürtjét és Nothungot, a mindent legyőző kardot és nekiindul a világnak.
Ez a felvétel a Covent Gardenben készült, 2006-ban. Lisa Gasteen és John Treleaven énekel. De nem is őróluk akarok beszélni, hanem a búcsút követő zenéről, Siegfried Rajnai utazásáról. Érdemes megfigyelni a távolodó kürt hangját - ugye emlékszünk még a Siegfried II. felvonásába arra a csinos svéd kürtöslányra, hogy milyen szépen fújta ezt a témát? Aután ahogy elhalkul a kürt és áthatoltunk a Szikla körül lobogó lángfalon, meghalljuk a Rajnát. Méltóságosan hullámzik, a felszínén megcsillannak a napsugarak. Ez már nem az a játékos folyó amit a Rajna kincsében hallhattunk. Hiányzik belőle az arany és súlyos titkokat is hordoz; ismeri és féli a jövőt. Ebben a rendezésben nagyon szépen látszik az is, hogy Siegfried nincs egyedül, és nem is a saját útját járja; Wotan hollója kíséri és a rajnai sellők sem tévesztik szem elől a kincsüket.
itt van még egy nagyon szép búcsújelent Marton Évával és René Kolloval San Franciscoból, 1985-ből. Marton a pályája csúcsán volt akkoriban, egy természeti csoda, nincs rá jobb szó. Gyönyörű.
És legyen itt még egy, csak ínyenceknek. Kirsten Flagstad és Lauritz Melchior énekel és sajnos nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, hogy Furtwangler vezényel.
I. felvonás
1. kép.
A Rajna partján, a Gibichungok palotájában vagyunk. Gunther, a király és huga, Gutrune éppen Hagennel, a féltestvérükkel és tanácsadójukkal beszélget. Illetve hát Hagen beszélget velük, ő irányítja a társalgást. Arra akarja rábeszélni őket, hogy házasodjanak meg. Gunternek a lángoló sziklán alvó valkürt, Gutrunénak pedig a sárkányölő hőst, Siegfriedet ajánlgatja.
Siekrül felcsigáznia mindkettőjük érdeklődést. Egy probléma van csak.
Illetve hát kettő, mert ugye Gunter nem elég bátor ahhoz, hogy a sziklafalon áthatolva felébressze Brünnhildét, Gutrune meg nem érzi magát elég vonzónak ahhoz, hogy egy olyan híres hős, mint Siegfried szerelembe essen vele.
Hagent persze készült, egy italt ajánl Gutrunénak, hogy ha ezt megitatja Siegfrieddel, az azonnal mindent elfelejt és csak őt fogja szeretni. Aztán, ha már annyira szerelmes, könnyen rávehető lesz arra, hogy Gunther kedvéért és nevében áthatoljon a tűzfalon és kihozza Brünnhildét a gyáva királynak. meg is állapodnak, eddigre csónakján éppen megérkezik Siegfried.
Abban a bizonyos, már oly sokszor emlegetett 1976-os bayreuth-i produkcióban Jeannine Altmeyer (Gutrune), Franz Mazura (Gunther) és Fritz Hübner (Hagen) énekel. Vezényel: Pierre Boulez, rendezte: Patrice Chereau.
Beinvitálják a palotába és üdvözlő italként Gutrune megkínálja a feledést hozó méreggel. A csel sikerült, Siegfried azonnal elfelejti Brünnhildét és a szemét le sem veszi többé Gutrunéról. Gunthernek nincs is más dolga, mint üzletet ajánlani: ha megszerzi neki az alvó valkürt, megkaphatja húgát. A friss szerelmest nem kell kétszer kérni, azonnal vérszerződést ajánl és mivel hajtja a szerelem, már indul is. A palotában csak Gutrune és az őrszemként hátrahagyott Hagen marad.
Matti Salminem énekli Hagent, James Levine vezényli a Metropolitan zenekarát 1991-en. Nincs mit mondani a felvételről, Salminem jelenleg is a világ legjobb basszusa (persze csak Polgár László után). És hát megint a zenére kell figyelni, ahogy a Gibichungok palotájában örködő Hagentől visszavezet minket Brünnhilde sziklájához. A zene egyre vészterhesebb, ami nem csoda, hisz eddigre már minden eldőlt és tényleg csak a vég van hátra.
2. kép
Brünnhilde sziklájánál vagyunk, a gondterhelt lány szomorúan gubbaszt, amikor hirtelen zajt hall. Húga, Waltraute érkezik. Azért szökött meg Walhallából, hogy nővérétől elkérje a gyűrűt. Elmeséli, hogy apjuk, Wotan már a halálra készül, csak az mentheti meg, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a Rajnának. A valkür felháborodottan utasítja vissza hogy jeggyűrűjét, Siegfried szerelmének zálogát odaadja apjának, aki kitagadta őt. Többé hallani sem akar Wallhaláról, ő már földi aszony és boldog.
Alighogy húga elmegy, újra szétnyilnak a lángok. Brünnhilde azt hiszi, hogy Siegfried tért vissza és boldogan rohan szerelmese elé. Előbb csalódottan, majd rémülten hátrál - egy idegen férfi közeledik felé és közli vele, hogy feleségül fogja venni. Brünnhilde tiltakozik, védekezik, minden hiába azonban, az idegen leteperi és letépi ujjáról a védelmet biztosító gyűrűt. Egy pillanatra meglátjuk a goromba idegen arcát; Siegfried az. A ködsisak segítségével -amit még Mime kovácsolt Alberichnek- magára öltötte Gunther alakját. A tűz megnyílt előtte, de Brünnhilde nem ismerhette fel. A lány hiába könyörög, karmol és harap, tehetetlen a férfierővel szemben. Ő már nem valkür többé, földi nőként gyengébb mint a férfi és mennie kell vele. Végzete beteljesedett, Wotan büntetése most sújtott le rá.
Ismét Bayreuth, ismét 1976. Manfred Jung (Siegfried) és Gwyneth Jones (Brünnhilde).
II. felvonás
1. kép.
ismét a Gibichungok palotájában vagyunk. Hagen elusznyókált az örségben, álmában apjával, Alberichel beszélget. A törpe győzködi a fiát, hogy meg kell szereznie a gyűrűt. A távolban kürt harsan, érkezik Siegfried, a félelmet nem ismerő hős.
Az elrabolt Brünnhildét átadta Gunthernek és már rohan is haza a jó hírrel legújabb szívszerelméhez, Gutrunéhoz. Hagen összetrombitálja az udvar népét, hogy előkészítsék az esküvői lakomát.
Bayreuth, ismét 1976. Manfred Jung mint Siegfried és Fritz Hübner mint Hagen, és a tetralógia egyetlen kórusa. Borzongató.
Siegfried és Gutrune azonnal eltűnnek a hálószobában, nem láthatják, ahogy Gunther bevonszolja a palotába a tiltakozó Brünnhildét. A lánynak annyi ereje azért még van, hogy a pipogya Gunther ne bírjon el vele. A násznép nem érti, miért olyan feldúlt a menyasszony. Csatlakozik hozzájuk a boldog pár és Brünnhilde megdöbbenve ismeri fel Siegfriedet - és ujján a gyűrűt, amit tőle rabolt el. Kitör a botrány, a lány nyilvánosan árulással vádolja a gyanútlan és kissé bamba Siegfriedet és gyávasággal Gunthert. Siegfried Hagen dárdájára esküszik, hogy nem ismeri ezt a nőt majd fogja a párját és elrohan. Brünnhilde dühében és megalázottságában bosszút esküszik és elárulja Hagennek, hogy Siegfried egyedül a hátán sebezhető, mert ott nem áldotta meg, hisz aki a félelmet nem simeri, az soha nem fordít hátat a vésznek és nem menekül el.
Gunther és hagen megállapodnak, hogy Siegfriedet elteszik láb alól, de Gutrunét kímélendő balesetnek álcázzák a gyilkosságot.
III. felvonás
1. kép
A Rajna parti erdőben vagyunk.
Siegfried lemaradt a vadásztársaságtól és eltévedt. Leül kicsit hűsölni a folyóparton. Rögtön körbeveszik a sellők, előbb kacérkodnak vele, csalogatják, el akarják tőle kunyerálni a gyűrűt, de amikor nem adja, fenyegetik. Siegfried persze tényleg semmitől sem fél, hát akkor ugyan miért is ijedne meg három pucér sellőtől, hát nem?
Már éppen elkapná az egyiket, amikor odaérnek a vadászok. Ők is leülnek, kérik Siegfriedet, meséljen nekik a kalandjairól. Hagen itallal kínálja. A feledést hozó ital ellenmérge van benne, amint belekortyol, Siegfried azonnal emlékezni kezd és rádöbben, hogy ő Brünnhildét szereti. Ez vallomás, világos, hogy hamisan esküdött ezért Hagen, akinek a dárdájára esküdött hátulról ledöfi.
Siegfried halála legyen itt 1990-ből. A Metropolitan zenekarát James Levine vezényli. Siegfriedet Siegfried Jerusalem, Hagent, a gonoszok istenét Matti Salminem, a basszisták istene énekli. Érdemes figyelni ahogy a zene felidézi Siegfried emlékeit. Egy-egy pillanatra felbukkan benne minden; Nothung, a sárkány és a madárka motívuma és kettejük szerelmi témája is.
Siegfried halála 1. rész.
Siegfried halála 2. rész.
2. kép
Ismét a Gibichungok palotájában vagyunk. Gutrune nyugtalanul bolyong, várja Siegfriedet de rossz sejtései vannak. Futár jön a halálhírrel és kisvártatva már hozzák is Siegfried holttestét. Megjelenik Brünnhilde is, árulássl és cselszövéssel vádolja a Gibichungokat, Gutrunénak is az orra alá dörzsöli, hogy elcsábította tőle Siegfriedet. A kitörő veszekedésben Hagen elvágja Gunther torkát. Arra akarja felhasználni az általános pánikot, hogy megszerezze a gyűrűt, de nem tudja lehúzni Siegfried ujjáról. Brünnhilde magához veszi az átkozott aranyat és utasítást ad arra, hogy rakjanak egy máglyát, mert el akarja égetni a holttestet és vele magát is. Ő maga gyújtja meg a máglyát és a lángok közé veti magát. A Rajna kicsap a medréből és magába szippantja a lángoló máglyát. A sellők már várják a gyűrűjüket, de Hagen is a folyóba veti magát. A máglyából a láng felcsap, magasra, egész az égig és belekap Walhallába. Az istenek vára lassan elsüllyed az áradó Rajnában és a parton ott maradunk mi, az emberek mindazzal a sok gyűlölséggel és felesleges harccal, amit az istenek és az ő nyomorult gyűrűjük ránk hagyott. Kezdjünk vele, amit tudunk.
Újra Bayreuth, csak 1990-ben. Anna Evans énekli Brünnhilde tűzhalálát.
És újra, vagy 60 évvel ezelőtt Kirsten Flagstadt énekel. És mivel a jóból soha nem elég, még egy finálé, 1964-ből. Solti György vezényli a Bécsi Filharmonikusokat. Brünnhildét a csodálatos Birgit Nilsson énekli. Két érdekes dologra hívnám fel a figyelmet; az egyik, amikor Nilsson egy lépést tesz előre. Ekkor dobja a fáklyát a máglyára, nyilván a felvételt akarták térhatásúbbá tenni ezzel a lépéssel. Ez volt ugyanis az első sztereo lemezfelvétel. A másik érdekesség, hogy hiányzik Hagen mondata; ezt nyilván utólag keverték hozzá az anyaghoz. Soltit egyébként máig a világ legjobb Wagner dirigensei között tartják számon, még annak ellenére is, hogy Bayreuthban gyakorlatilag megbukott - nem tudott ugyanis megbarátkozni a zenekari árok teljesen egyedi kialakításával és az ottani furcsa, egyetlen más operaházéhoz sem hasonlító akusztikával. Remélem, egyszer személyesen is meggyőződhetek majd arról, hogy Bayreuth akusztikája téynleg olyan páratlan és egyedülálló mint Wagner zenéje.
Vége.
Sajnos.
De jövőre majd újrakezdem :-))
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home