"Úgy látom, Neked elég jó vádlid van, azon nem kell erősíteni."

Ezt kérem nekem mondták és nem bók volt, hanem szakvélemény - és csak azért írom ide, hogy legyen valami derűs dolog is itt az idegölő várakozáson kívül.

Egyébként szépjóestét :-))))

Szóval az van, hogy a konzulens válaszára várás közben termelődő töméntelen adrenalint úgy próbálom elégetni, hogy este, munka után még beugrok a konditerembe egy fél órányi kardióedzésre. Ez ugye vagy a meredeken felfelé gyaloglást, vagy a szobabiciglit, vagy a lépegető gépet jelenti. Jól meghajtom magam, a pulzusom felnyomom 130-140-re és közben próbálok magamból minden dühöt és elkeseredettséget kiizzadni. Vagy ha aznap éppen nincs ilyesmi, akkor mindenféle szépre és jóra gondolok közben. Ma is ez történt, kilenc után érek oda, tízkor zárnak, belefér 35 perc izzadás.
Ma délelőtt még beszéltem az edzővel, hogy írjon nekem egy olyan két napos edzéstervet, ami egyik nap deréktól lefelé, másik nap deréktól felfelé dolgoztat meg. A súlyzózást ugyanis kissé unom, azt számolni kell és nem lehet közben mindenféléről álmodozni, mint a gyaloglógépen, ezért akarok egyik nap ilyet, másik nap olyat csinálni.
Hát ez alkalommal hangzott el a fenti szakvélemény - merthogy a lábgépre csak nagyon kevés gyakorlatot írt fel. Tulajdonképpen szabadkozásnak szánta, nem is tudom, miért pirultam el.
Illetve, dehogynem tudom.
Valahonnan a 80 kilón túlról próbálom magam visszarángatni a "fél liter konyak után elmegy" kategóriába, naná, hogy jól esik ilyesmiket hallani.
Egyébként meg naná, hogy formás vádlim van, mindig is az volt, a sok bringázás meg ugye csak javít az amúgy is jó adottságokon. Kár, hogy ronda, ramaty térdek kapcsolják a combomhoz.