Vasárnap este Nabucco volt az operában, telt ház előtt, szép sikerrel. A telt ház a Pataky bérletnek, a siker pedig az automatikusan megismételt Szabadság kórusnak volt köszönhető.
Tavaly az Erkelben már láttam ezt a rendezést, akkor sem tett rám túl nagy benyomást, ezen a helyszín cseréje sem változtatott.
Kissé félre van értelmezve ez a darab, már bocsánat az őszinteségért, de mintha kiherélték volna.
Izmael akár benne se lenne, az ő dramaturgiai szerepét sikerült majdnem nullára redukálni. Szinte semmi nem jön át abból a lángoló szerelemből, ami a túszként fogva tartott Fenénához köti és ami miatt magára haragítja a lány mostohanővérét, a hatalomvágyó Abigélt. Az akciókban is csak téblábol. Az I. felvonásban ugyebár elméletileg megszöktetné a lányt a vérét kívánó zsidók elől, ebből a bátor cselekedetből azonban csak annyi látszik, hogy a szinpad bal sarkában csoportosuló zsidók közül átviszi szerelmét a színpad jobb sarkában csoportosuló zsidók közé. Közben valahol bóklászik 1-2 szír katona, de azokat teljesen elfedi a tömeg. Holott a helyzetnek pont fordítva kéne kinézni, ugyanis a szírek éppen azért jöttek, hogy kiszabadítsák Fenénát és elfoglalják és kirabolják a templomot. A zsidók is az Izmaeléhez hasonló koreográfia szerint menekülnek; akik a színpad bal első sarkában állnak, azok átvonulnak a színpad jobb hátsó sarkába, akik a jobb első sarokban, azok pedig a bal hátsóba. A sorok a színpad közepén elhelyezett, a tóraszekrényt jelképező nagy lepel mögött keresztezik egymást. Lenyűgöző, mit ne mondjak, egy asztali focival hatásosabb tömegjelenetet lehetne előállítani. A IV. felvonás durva még nagyon; a megkötözött, halálra ítélt Fenéna egyedül, a szintén halálra ítélt zsidók sorfala között sétál először fel, aztán alá, alig találja a megfelelő helyet ahol elénekelheti a szépséges, élettől búcsúzó áriáját. Kivégzőhely sehol, az asszír katonák sehol, pontosabban hátul, az óriási tömeg mögött ácsorog belőlük néhány. Ez aztán a terror, nem is érti a néző, hogy most ki tart fogva kicsodát. Ráadásul a szintén halálára váró Izmael úgy oldja le a lány kezéről a bilincset, mintha nála lenne a kulcs.
Értem én, hogy a Nabucco egy nehéz darab, óriási tömegjelenetekkel, ráadásul a történet gerincét a hatalmas és hatásos kórusok adják. Nekünk meg ugye egy kórusunk van, gondolom, nem győznek öltözködni, hogy egyik percben szírek, másik percben zsidók legyenek. Hanem azért mégiscsak jobban át kellett volna gondolni azt a koncepciót, mert ezek a tömegjelenetek nem hatásosak, hanem nagyon is egyszerűek és kényszeredettek, ráadásul gyakran pont az ellenkezőjét sugallják annak, mit ami a darab szerint történik.
Ami az énekeseket illeti, nos, nem nagyon lehet okunk panaszra. A fantasztikusan összefogott kórus mellett egyértelműen Kálmándi Mihály Nabuccoja volt az est sztárja. Szép, erőteljes baritonjával nagy átéléssel ábrázolta a hatalomvágytól megőrült és csak nagyon lassan magára találó királyt.
Rálik Szilvia egy igazi királynő, gyönyörű hanggal, bár mintha tegnap nem uralta volna úgy a magasságait, mint ahogy más darabokban megszoktam tőle. Abigél egyébként egy gyilkos szerep, egész oktávokat kell egyetlen hajlítással átkötni, szóval egy-két kis bizonytlanság abszolut megbocsátható.
Szvétek László hangja úgy érik, mint a jól kezelt bor; egyre mélyebb és tüzesebb, váratlan kis színek és ízek csillannak benne. Pár éve még úgy énekelte Wotant mint egy iskolás fiú aki a leckét mondja fel és tessék, mostanra itt van nekünk a bölcs, higgadt Zakariás aki hitével tartja a lelket a zsidókban.
Fenéna Izmaelhez hasonlóan félre van rendezve és súlytalanná van téve, de Gémes Katalin megtalálta a módját, hogy a IV. felvonásban egy szép áriával emlékezetessé tegye magát.
Izmaelről már beszéltem, az ő karaktere valósággal tönkre van téve és ráadásul nem is biztos, hogy Nyári Zoltán az ideális hang erre a szerepre. Nyárit a múlt szezonban hallottam a Karnyónéban és ott azonnal meghódított az önironikus előadásmódjával, de valahogy úgy érzem, hogy ő nem az a kifejezett Izmaelnek való tenor. Rossz nem volt, de jó se igazán. Azért érdemes rá figyelni, ahogy az előadásai számából nézem, ő az Operaház üdvöskéje az idén, nagy reményeket fúznek hozzá. Én szurkolok neki, nagy itthon a tenor-ínség, szóval hajrá, csak figyelni kell a szerepválasztásra, nem muszáj mindent elvállalni.
Legyen itt Abigél és Nabucco duettje a III. felvonásból. Abigélt egy ukrán szoprán, Anna Shafajinskaja énekli. Hogy ki a partnere és ki vezényel, azt sajnos nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy hol és mikor készült a felvétel. Midnenesetre két remek énekes és Shafajinskaja hatalmas, gömbölyű és rugalmas szopránja elképesztően uralja a szerepet.
A felvétel szemmel láthatóan a nézőtérről, kézi kamerával készült. Mondhatni, kalózfelvétel, amelynek készítését minden színházban tiltják. Értem én, szerzői jogok meg minden, ugyanakkor mégis csodálatos dolognak tartom és nagyon örülök neki, hogy a világhírű színházak előadásai mellett ukrán, japán, meg török előadásokból láthatok részleteket soha nem hallott nevű, sokszor nagyszerű énekesekkel. Ami meg a szerzői jogokat illeti, hát nem tudom. Végtére is, aki nem szereti az operát az úgysem fogja megnézni, aki meg szereti, az ha tetszik neki, rohan megvenni a lemezt. Ha az előadóművész rajongója akkor azért, ha meg a darabot szereti, akkor azért akar midnent begyűjteni. Szóval én a youtube-ot inkább reklámnak tekintem, mint kalózkodásnak. Igaz, magamból indulok ki - már a negyedik -méregdrága- DVD-t rendelem azért, mert itt találtam néhány részletet. És bizony 4-30.0000 ft-ért nem is fogok olyan lemezt vásárolni, amibe előtte nem nézhetek és hallgathatok bele. Arról nem beszélve, hogy egész kiváló művészeket lehet megismerni, akikről a videómegosztó nélkül nem is hallanánk. Szóval szerintem mindenképpen több hasznot hoz a műfajnak is, a művészeknek is és a közönségnek is az, hogy kicsit betekintést nyerhetünk egymás operai életébe, mint az a "kár", amit a szerzői jogok állítólagos megsértése okoz. Azért állítólagos, mert egy három órás operából való 10 perces részlet, pláne ha az az előadás a világ túlsó felén, vagy mondjuk 30-40 évvel hangzott el, háát, nem is tudom, kinek a jogai sérülhetnek.
Tavaly az Erkelben már láttam ezt a rendezést, akkor sem tett rám túl nagy benyomást, ezen a helyszín cseréje sem változtatott.
Kissé félre van értelmezve ez a darab, már bocsánat az őszinteségért, de mintha kiherélték volna.
Izmael akár benne se lenne, az ő dramaturgiai szerepét sikerült majdnem nullára redukálni. Szinte semmi nem jön át abból a lángoló szerelemből, ami a túszként fogva tartott Fenénához köti és ami miatt magára haragítja a lány mostohanővérét, a hatalomvágyó Abigélt. Az akciókban is csak téblábol. Az I. felvonásban ugyebár elméletileg megszöktetné a lányt a vérét kívánó zsidók elől, ebből a bátor cselekedetből azonban csak annyi látszik, hogy a szinpad bal sarkában csoportosuló zsidók közül átviszi szerelmét a színpad jobb sarkában csoportosuló zsidók közé. Közben valahol bóklászik 1-2 szír katona, de azokat teljesen elfedi a tömeg. Holott a helyzetnek pont fordítva kéne kinézni, ugyanis a szírek éppen azért jöttek, hogy kiszabadítsák Fenénát és elfoglalják és kirabolják a templomot. A zsidók is az Izmaeléhez hasonló koreográfia szerint menekülnek; akik a színpad bal első sarkában állnak, azok átvonulnak a színpad jobb hátsó sarkába, akik a jobb első sarokban, azok pedig a bal hátsóba. A sorok a színpad közepén elhelyezett, a tóraszekrényt jelképező nagy lepel mögött keresztezik egymást. Lenyűgöző, mit ne mondjak, egy asztali focival hatásosabb tömegjelenetet lehetne előállítani. A IV. felvonás durva még nagyon; a megkötözött, halálra ítélt Fenéna egyedül, a szintén halálra ítélt zsidók sorfala között sétál először fel, aztán alá, alig találja a megfelelő helyet ahol elénekelheti a szépséges, élettől búcsúzó áriáját. Kivégzőhely sehol, az asszír katonák sehol, pontosabban hátul, az óriási tömeg mögött ácsorog belőlük néhány. Ez aztán a terror, nem is érti a néző, hogy most ki tart fogva kicsodát. Ráadásul a szintén halálára váró Izmael úgy oldja le a lány kezéről a bilincset, mintha nála lenne a kulcs.
Értem én, hogy a Nabucco egy nehéz darab, óriási tömegjelenetekkel, ráadásul a történet gerincét a hatalmas és hatásos kórusok adják. Nekünk meg ugye egy kórusunk van, gondolom, nem győznek öltözködni, hogy egyik percben szírek, másik percben zsidók legyenek. Hanem azért mégiscsak jobban át kellett volna gondolni azt a koncepciót, mert ezek a tömegjelenetek nem hatásosak, hanem nagyon is egyszerűek és kényszeredettek, ráadásul gyakran pont az ellenkezőjét sugallják annak, mit ami a darab szerint történik.
Ami az énekeseket illeti, nos, nem nagyon lehet okunk panaszra. A fantasztikusan összefogott kórus mellett egyértelműen Kálmándi Mihály Nabuccoja volt az est sztárja. Szép, erőteljes baritonjával nagy átéléssel ábrázolta a hatalomvágytól megőrült és csak nagyon lassan magára találó királyt.
Rálik Szilvia egy igazi királynő, gyönyörű hanggal, bár mintha tegnap nem uralta volna úgy a magasságait, mint ahogy más darabokban megszoktam tőle. Abigél egyébként egy gyilkos szerep, egész oktávokat kell egyetlen hajlítással átkötni, szóval egy-két kis bizonytlanság abszolut megbocsátható.
Szvétek László hangja úgy érik, mint a jól kezelt bor; egyre mélyebb és tüzesebb, váratlan kis színek és ízek csillannak benne. Pár éve még úgy énekelte Wotant mint egy iskolás fiú aki a leckét mondja fel és tessék, mostanra itt van nekünk a bölcs, higgadt Zakariás aki hitével tartja a lelket a zsidókban.
Fenéna Izmaelhez hasonlóan félre van rendezve és súlytalanná van téve, de Gémes Katalin megtalálta a módját, hogy a IV. felvonásban egy szép áriával emlékezetessé tegye magát.
Izmaelről már beszéltem, az ő karaktere valósággal tönkre van téve és ráadásul nem is biztos, hogy Nyári Zoltán az ideális hang erre a szerepre. Nyárit a múlt szezonban hallottam a Karnyónéban és ott azonnal meghódított az önironikus előadásmódjával, de valahogy úgy érzem, hogy ő nem az a kifejezett Izmaelnek való tenor. Rossz nem volt, de jó se igazán. Azért érdemes rá figyelni, ahogy az előadásai számából nézem, ő az Operaház üdvöskéje az idén, nagy reményeket fúznek hozzá. Én szurkolok neki, nagy itthon a tenor-ínség, szóval hajrá, csak figyelni kell a szerepválasztásra, nem muszáj mindent elvállalni.
Legyen itt Abigél és Nabucco duettje a III. felvonásból. Abigélt egy ukrán szoprán, Anna Shafajinskaja énekli. Hogy ki a partnere és ki vezényel, azt sajnos nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy hol és mikor készült a felvétel. Midnenesetre két remek énekes és Shafajinskaja hatalmas, gömbölyű és rugalmas szopránja elképesztően uralja a szerepet.
A felvétel szemmel láthatóan a nézőtérről, kézi kamerával készült. Mondhatni, kalózfelvétel, amelynek készítését minden színházban tiltják. Értem én, szerzői jogok meg minden, ugyanakkor mégis csodálatos dolognak tartom és nagyon örülök neki, hogy a világhírű színházak előadásai mellett ukrán, japán, meg török előadásokból láthatok részleteket soha nem hallott nevű, sokszor nagyszerű énekesekkel. Ami meg a szerzői jogokat illeti, hát nem tudom. Végtére is, aki nem szereti az operát az úgysem fogja megnézni, aki meg szereti, az ha tetszik neki, rohan megvenni a lemezt. Ha az előadóművész rajongója akkor azért, ha meg a darabot szereti, akkor azért akar midnent begyűjteni. Szóval én a youtube-ot inkább reklámnak tekintem, mint kalózkodásnak. Igaz, magamból indulok ki - már a negyedik -méregdrága- DVD-t rendelem azért, mert itt találtam néhány részletet. És bizony 4-30.0000 ft-ért nem is fogok olyan lemezt vásárolni, amibe előtte nem nézhetek és hallgathatok bele. Arról nem beszélve, hogy egész kiváló művészeket lehet megismerni, akikről a videómegosztó nélkül nem is hallanánk. Szóval szerintem mindenképpen több hasznot hoz a műfajnak is, a művészeknek is és a közönségnek is az, hogy kicsit betekintést nyerhetünk egymás operai életébe, mint az a "kár", amit a szerzői jogok állítólagos megsértése okoz. Azért állítólagos, mert egy három órás operából való 10 perces részlet, pláne ha az az előadás a világ túlsó felén, vagy mondjuk 30-40 évvel hangzott el, háát, nem is tudom, kinek a jogai sérülhetnek.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home