Vasárnap Nabucco.
Már alig várom, nagyon rám fog férni.

És mivel a szabadság kórust úgyis mindig visszatapsolják, hát legyen itt újra. Érdekes történelmi emlék ez a felvétel. 1935-ben vezényelte Mascagni, Mussolini jelenlétében. Ne feledjük; nem Verdi, nem is zenészek és pláne nem a zene tehet arról, hogy kik szeretik hallgatni. A közönség egyszerűen elveszíti a fejét, még el sem kezdődik a kórus, már visszatapsolják. Nem hiába ez a dal az olaszok második himnusza.


Az persze a nagy idegösszeroppanás projekt miatt kimaradt, hogy vasárnap délután Mahler koncerten voltam a MüPa-ban. Fischer Iván vezényelte a BFZ-t, Mahler és Strauss dalokat énekelt egy csodálatos hangú svéd énekesnő. Az első részről elkéstem, nagyon nem jön be nekem ez a vasárnap délutáni fél négyes kezdés. Ahhoz későn van, hogy munka után, ahhoz meg korán, hogy munka előtt érjek oda. Nagyon sajnálom, mert amit hallottam, az gyönyörű volt. A második részben Mahler IV. szimfóniája volt műsoron. Csodaszép volt, Fischer olyan finom hangokat csalt elő a zenekarból, amik már szinte csak a bőrünkkel, vagy még inkáb az ösztöneinkkel hallhatóak. A MüPa meg különösen alkalmas arra, hogy hosszú másodpercekig tartson, mire egy megpendített hárfahúr lecseng és az utolsó hang is elhal. Szép volt nagyon.
A IV. szimfóniából sajnos nem találtam részletet a youtube-on, ezért legyen itt egy részlet Mahler II. szimfóniájából. Simon Rattle vezényli a CBSO ének- és zenekarát.
Azt hiszem, mégiscsak venni fogok egy videós-hangfelvevős telefont és bármennyire tiltják, titokban fogok néhány perces kis felvételeket készíteni a koncertekről vagy színházakról. A mi BFZ-nk is volt olyan jó mint ez a zenekar, hát miért is ne lennének benne ők is ebben a nagy nemzetközi kultúrális kincstárban?