FRISSÍTVE
:-)) Szépjóónapoóóótt!
Wow, most jövök a konditeremből, tessenek félreállni az utamból mert tele vagyok energiával!!
Egész jó volt. Attól eltekintve, hogy a 10-re szervezett személyi alkalmi edző háromnegyed 11-re érkezett.
Addigra én nem csak átöltöztem, de túlestem egy 20 perces bringázáson is. Amikor mondtam a csajnak, nem akarta elhinni, hogy 20 percet bírtam bringázni. Kicsit rosszul esett, nem gondoltam volna, hogy ennyire lerobbantnak nézek ki, de ez van. Majd változtatunk rajta. Kaptam abszolut kezdő edzéstervet, mindent megmutatott, utána még szaunáztam is egy rövidet. Hosszan nem, azt majd inkább a télen.
Úgy döntöttem, hogy amig ilyen kis szériás és egyszerű gyakorlataim vannak, addig megpróbálok minden nap menni. A 30 perc kardióval együtt az egész megvan egy óra alatt, hát ennyit igazán megérdemlek magamtól.

Más:
aki azt mondja, hogy jobb kovászos uborkát tud csinálni mint én az vagy hazudik, vagy festi magát, vagy teljesen véletlenül tényleg egészen kiváló kovászos uborkát tud készíteni.

Mégmás:
valló világ rovatunk következik.
Edzés után gondoltam, eszek valamit, mindjárt mennem kell dolgozni, hát nincs kedvem főzni. Beugrottam a terem melletti török büfébe egy körris-zöldséges csirkére. Utánam egy fiatal, harminc körüli pár következett. Anyu rendelt, Apu az első adag girosz tállal rögtön leült és falni kezdett. Nem enni, falni. Szinte átölelte a tányért, föléhajolt és a villával lapátolta be szájába a krumplit. Én láttam már nagyon szegény embert enni, olyat, aki szinte félt, hogy elvszik előle az ételt és óvta a tányérját. Nagyon éhes embert is láttam már nekieesni az ennivalónak. Ez a pasi egyik kategória sem volt, ez egyszerűen csak csúnyán evett. Csúnyán és mohón.
Anyu közben várt a sajátjára, aztán még fizetett is, mire odaért a tálcával, Apu már régen végzett és türelmetlenül nézegette az óráját, hogy mikor végez már Anyu. Rá volt írva az arcára, hogy neki dolga van, mennyit piszmog ez a nő, siessen már, hát neki így kell ezentúl leélni az életét, hogy várni és várni, amig a felesége majszol.
Szívem szerint felrúgtam volna a pasit, komolyan.
Merthogy kiszolgálják és meg se köszöni, az egy dolog. Hogy bunkó és nem várja meg a másikat az evéssel, az egy másik dolog.
Na de még sürgetni is a másikat, hát anyád, én biztos nem élnék úgy le egy életet, hogy amig eszek, egy faszkalap, ráadásul egy pecsétes ingű és zsíros ujjú faszkalap doboljon az asztalon.
A csajnak egyébként van egy esélye; az ilyen barom, aki rágás nélkül nyel és folyton sík ideg, előbb utóbb gyomorrákot kap.

Mégnagyonmás:
a konzulenssel két hete beszéltem, azóta egy hangot nem hallottam tőle. A múlt héten küldtem neki egy e-mailt, olvasta, de arra sem válaszolt.
Most mi a rossebet csináljak?
Ajjaj.
Most jött meg a válasz. Hát mit ne mondjak, lesz mit át- és hozzáírnom és szerkesztenem és rajzolnom. Most már mindegy, most már benne vagyok, most már végigcsinálom. És ha beledöglök is, egy normális, elfogadható munkát fogok kiadni a kezemből.
juszt is.
pont.