:-)) Szépjóestét!
Jelentem, a Bánk bánnal megnyilt az idei operaszezon.
Soha nem voltam még évadnyitó előadáson, így aztán teljes meglepetésként ért, hogy a közönséggel elénekeltették a himnuszt. Nem mindennapi élmény az Operaház zenekarának kísérete mellett énekelni. A közönségnek és a karmesternek ugyan más elképzelése van a Himnusz ritmusáról, egész konkrétan a közönség kicsit gyorsabban énekelt mint azt a karmester szerette volna, de alkalmazkodtunk egymáshoz, ők picit gyorsítottak, mi lassítottunk, a végére egész jól összeértünk.

Az előadási is kábé olyan felemásra sikerült, mint a Himnusz. Jó szereposztás volt pedig, de valahogy szétesett a darab, különösen a négyesek. Az I. felvonásban például egyáltalán nem sikerült harmóniába hozni Temesi Mária, Kolonits Klára, Nyári Zoltán, Gurbán János és Ambrus Ákos hangját. A zenekar meg valahogy végképp nem passzolt az énekhangokhoz. Nem volt szép, na, sőt, kifejezetten csúnyán hangzott.
És hát ami nagyon zavart; a szövegmondás. Sem Gertrudis, sem, Melinda, sem Ottó szövegéből nem lehetett érteni szinte egy szót sem. És ez még a hangszínekkel sem magyarázható, mert Molnár András ugyanúgy tenor mint Nyári Zoltán, mégis, az előbbinek minden szavát érteni lehetett, míg az utóbbiról csak tudtam, hogy mit kéne hallanom. Ez azért egy magyar operánál elég kínos.
Van még más kínos is ebben az előadásban; a kosztümök. Bennem -a filmen kívül- egy előadás maradt meg, abban a magyarok bordós-pirosas, a merániak kékes-lilás árnyalatú ruhákban voltak. Elég szájbarágós, de még mindig jobb, mint a mostani kosztümök. Nem tudom kinek jutott az eszébe felleghajtóba meg cilinderbe öltöztetni a lázadó magyarokat és ezüstgombos sétapálcát nyomni a kezükbe, de megérdemelné, hogy azokkal a sétapálcákkal párat ráhúzzanak a hátsójára. Ezt én mondom, aki úgy általában jobban szeretem a modern környezetbe rendezett operákat.
De ez a Bánk bán, hát ez egy katyvasz lett.
A merániak a klasszikus, csiricsáré, túldíszített, nehéz anyagokból varrott ruhákban vannak, a személyzet attilában, a balettkar magyarosch, vagy inkább magyaroschkodó piros-fehér-zöld, aranysújtásos hacukában. Azt most inkább hagyjuk, hogy a lányok egy részének szoknyája nem zöld, hanem keki. Fogadjuk el zöldnek, biztos kifakult az idők folyamán.
A díszlet is az az archaizáló, árkádos-boltozatos-soklépcsős fajta, girlandokkal, folyondárokkal, leplekkel és baldachinokkal, mindenféle cicomával. Ehhez képest a lázadó nagyurak fejébe angolos köcsögkalapot, a kezükbe meg ficsúros sétapálcát nyomni, hát mit ne mondjak, elég vicces. Csak hát a Bánk bán nem az az opera, amiből viccet lehetne csinálni.
A széteső I. felvonás után azért csak egymásra -és magukra- találtak a zenészek és az énekesek. A II. felvonás fináléja, Gertrudis meggyilkolása már egész jól sikerült, különösen Molnár András énekelt nagyon jól. Szinte sütött a hangjából a visszafojtott indulat, fokozatosan, hangról hangra veszítette el az önuralmát, hogy aztán a végül gyilkossá váljon. Jó volt nagyon.
Ma esti videómhoz is őt választottam, legyen itt Bánk és Gertrudis kettőse a II. felvonásból Marton Évával és Molnár Andrással.




Más:
nem nagyon szeretek öltözködési tanácsokat osztogatni, de van pár dolog, amit nem bírok megállni szó nélkül. Nem, nem a farmer-sportcipő kombóról van szó. Szerintem simán belefér, hogy valaki hétköznap este farmerban jön operába, ezer oka lehet rá; munka után nincs ideje hazamenni átöltözni, nem híve az "ünneplő" ruhának, bármi, szíve joga azt viselni, amiben jól érzi magát vagy amilyen ruhája van.
Hanem.
Hanem, ha valaki színházhoz öltözik, fodrosba, bodrosba, flitteresbe, bársonyba, muszlinba, selyembe, hát akkor az olyan nő mindehhez a csili-vili hacukához ne hordjon
A. csizmát,
B. strandszatyor méretű táskát.

Egy színházba járó nőnek legyen egy darab magas- vagy lapos- vagy trottőr sarkú, bőrből vagy lakkból vagy gyöngyvászonból vagy selyemből készült cipője. Lehet az a cipő pántos, zárt, elől vagy hátul nyitott, masnis, flitteres vagy teljesen dísztelen, egy a lényeg, hogy ne csizma legyen.
És ha ehhez az egyetlen pár cipőhöz van egy hozzáillő, kisméretű táskája, hát akkor már tökéletesen fel tud öltözni akkor is, ha az irodai szoknyájában és blúzában megy színházba. Színházba nem kell határidő napló, ásványvíz, fogamzásgátló, nem kell az irodakulcs se, bevásárló lista se, tartalék bugyi se. Vagy ha mégis, akkor tegye be a ruhatárba. Színházba kicsike táska kell, benne pici pénztárca, zsebkendő, rúzs, lakás- vagy kocsikulcs, jegy, kikapcsolt(!!) mobiltelefon. Slussz. Ehhez bőven elég egy maximum A5 méretű kis táska vagy szütyő. Tökmindegy miből van, lehet az bőr, selyem, gyöngyös vagy flitteres, vagy horgolt, teljesen mindegy, csak kicsi legyen és passzoljon a ruhához-cipőhöz.
Nno.
Észosztás vége.