Okuláré
avagy ha rövid a karod, toldd meg egy dioptriával.
Méghozzá rögtön egy egésszel, basszameg!
Nyilván én vagyok a hibás, jobban kellett volna figyelnem magamra. Egyetlen mentségem, hogy a számítógépen nagyon könnyen meg lehet növelni a karaktereket (ctrl+), ráadásul próbálok is minél meszebb ülni a monitortól. Így történt hát, hogy derült égből villámcsapásként ért, hogy a kinyomtatott jegyzeteket nem tudom olvasni. Illetve hát tudom, csak éppen összefutnak és árnyékot növesztenek a betűk. Fél óra olvasás után megfájdul a fejem, könnyes és kivörösödik a szemem. Két nap kínlódás után akkora táskák nőttek a szemem alá, hogy azok már inkább bőröndök. Sőt, szatyrok. Valóságos szottyadt, öregasszonyos, penészkék és hajdelila szatyrok. Szombaton még elrohantam a patikába műkönnyért, de az sem segített.
Hát így történt, hogy ma reggel választottam magamnak egy optikust.
A két sarokra lévőnek pechje volt, 11-kor nyitott, de nem estem kétségbe, mentem még három saroknyit és lőn, két perc múlva már nézegethettem is a műszer lencséjébe bele.
Nagy aggódva kérdeztem, hogy nagy-e a baj. Az optikus rámnézett és megkérdezte, mikor születtem. Na most még a táskás szemem azzal súlyosbítani, hogy egy zsenge harmincasnak be kell vallanom, hogy jó bő negyvenes vagyok, szóval nem esett jól. Aztán megkérdezte még, hogy mit dolgozok és megállapította, hogy tíz évnyi varrás és öt évnyi monitorbámulás után még mindig kiváló állapotban van a szemem. Megnyugtatott, hogy természetes a folyamat, ő még csak 32, de már nála is elkezdődött, szóval ha nálam csak most jelentkezik, akkor nagyon erős szemem van.
Jól csinálta, pontosan kiszámolta, hogy mennyit kell bókolnia ahhoz, hogy különösebb szívfájdalom nélkül adjam ki azt a majdnem 26 ropit, amibe a fényszűrős, papaírcsillogás-szűrős, monitorszűrős, mit'tudom én milyen szűrős szemüvegem fog kerülni. Ráadásul az első keret, amit a kezembe adott, tetszett. Próbáltam kötözködni és még náhányat megpróbálni, de a harmadik után beláttam, hogy igaza van, tényleg az első lesz a legjobb.
Hát így.
Holnap délután kész, addig is felolvasó kerestetik. Illetve hát marad a monitorról olvasás, ctrl+, ctrl+, ctrl+.
Méghozzá rögtön egy egésszel, basszameg!
Nyilván én vagyok a hibás, jobban kellett volna figyelnem magamra. Egyetlen mentségem, hogy a számítógépen nagyon könnyen meg lehet növelni a karaktereket (ctrl+), ráadásul próbálok is minél meszebb ülni a monitortól. Így történt hát, hogy derült égből villámcsapásként ért, hogy a kinyomtatott jegyzeteket nem tudom olvasni. Illetve hát tudom, csak éppen összefutnak és árnyékot növesztenek a betűk. Fél óra olvasás után megfájdul a fejem, könnyes és kivörösödik a szemem. Két nap kínlódás után akkora táskák nőttek a szemem alá, hogy azok már inkább bőröndök. Sőt, szatyrok. Valóságos szottyadt, öregasszonyos, penészkék és hajdelila szatyrok. Szombaton még elrohantam a patikába műkönnyért, de az sem segített.
Hát így történt, hogy ma reggel választottam magamnak egy optikust.
A két sarokra lévőnek pechje volt, 11-kor nyitott, de nem estem kétségbe, mentem még három saroknyit és lőn, két perc múlva már nézegethettem is a műszer lencséjébe bele.
Nagy aggódva kérdeztem, hogy nagy-e a baj. Az optikus rámnézett és megkérdezte, mikor születtem. Na most még a táskás szemem azzal súlyosbítani, hogy egy zsenge harmincasnak be kell vallanom, hogy jó bő negyvenes vagyok, szóval nem esett jól. Aztán megkérdezte még, hogy mit dolgozok és megállapította, hogy tíz évnyi varrás és öt évnyi monitorbámulás után még mindig kiváló állapotban van a szemem. Megnyugtatott, hogy természetes a folyamat, ő még csak 32, de már nála is elkezdődött, szóval ha nálam csak most jelentkezik, akkor nagyon erős szemem van.
Jól csinálta, pontosan kiszámolta, hogy mennyit kell bókolnia ahhoz, hogy különösebb szívfájdalom nélkül adjam ki azt a majdnem 26 ropit, amibe a fényszűrős, papaírcsillogás-szűrős, monitorszűrős, mit'tudom én milyen szűrős szemüvegem fog kerülni. Ráadásul az első keret, amit a kezembe adott, tetszett. Próbáltam kötözködni és még náhányat megpróbálni, de a harmadik után beláttam, hogy igaza van, tényleg az első lesz a legjobb.
Hát így.
Holnap délután kész, addig is felolvasó kerestetik. Illetve hát marad a monitorról olvasás, ctrl+, ctrl+, ctrl+.
6 Comments:
At 1:02 du., Névtelen said…
A humorod a régi! Hála Istennek!
Jó, hogy vagy megint! :)
At 2:56 du., Eskimo woman said…
Csak most vettem észre, hogy újra írsz! nagyon kellemes meglepetés volt. Csak így tovább!
At 4:21 du., Névtelen said…
Az ilyen szűrő, meg az olyan szűrő című ajánlatokat csak az elsőszemüvegnél hiszi el az ember. Ebben a műfajban a legborzasztóbb a "fényre sötétülő", ami jól néz ki, aztán bemegyek a boltba és olyan magabiztos leszek, mint egy vak kódis. De, igaza van mindent ki kell próbálni, másnak úgysem hisszük el.. Egyébként, isten hozta a klubban. Egy komoly diplomás hölgynek jár ez a tekintélynövelő szerkezet.
Egyebekben csatlakozom yko-hoz és malanaszorp-hoz
At 3:37 de., Kinga said…
Nem tom, hogy irtam-e, vagy egy eve, masfel, ugyanigy jartam, es csak tologattam a konyveket el a szememtol, aztan akkor mar nem volt mit tenni, amikor a karom nem volt eleg hosszu: optikus. Jo humoru volt a pacak, vagy lehet, hogy tenyleg komolyan gondolta, szoval aszondja a vizsgalat utan csillogo szemekkel, villogo negyvenotfogamvandeazmindfont mosollyal (nem vicc): Jo hirem van! Na, mondok, remek. Aszondja: Nincs semmi baj! Csak oregszik!
Hat kerem. Erre en elkepedve visitani kezdtem, hogy hat ezt nevezi maga jo hirnek????
Az asszisztensnok es titkarnok mindenesetre jol szorakoztak.
Na szoval, kabe ugyanaz, mint nalad. Kaptam egy kemeny +1.25-os olvasoszemuveget :) (Most mar a masfelesnel tartok :( )
Ha mar meseltem a sztorit (elkepzelheto, mert nagy sokk volt), akkor bocs.
At 2:58 du., Brünnhilde sziklája said…
Nem mesélted, de jó sztori.
Emlékszel a Keresztapában, amikor annak az énekesnek megmondja az orvos, hogy jó híre van, csak egy kis csomócska van a hangszálán, rutinműtéttel eltávolítható, az meg kiborul? Az ovos meg visszaüvölt, hogy ő jó hírt közölt, mert azt is mondhatta volna, hogy rákos és már műteni sem érdemes.
Szóval cska azt akarom mondani, hogy inkább az öregedés, mint a szürkehályog vag valami hasonló.
Egyébként jó hírem van, látok. Igaziból csak most fogtam fel, hogy tényleg homályosodott a látásom. Ha viszot fent felejtem és elkezdek jönni-menni borzasztó, akkor szédülök.
At 6:56 du., Névtelen said…
otthonra nagyon jó a szemüvegszárra illeszthető, és nyakba akasztaható lánc, vagy zsinór.Keresgélés, és ráülés helyett. :)
Aztán majd érdemes egy pótszemüveget is csináltatni, mindenféle bevonat nélkül, szoktak akciók lenni, olyankor egész "olcsón" kijön - ugyanis, nekem az a tapasztalatom: mindig a legrosszabbkor törik vagy hagyom el.:)
Megjegyzés küldése
<< Home