:-) Szépjóestét!
Kicsit jobban vagyok, vacsorára megettem ugyanis a szezon első sárgadinnye-sonka fogását. Isteni volt, érett, mézédes dinnye hajszálvékonyra szeletelt, enyhén sós-füstös fehérpecsenyével, nagoyn szeretem ezt a két teljesen eltérő aromát együtt. Az első alkalom nagy valószínűséggel az utolsó is volt, nem lehet majdnem 400 ft-ot kiadni 7 deka (70 gramm!!) sonkáért. Ezt is csak azért vettem, mert éppen '2-őt fizet 1-et kap!' akcióban kínálták. Ízlett nagyon.
És ha már luxus, feltúrtam a lakást egy szelet csokoládéért. Emlékeztem, hogy a felmondásom alkalmából kaptam ajándékba a volt kollégáktól egy tábla keserűcsokit, abból még kellett lenni valahol egy darabkának. Az ötödik bádogdobozban meg is találtam, sajnos egyebek mellett egy kis zacskó szecsuáni bors társaságában. Átjárta a csokit a fűszer, de attól még csoki volt az, olvadós, keserédes, nyamm!! Most aztán csak nézek ki a fejemből, mint egy jóllakott napközis. Most sípol a kanna, forrázok egy bögre teát és megírom a tegnapi Nabuccot.
Aztán meg a holnapi e-mailt, a konzulensemnek.
Na, ahhoz kell majd a stílusérzék, hogy ne legyen sértő de súlya is legyen és legfőképpen együttműködésre bírjam végre anélkül, hogy kioktatnám a dolgáról.
Mint az egyszeri lány meg Mátyás király, bizisten, tele a tököm a világgal.
Ráadásul tegnap Fenénát megbilincselve vezetgették a színpadon össze-vissza, mit ne mondjak, lefőttem.
El kell nékem innen menni, a fene enné meg, el kell menni, itt már annyira kondicionálva vagyok a rosszul levésre, hogy lehetetlen itt élnem.