Elektra - avagy pszichohorror az Operában

Ebben a szezonban a harmadik Elektrát néztem meg, többet már nem birok bevenni.
Erre is csak azért mentem el jeggyel, mert semmiképpen nem akartam kihagyni a második szereposztást, lévén a bérleteim az első szereposztásra szóltak.
Hát kérem az van, hogy a második szereposztás sokkal, de tényleg sokkal jobb mint az első.
Hangilag is, játékban is, drámaiságban is.
A cimszerepet éneklő Rálik Szilvia olyan, mint egy fortyogó vulkán. Hatalmas hangi és fizikai állóképességgel énekli a disznóólba zárt, bosszúért lihegő királylányt. Az alakitása rengeteg apróságot hozzáad az amúgy is jó rendezéshez. Különösen az erotikus jelenetekben nagyon meggyőző, és amikor a fejszét markolássza, lengeti, csapkod vele, vérfagyasztó.

Az est másik kiválósága a Klytaemnestrát éneklő Kovács Annamária, akit először hallottam a szerepben, de ő tetszett a legjobban. Igazi alt hang, rémisztő mélységekkel, és szinészileg ő is nagyon rátalált a karakterre. Az előadás fénypontja volt Elektra és Klytaemnestra kettőse, a két énekesnő a végletekig élezte a szituációt, ha két perccel hosszabb a jelenetük, lehet sikoltozva kirohanok a páholyból. Anya és lánya, két ellentétes jellem, akik gyűlölik egymást. Nem ismeretlen alaphelyzet, de ebbe a fél órás jelenetbe a két énekesnőnek bele kell vinni 20 év történetét.
Klytaemnestra ugye bepasizik, és a szeretője segitségével megöli férjét, Agamemnont. A három közös gyerek közül Orestest, a fiút veszélyesnek itélik és eltüntetik a háztól abban a reményben, hogy majd később őt is elteszik láb alól. A két kislányt, Chrysothemist és Elektrát maguknál tartják. A fiatalabb lány alkalmazkodna is, de Elektra nem tudja megbocsátani apja megölését és bosszút akar állni - a férjgyilkosságot anyagyilkossággal büntetné. Anya és lánya egyre jobban gyűlöli egymást, és mivel Klytamnestra van a hatalomban, hát Elektra lesz az, aki egyre inkább a perifériára szorul. Minden szavát és cselekedetét a bosszú és a gyűlölet határozza meg, már a cselédek is utálják, a kompromisszumra hajló húgával is megromlik a kapcsolata. A férjgyilkos asszonyt közben kinozza a lelkiismerete is, egyre vérgőzösebb áldozatoka mutat be az isteneknek, hogy bocsánatot nyerjen, vagy legalább nyugalmat.
Ebben a helyzetben kezd hát anya és lánya beszélgetni. Klytamnestra arról panaszkodik, hogy nem tud aludni, és próbál azzal közeledni, hogy tanácsot kér a lányától, milyen állatot áldozzon legközelebb. Elektra meg csőbe húzza, mert eleinte mintha tényleg tanácsot adna neki, de aztán amikor az anyja végképp összeroppan mondja meg, hogy őt magát kell megölni, és akkor majd tud aludni.
Nem hiszem, hogy van a világ kultúrtörténetében még egy olyan alkotás, ami ennyi gyűlöletet és frusztrációt tud ilyen rövid időbe összezsúfolni. Szintiszta horror, egy lidércnyomás. Otthon nem is birom ezt a zenét hallgatni, próbáltam pedig, de 10 perc alatt kikészültem. Szinházban valamennyire kivül tudok maradni a történeten, tudom élvezni az énekeseket és a játékot, de otthon, hát ott nem, ott pillanatokon belül úgy érzem, megfulladok.
A többi énekes is jó volt egyébként, különösen Bazsinka Zsuzsa Chrysothemise és Szvétek László Oresztésze tetszett. Ez utóbbi különösen, megnyerő, szép, aranybarna basszus, annál döbbenetesebb a mészárlás, amit rendez. És hát ugye ő is kellett ahhoz, hogy az Elektra - Oresztész szexjelenet olyan meggyőző legyen, mint amilyen lett...
Szombaton és vasárnap még lesz két előadás, de én már nem megyek, ebből többet most nem birok bevenni, majd jövőre újra, addigra kipihenem ezt a hárnat.
A nap videóján Marton Éva (Elektra) Leonie Rysanek(Klytaemnestra) énekel, vezényel Karl Bhöm. Koncertfelvétel, 1995. Valencia.