Költözés saga

:-) Szépjóestét!
Első adag cucc áthurcolva. Jellemző rám, hogy mit vittem először:
-4 db hatalmas, vastag kókusz lábtörlő, szabadtéri kutyafekhelynek.
-ugyanannyi rongyszőnyeg, beltéri kutyafekhelynek
-kávéfőző, bögrék, evőeszközök
-kutyakaja főző kukta
-paplan, párna, huzatok, lepedők törölközők
-mosogatószer, szivacs, gumikesztyű.

Hanem anyám, azt a mocskot ami ott van! Én sem vagyok egy tisztaságmániás, de az a szutyok ami ott van, döbbenetes. Na mindegy, üres lakás, nem lesz nehéz lakhatóvá tenni.
Egyébként is rettenetesen néz ki, csupa rozsda minden, a falakból 100-as szögek állnak ki, a konyhaszekrényből 40-esek. Gyakorlatilag egyetlen ajtaja sem záródik a szekrénynek, azért vannak beütve a szögek, hogy azokkal lehessen rögziteni.
Ráadásul otthagytak nekem 23 db üres sörösüveget is, azt hittem, hanyatt esek, amikor kinyitottam a mosogatót.

Hanem, olyan panorámám van, hogy azzal aligha fogok tudni betelni. Ráadásul nyugatra néz a terasz és ma olyan naplemente volt, mint egy tüzijáték. Aranysárga, búzakék, halványzöld, padlizsánlila felhőcskék úsztak az égen, közben itt-ott narancssárgán világitott egy-egy kondenzcsik. Nagyon messzire el lehet látni, csak álltam ott és gyönyörködtem, majdnem elsirtam magam.
Már előre félek, milyen rossz lesz majd visszaköltözni. Szeretni fogom ezt a helyet nagyon. Amikor leszállok a buszról, negyed órát megyek fel, egyre csak fel a hegyoldalban és ahogy haladok, úgy nyilik ki a táj is és a tüdőm is. Tényleg gyönyörű a ház fekvése.

Ami a közlekedést illeti, hát az az operába járás szempontjából nézve szar, sőt, überszar. Gyakorlatilag fél ötkor el kéne indulnom ahhoz, hogy hétre odaérjek. A vonat 18:59-kor ér be a Nyugatiba, amikor ugye nekem már a székemen, de minimum a ruhatárban kéne lennem. Tehát el kell indulnom az öt órási vonattal, amihez negyedkor indul egy busz. Hat perc alatt ott van, több mint fél órát kell tehát elpocsékolnom az állomáson. Azt hiszem, ez az a busz, amire nem gyakran fogok felszállni. Inkább gyalogolok háromnegyed órát, mint egy lepukkant, huzatos váróteremben ücsörögjek egy felet. A nyugatiig sem gyakran fogok járni, hanem inkább bringával szállok vonatra, Rákospalotán leszállok, gyorsan hazatekerek, meglocsolom a virágokat, beinditom a mosógépet és itthonról megyek szinházba. Előadás után hazatekerek, kiszedem a ruhát, kibringázok az állomásra, felszállok, a célállomáson le és hazatekerek. Ha marad még erőm, akkor kiteregetek, ha nem, akkor másnap reggel. Igy legalább nem hétvégente kell majd hazajárnom postaládát üriteni meg virágot locsolni.
Aztán meg ha maradok, úgyis kell vennem valami autót, mert az azért nem fenntartható állapot, hogy egy negyven perces útra két és fél órát pocsékoljak el, ráadásul hetente, gyakran kétszer-háromszor is.
Egyébként nagyon sok üres házat láttam a környéken, egyik-másik tetszik is, de amilyen árak arrafelé vannak, hát nem sok esélyt adok magamnak. 15-20 éve még nyilván fillérekért lehetett telket meg házat venni, de azóta olyan felkapott lett a környék, mint a Rózsadomb. Mondjuk, nem csodálom, mert a kilátás még szebb is, és itt még a levegő is jó.
Honnan a francból tudnék szerezni 25-30 milliót, hogy ott tudjak venni valami kis nyaralóból téliesitett kulipintyót?? Vagy legalább egy kis telket, arra meg egy kis faházat?? Tényleg nincsenek nagy igényeim, 35-40 m2, terasz, lomtár, kis kert, nagy csend, ennyi az egész, amire vágyom.